A Dornach melletti Arlesheimben műdödő - az antropozófiai alapkutatások számára létrehozott - Ita Wegman Intézet keretében létrejött a Karl König Tudományos és Kutató Archívum. (Korábban már a Willem Zeylmans van Emmichoven Archívum is ennek az intézetnek a keretei között működött.) Peter Selg, az Ita Wegman Intézet vezetője ezentúl a Karl König hagyatékát kezelő skóciai archívumnak (Camphill Aberdeen) is a tagjaként tevékenykedik. Az új archívum legfontosabb feladata Karl König előadásainak és írásainak tudományos feldolgozása és kiadása, illetve műveinek dornachi és arlesheimi képviselete lesz.

Samanta Siegfried tudósítása a Das Goetheanum 2007/37. számában jelent meg (2007. szeptember 14.)

A Német Szövetségi Családügyi Minisztériumnak a fiatalokat veszélyeztető médiákat vizsgáló hivatalába 2006. december 21-én egy Rudolf Steinernek a Szellemtudományos emberismeret (GA 107) és az Egyes népszellemek missziója (GA 121) című műveivel kapcsolatos kereset érkezett. A minisztérium vizsgálata Andreas Lichte, egykori Waldorf-növendék és Jana Husmann-Kastein, a berlini Humboldt Egyetem docensének szakvéleményére támaszkodik, akik azt állítják, hogy Rudolf Steiner „rasszista tanai” képezik a Waldorf-iskolák tananyagát. A Szabad Waldorf-iskolák Szövetsége részéről Hans-Jürgen Bader és Lorenzo Ravagli foglalt állást a kérdésben 2007 áprilisának végén. Még nem dőlt el, hogy tárgyalásra is sor kerül-e majd.

Hans-Jürgen Bader tudósítása a Das Goetheanum 2007/19. számában jelent meg (2007. május 11.).

2007. szeptember 6-án a fiatalokat veszélyeztető médiákat vizsgáló bonni Szövetségi Hivatal elutasította azt az indítványt, hogy Rudolf Steiner két könyvét vegyék fel a fiatalokra veszélyes művek listájára. A határozat azzal a feltétellel született meg, hogy Rudolf Steiner könyveinek kiadója legközelebb egy jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátott új kiadásban jelenteti meg ezeket a műveket. A Szabad Waldorf-iskolák Szövetsége üdvözölte a döntést.

A Das Goetheanum 2007/37. számában (2007. szeptember 14.) Darvas János cikke foglalkozik a kérdéssel (Ésszerű döntés. Nem kerülnek indexre Rudolf Steiner művei).

2007. július 30-án, ugyanazon a napon halt meg a modern filmművészet két óriása, Michelangelo Antonioni és Ingmar Bergman. E karmikus nézőpontból, a 20. század művészetének és művészei sorsának szempontjából is figyelemre méltó ténynek a kapcsán Báron György cikke visszapillant a két rendező pályájára, s közben a modern filmtörténet nagy vonulatai és törésvonalai is kirajzolódnak előttünk.

"Ingmar Bergman a modern film meghatározó művésze és gondolkodója, abban az értelemben, hogy a hit helyét nála elfoglalja a kétely, a bizonyosságét a keresés. A filmtörténet nagy spirituális alkotói (Ozu, Bresson, Tarkovszkij) számára Isten nem probléma, hanem kétségbevonhatatlanul jelenlévő, megkérdőjelezhetetlen valóság, amihez eljutni a művész egyetlen méltó feladata. "Én nem keresek, hanem találok" - Tarkovszkijnak ez a hitvallása a bergmani modern világkép ellentézise is lehetne."

Antonioni és Bergman

A Das Goetheanum 35. számában (2007. augusztus 31.) Reinhardt Stumm Búcsú egy generációtól? című cikke is foglalkozik a két filmrendező halálával.