Szergej
O. Prokofjev
a Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása című könyvhöz
„A költő házában”, a Krímben; az előadásciklusok; a szellemi magánytól
az első antropozófus barátságokig
Amikor
14 éves voltam, a családom elvitt a Fekete-tenger partjára, a Krím-félszigetre,
abba a házba, amely egykor azé az ismert orosz íróé volt, aki közvetlenül az
első világháború előtt részt vett az első Goetheanum építésében. Ebben a
házban, amelynek egész légköre még erőteljesen emlékeztetett a 20. század
elejére, sok egyéb mellett egy hatalmas orosz és francia nyelvű okkult könyvtár
is volt, melyben Rudolf Steinernek szinte mindazok az alapvető könyvei megtalálhatók
voltak, amelyek még a forradalom előtt jelentek meg orosz nyelven az Orosz
Antropozófiai Társasághoz tartozó, „Szellemtudományok” elnevezésű kiadónál. Ettől
kezdve előbb csak a nyári, majd nemsokára a téli szünidőt is minden évben „a
költő házában” töltöttem (ahogy akkoriban nevezték e házat), s így a 14 és 19
éves korom közötti időszakban nemcsak Rudolf Steiner alapvető műveit
ismerhettem meg, hanem sok más keleti, teozófus és különféle misztikus és egyházi
irányzatokhoz tartozó szerzők szellemi és okkult műveit is.
Ezt
az öt esztendőt lényegében teljes szellemi magányban töltöttem, hiszen az
akkori környezetemben senki sem érdeklődött az antropozófia iránt. Életemnek ez
a szakasza azonban a jelentős próbatételek időszaka volt számomra. Ezek alatt
az évek alatt kellett az antropozófiát, vagy ahogy magamban neveztem: a Rudolf
Steiner által képviselt szellemi áramlatot egész életem feladatául, mintegy
e világi sorsomul választanom, s ennek során csak önmagamra, illetve - az élet előttem álló kérdéseire választ keresve - csak a saját belső erőimre támaszkodhattam. És amikor
ez az elhatározás megszületett bennem, amikor minden erőmmel átéltem, hogy életemnek
új célja és új értelme lett, s ezáltal elkezdtem tudatosan is szolgálni
azokat az eszményképeket, amelyek korábban öntudatlanul éltek a lelkemben, s amelyek
a szellemtudománynak köszönhetően most teljesen tudatos valósággá váltak
számomra, a sors keze csak ekkor vezetett ki magányomnak ebből az eredendő
állapotából.
És
ez a következőképpen történt. Egyszer, a Krímben megismert barátaim házában
teljesen „véletlenül” és legelőször került a kezembe Rudolf Steiner egyik
előadássorozata. Addig nem is tudtam, hogy léteznek ilyen ciklusok, pontosabban
szólva csak azt tudtam, hogy Rudolf Steiner tartott előadásokat, de azt nem,
hogy fennmaradt-e belőlük valami. S ekkor hirtelen a kezembe került A
szellemi hierarchiák és tükröződésük a fizikai világban (Állatöv, planéták,
kozmosz) című ciklus tíz előadása [az 1909-es év nagy düsseldorfi
ciklusa (GA 110)]. Ezzel az előadássorozattal a következő volt a helyzet. Az
előadásokat egy olyan nő fordította le franciából, aki az ötvenes évek közepén
tért haza Oroszországba az emigrációból. Hosszú éveken keresztül Párizsban élt,
és nem sokkal a hazatérése előtt fedezte fel magának Rudolf Steinert, akinek
aztán néhány könyvét magával hozta. Oroszországba hazatérve Ukrajna egyik
nagyvárosában kellett letelepednie. És mivel a környezetében senki sem
érdeklődött a szellemi kérdések iránt, így amikor látogatóban volt a
barátainál, egyszerűen otthagyta náluk néhány Steiner-fordítását. Így került az
egyik ilyen fordítás a barátaimhoz.
Ezen
a cikluson keresztül ismét egy teljesen új világ tárult fel számomra. Úgy
éreztem, hogy az a magasabb rendű szellemi valóság, amely ezekben az
előadásokban Rudolf Steiner különféle leírásai mögött áll, az most még sokkal
közelebb került a lelkemhez. Amikor a barátaimtól megtudtam, hogy ennek a
fordítónőnek esetleg még más ciklusai is lehetnek, azonnal elhatároztam, hogy
felkeresem őt. Ugyan mit számít az a 900 kilométeres távolság, egy ismeretlen
város és a teljesen idegen emberek, ha akár csak egyetlen ciklushoz is hozzájuthatok.
Akkoriban hajlandó lettem volna bármilyen akadályt legyőzni azért, hogy megkaphassak
egy előadássorozatot. Hiszen ekkor már az antropozófia volt a legfontosabb
dolog az életemben.
Aztán
minden úgy történt, ahogy még remélni is csak alig mertem volna. A
találkozásunk rendkívül szívélyes volt, és mély barátsággá vált, ami még négy éven
keresztül tartott, egészen ennek a fordítónőnek a korai haláláig. Első
találkozónkról négy vagy öt olyan előadásciklussal tértem haza, amelyeket Rudolf
Steiner főként az evangéliumokkal kapcsolatos fejtegetéseknek szentelt.
Nagyjából
ugyanebben az időben a sors egy másik találkozással is megajándékozott, ismét
csak mintegy „véletlenül”. Erre a találkozóra is a Krímben, az orosz költő
házában került sor. 1973 augusztusában egy nálam valamivel idősebb, éppen átutazóban
lévő fiatalember látogatott el ide. A ház egykori tulajdonosának életét és
műveit kívánta közelebbről is megismerni, mivel tudta, hogy ez az orosz költő annak
idején részt vett az első Goetheanum felépítésében. Ez a látogató antropozófus
volt. Megismerkedtünk egymással. Ő egy Oroszország északnyugati részén fekvő nagyvárosból
származott. Beszélgetésünk végén címet cseréltünk egymással, és már fél év múlva
meglátogattam újonnan szerzett ismerősömet. Igazi antropozófus barátság alakult
ki közöttünk.
Ez
az első antropozófus barátom nemcsak új ciklusokat, hanem meditációs szövegeket
és verses formájú bölcs mondásokat (úgynevezett Spruchokat) is a
rendelkezésemre bocsátott orosz fordításban Rudolf Steinertől: a Valóságot
tükröző bölcs mondásokból (az úgynevezett Wahrspruchworte
sorozatból) és Az ezoterikus iskolázáshoz adott útmutatások közül. A következő
három esztendő során évente kétszer-háromszor is meglátogattam ezt a barátomat,
és egyre inkább elmélyedtem Rudolf Steiner előadásainak világában.
Ha
ma visszatekintek arra az útra, amelyen a sors vezetett, akkor azt kell
mondanom: rendkívül hálás vagyok, mert lehetővé tette számomra, hogy a
legnagyobb csendben és magányban először Rudolf Steiner alapvető könyveit ismerjem
meg, és csak ezek után kerüljek kapcsolatba az előadásaival. Csak jóval később
ismertem fel, hogy ez a sorrend a legjobb út ahhoz, hogy az ember beleélje
magát az antropozófia szellemi világába.
Magyar nyelvre átültette: Korcsog Balázs
1. rész: Az alapélmények (kereszténység és karma/reinkarnáció); az első találkozás az ezoterikus kereszténységgel (Wagner és a Parsifal)
2. rész: Az alapkönyvek; az ezoterikus kereszténység áramlatai (a rózsakeresztesség és a Grál-misztérium összefüggése); középpontban: a krisztológia; Buddha és Krisztus szellemi útja
a cikk 1-3. része egyben
|