Judith von Halle pünkösdi előadása Nyomtatás E-mail
2008. június 27.

ImageA kereszténység útja Európába:

Grál-történet

A Krisztus-impulzus működik a lélek mélységeiben. Az ezoterikus kereszténység útja Európába

(A Goetheanum pünkösdi ülésszaka, 2008. május 9-12.)

Európa keresztény gyökerei és a Grál - Efezosz és Dél-Franciaország között

(Judith von Halle előadása, 2008. május 10.)

A Goetheanum idei pünkösdi ülésszakának egyik tetőpontját Judith von Halle előadása jelentette: A Grál - Efezosz és Dél-Franciaország között. Judith von Halle a legnagyobb világossággal és melegséggel mutatta be, hogy Európa kereszténnyé válása voltaképpen egy Grál-történet, amely az ezoterikus kereszténység krisztusi impulzusából fakad, melynek első, előkészítő lépéseit a korai kereszténység tette meg, s amely az antropozófiai szellemtudományba mint Grál-tudományba torkollik. Elsősorban Dél-Franciaország és Efezosz jelenti e történet két sarokpillérét.

Arimateai József az utolsó vacsora kelyhében (mely eleven anyagból állt) gyűjtötte össze a Grál-vért, ebben őrizte meg és vitte Nyugatra (Dél-Franciaországtól egészen Írország délnyugati csücskéig), és ott különböző helyeken a földbe folyatta, hogy Európa földje Grál-kehellyé válhasson. Európának Grál-edénnyé kellett válnia, hogy befogadhassa a keresztény-krisztusi tanokat, hogy az egymással addig vérségi kötelékben álló emberek is olyannyira átalakulhassanak, hogy képesek legyenek az evangéliumok és a kozmikus Krisztus-impulzus befogadására.

Ezzel szemben János, „az Úr által szeretett” tanítvány feladata egyetlen, ám központi jelentőségű helyszínre összpontosult: Efezoszra. Jánosnak itt a régi tűz-misztériumokat kellett megújítania. Keleten tehát a szellem tüzét kellett újra felszítani, míg Nyugaton az embert és a földet kellett átalakítani: ahogyan a Rudolf Steiner által hozott Alapkő-meditációban is elhangzik: „Hadd süsse át a Kelet tüze azt, ami Nyugaton van kialakulóban.” Judith von Halle szerint e két elemnek az összekapcsolódása vezetett el később a tudati lélek korának emberéhez - „az emberség képviselőjéhez”: az ember valódi mivoltának megtestesítőjéhez.

Judith von Halle előadása 2008. május 10-én (Pünkösd előestéjén) hangzott el a dornachi Goetheanumban. Részlet Sophia-Janet Aleeminek az idei pünkösdi ülésszakról szóló beszámolójából. Megjelent a Das Goetheanum 2008/22. számában (2008. május 30.). Fordította: Korcsog Balázs

Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
 
WAGNERS RING IN BUDAPEST (Der Ring des Nibelungen) Nyomtatás E-mail
2008. június 19.

ImageWagner Ringje Budapesten (2008. június 19-22.)

 

Das Rheingold (A Rajna kincse)

Die Walküre (A walkür)

Siegfried

Götterdämmerung (Az istenek alkonya)

 

Rudolf Steiner száz éve, 1908. június 18-án a következőket mondta a Siegfried-mondával kapcsolatban a nürnbergi Apokalipszis-ciklus első előadásában (GA 104):

„A Siegfried-mondában el van rejtve valami, mintegy utolsó levélként az ősi germán misztériumok hagyományának ágáról. Ha emlékezetünkbe idézzük, hogy Siegfried a régi északi beavatás jellegzetes alakja, és hogy azon a ponton, ahol sebezhető, egy levélnyi hely van, és hogy ez éppen a hátán található, akkor akinek van érzéke ahhoz, hogy szimptómaszerűen fogja fel a dolgokat, az a következőket érezheti: ez éppen az a hely, ahol az ember többé már nem sebezhető, mert ott másvalamit hordoz, ellentétben a régi északi misztériumok beavatottaival. Az újabb kor embere keresztet helyez testének erre a pontjára: Jézus Krisztus keresztjét viseli azon a helyen, amely az északi misztériumok beavatottainál még fedetlen és védtelen volt. A germán népeknek ezt tanította a Siegfried-monda. És ez szimptómaszerűen még arra is utal, hogy gondoljunk csak bele: a druidák és a drották [vagyis az északi misztériumok] beavatásai milyen összhangban vannak a kereszténység misztériumaival.”

Utolsó frissítés ( 2015. augusztus 12. )
 
A 2007/2008-as év óráinak tematikája Nyomtatás E-mail
2008. június 17.
NOVALIS-SZEMINÁRIUM

(2007-2008)

(1.)

 

2007. október 8. (MAT, Bimbó út)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (1.) (Goethe rózsakeresztes beavatási költeménye, az Alapító Vezetőség összetétele, Rudolf Steiner tanácskozása erről az antropozófiai mozgalmat vezető szellemi hatalmakkal)

 

(2.)

 

2007. november 5. (MAT, Bimbó út)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (2.) (az 1912/13-as és az 1923/24-es Vezetőség szellemi ősképe; a Vezetőség kétszeri szakadása, a Társaság belső konfliktusainak két csomópontja: az 1935-ös kizárások (Ita Wegman és társai) és a Nachlass-ügy (Albert Steffen), Marie Steiner mint a konfliktusok középpontja; az antropozófia szellemi feladatai a 20. században)

 

(3.)

 

2007. november 19. (Holló Magda lakásán)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (3.) (a Goetheanum és az Alapító Vezetőség tragédiája, a „politikai korrektség” mint ahrimani hazugság-impulzus, a megsértődés mint betegség, a megsértődés helyett megértés és megismerés, a megbocsátás mint tudatos felejtés, a feledés és az emlékezés itala)

 

(4.)

 

2007. december 3. (Scherak Mari lakásán)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (4.) (az Antropozófiai Társaságon belüli konfliktusok fő oka: a különböző karmikus áramlatok együttes jelenléte az antropozófiai mozgalmon belül; mégis közös antropozófus karma és közös feladatok; önismereti feladat: a saját karmikus áramlat felismerése; veszély, tévút: a korábbiak megismétlése, ha megmaradunk a korábbi áramlatunknál)

 

(5.)

 

2008. február 11. (MAT, Riadó u.)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (5.) (a szellemi fejlődés háromlépcsős útja: 1. a saját karmikus áramlat felismerése (múlt), 2. a másik áramlat felé fordulás (jelen), 3. a különböző áramlatok együttműködése (jövő); három példa: a lótuszvirágok két felének működése; kozmikus ismétlődések és előkészületek a földfejlődésben; az Alapkő-meditáció három felszólítása (szellemi visszaemlékezés, szellemi gondolkodás, szellemi előrelátás); a karmikus ismétléshez kötődő szellemi és művészi csúcsteljesítményekről Müller Péter Kígyó és kereszt című könyve alapján, Latinovits Zoltán és Domján Edit életútjának példáján)

 

(6.)

 

2008. február 25. (MAT, Riadó u.)

 

Rudolf Steiner születésének „kettős” időpontjáról (február 25-27.)

(Rudolf Steiner 147. születésnapján)

 

(7.)

 

2008. március 10. (MAT, Riadó u.)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (6.) (az antropozófia történetének hagyományos és szimptomatologikus-szellemtudományos feldolgozása; Marie Steiner 1942-es megbékélési felhívása és Ita Wegman válaszlevele; az Alapító Vezetőség tagjainak magasabb és alacsonyabb rendű lénye; a domonkosok és a ferencesek mint az arisztotelikusok és a platonikusok, a mágusok és a pásztorok középkori képviselői, és mint az antropozófiában is jelenlévő (Marie Steiner és Ita Wegman által megtestesített) két nagy áramlat előképe (Domonkos és Aquinói Tamás, illetve Assisi Szent Ferenc és Bonaventura); a főbb „pártok” szerinti megfelelések az Alapító Vezetőség tagjainak halálozási dátumában: Ita Wegman és Elisabeth Vreede (1943) - Marie Steiner (1948) - Albert Steffen és Guenther Wachsmuth (1963); a „michaeli prófécia” az antropozófia második (mostani) századfordulójáról, újabb kulminációjáról és a vezető individualitások visszatéréséről)

 

(8.)

 

2008. március 10. (MAT, Riadó u.)

 

Az Alapító Vezetőség ezoterikus ősképe: 1. fejezet (7.) („ismétlő óra” a március 10-i óra anyagából: a domonkosok és a ferencesek; a halálozási dátumok főbb csoportonkénti megoszlása; a „michaeli prófécia” az antropozófia második századfordulójáról)

 

(9.)

 

2008. április 21. (MAT, Riadó u.)

 

Az idei dornachi közgyűlésről; ünnepség Rudolf Steiner születésnapjára február 25-én; Korunk legkorábbi Húsvétja (1913-2008); a Goetheanum és a Christengemeinschaft vezetőinek találkozója; négy konferencia Dornachban Rudolf Steiner életművének krisztológiai alapjairól, ehhez Szergej O. Prokofjev magyarázata az antropozófia fejlődésének négy lépcsőfokáról; az antropozófia nyelvének kérdéséről: milyen nyelven beszél az Antropozófia lény?, illetve az Antropozófia miért nem az angol nyelvet választotta a világrajöveteléhez?; a nyelvszellemekről: a német nyelv plasztikussága, a német nyelvgéniusz mint szobrász, mint képfaragó

 

(10.)

 

2008. május 5. (MAT, Riadó u.)

 

Korunk legkorábbi Mennybemenetele és legkorábbi Pünkösdje (1913-2008-2160); Száz éve jelent meg Rudolf Steiner folyóiratának, a Lucifer-Gnózisnak az utolsó száma (1903-1908); Szellemi ellenállás és felülemelkedés (Ita Wegman 1933-1935): Peter Selg könyvéről

 

(11.)

 

2008. május 19. (MAT, Riadó u.)

 

Szergej O. Prokofjev május 21-i budapesti előadásáról (és Prokofjev nevének helyes magyar átírásáról); a 2008-as év eddigi szimptomatikus történései: középpontban a TIBET körüli események (a pekingi nyári olimpia előszele, a tibeti zavargások, a burmai ciklon, a szecsuani földrengés); Tibet és tibeti buddhizmus helyzete India és Kína között (a dalai láma és a pancsen láma szerepe); a kommunista kísérlet átalakult folytatódása Kínában; az 1908-as tunguz meteorit becsapódása Szibériában

 

(12.)

 

2008. június 2. (MAT, Riadó u.)

 

Szergej O. Prokofjev május 21-i budapesti előadásáról: (1) a Prokofjev által említett individualitások (Rudolf Steiner, Christian Rosenkreutz, Mani, Leonardo, Maria Röschl); (2) Rudolf Steiner (kereszt)nevének Prokofjev általi különleges kiejtéséről (’Rüdojf’ Steiner: a keresztnév elejét franciásan, a végét - a Rudolf név orosz átírásában található lágyságjel miatt is - oroszosan ejti): a keresztnév két végének különleges ejtése, és ennek jelentősége a kultúrkorszakok fényében, illetve Rudolf Steiner és Prokofjev saját karmikus életútja szempontjából

 

(13.)

2008. június 16. (MAT, Riadó u.)

(1) Maria Jenny-Schuster haláláról (április 9-én, 101 éves korában távozott Rudolf Steiner és Marie Steiner legutolsó közvetlen munkatársa, a Karácsonyi Gyűlés utolsó személyes résztvevője, aki tehát egyazon inkarnációjában képezett hidat az antropozófia két századfordulója között); Novalis Ich sehe dich in tausend Bildern (Ezer képen látlak téged) kezdetű verséről; (2) a Goetheanum idei pünkösdi ülésszakáról (Az ezoterikus kereszténység útja Európába); Judith von Halle pályájáról és dornachi pünkösdi előadásáról (Európa keresztény gyökerei és a Grál - Efezosz és Dél-Franciaország között): Arimateai József és János, a szeretett tanítvány tevékenysége mint a kereszténység európai útjának kétféle előkészítése (Európa kereszténnyé válása mint Grál-történet)

 
A szemináriumot tartotta és az összefoglalót írta: Korcsog Balázs
 
Utolsó frissítés ( 2008. október 14. )
 
Prokofjev szellemi útja (3. rész) (Sergej O. Prokofieff: Mein Weg ...) Nyomtatás E-mail
2008. június 10.

ImageSzergej O. Prokofjev

Utam

a Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása című könyvhöz

A költő házában”, a Krímben; az előadásciklusok; a szellemi magánytól az első antropozófus barátságokig

Amikor 14 éves voltam, a családom elvitt a Fekete-tenger partjára, a Krím-félszigetre, abba a házba, amely egykor azé az ismert orosz íróé volt, aki közvetlenül az első világháború előtt részt vett az első Goetheanum építésében. Ebben a házban, amelynek egész légköre még erőteljesen emlékeztetett a 20. század elejére, sok egyéb mellett egy hatalmas orosz és francia nyelvű okkult könyvtár is volt, melyben Rudolf Steinernek szinte mindazok az alapvető könyvei megtalálhatók voltak, amelyek még a forradalom előtt jelentek meg orosz nyelven az Orosz Antropozófiai Társasághoz tartozó, „Szellemtudományok” elnevezésű kiadónál. Ettől kezdve előbb csak a nyári, majd nemsokára a téli szünidőt is minden évben „a költő házában” töltöttem (ahogy akkoriban nevezték e házat), s így a 14 és 19 éves korom közötti időszakban nemcsak Rudolf Steiner alapvető műveit ismerhettem meg, hanem sok más keleti, teozófus és különféle misztikus és egyházi irányzatokhoz tartozó szerzők szellemi és okkult műveit is.

Ezt az öt esztendőt lényegében teljes szellemi magányban töltöttem, hiszen az akkori környezetemben senki sem érdeklődött az antropozófia iránt. Életemnek ez a szakasza azonban a jelentős próbatételek időszaka volt számomra. Ezek alatt az évek alatt kellett az antropozófiát, vagy ahogy magamban neveztem: a Rudolf Steiner által képviselt szellemi áramlatot egész életem feladatául, mintegy e világi sorsomul választanom, s ennek során csak önmagamra, illetve - az élet előttem álló kérdéseire választ keresve - csak a saját belső erőimre támaszkodhattam. És amikor ez az elhatározás megszületett bennem, amikor minden erőmmel átéltem, hogy életemnek új célja és új értelme lett, s ezáltal elkezdtem tudatosan is szolgálni azokat az eszményképeket, amelyek korábban öntudatlanul éltek a lelkemben, s amelyek a szellemtudománynak köszönhetően most teljesen tudatos valósággá váltak számomra, a sors keze csak ekkor vezetett ki magányomnak ebből az eredendő állapotából.

És ez a következőképpen történt. Egyszer, a Krímben megismert barátaim házában teljesen „véletlenül” és legelőször került a kezembe Rudolf Steiner egyik előadássorozata. Addig nem is tudtam, hogy léteznek ilyen ciklusok, pontosabban szólva csak azt tudtam, hogy Rudolf Steiner tartott előadásokat, de azt nem, hogy fennmaradt-e belőlük valami. S ekkor hirtelen a kezembe került A szellemi hierarchiák és tükröződésük a fizikai világban (Állatöv, planéták, kozmosz) című ciklus tíz előadása [az 1909-es év nagy düsseldorfi ciklusa (GA 110)]. Ezzel az előadássorozattal a következő volt a helyzet. Az előadásokat egy olyan nő fordította le franciából, aki az ötvenes évek közepén tért haza Oroszországba az emigrációból. Hosszú éveken keresztül Párizsban élt, és nem sokkal a hazatérése előtt fedezte fel magának Rudolf Steinert, akinek aztán néhány könyvét magával hozta. Oroszországba hazatérve Ukrajna egyik nagyvárosában kellett letelepednie. És mivel a környezetében senki sem érdeklődött a szellemi kérdések iránt, így amikor látogatóban volt a barátainál, egyszerűen otthagyta náluk néhány Steiner-fordítását. Így került az egyik ilyen fordítás a barátaimhoz.

Ezen a cikluson keresztül ismét egy teljesen új világ tárult fel számomra. Úgy éreztem, hogy az a magasabb rendű szellemi valóság, amely ezekben az előadásokban Rudolf Steiner különféle leírásai mögött áll, az most még sokkal közelebb került a lelkemhez. Amikor a barátaimtól megtudtam, hogy ennek a fordítónőnek esetleg még más ciklusai is lehetnek, azonnal elhatároztam, hogy felkeresem őt. Ugyan mit számít az a 900 kilométeres távolság, egy ismeretlen város és a teljesen idegen emberek, ha akár csak egyetlen ciklushoz is hozzájuthatok. Akkoriban hajlandó lettem volna bármilyen akadályt legyőzni azért, hogy megkaphassak egy előadássorozatot. Hiszen ekkor már az antropozófia volt a legfontosabb dolog az életemben.

Aztán minden úgy történt, ahogy még remélni is csak alig mertem volna. A találkozásunk rendkívül szívélyes volt, és mély barátsággá vált, ami még négy éven keresztül tartott, egészen ennek a fordítónőnek a korai haláláig. Első találkozónkról négy vagy öt olyan előadásciklussal tértem haza, amelyeket Rudolf Steiner főként az evangéliumokkal kapcsolatos fejtegetéseknek szentelt.

Nagyjából ugyanebben az időben a sors egy másik találkozással is megajándékozott, ismét csak mintegy „véletlenül”. Erre a találkozóra is a Krímben, az orosz költő házában került sor. 1973 augusztusában egy nálam valamivel idősebb, éppen átutazóban lévő fiatalember látogatott el ide. A ház egykori tulajdonosának életét és műveit kívánta közelebbről is megismerni, mivel tudta, hogy ez az orosz költő annak idején részt vett az első Goetheanum felépítésében. Ez a látogató antropozófus volt. Megismerkedtünk egymással. Ő egy Oroszország északnyugati részén fekvő nagyvárosból származott. Beszélgetésünk végén címet cseréltünk egymással, és már fél év múlva meglátogattam újonnan szerzett ismerősömet. Igazi antropozófus barátság alakult ki közöttünk.

Ez az első antropozófus barátom nemcsak új ciklusokat, hanem meditációs szövegeket és verses formájú bölcs mondásokat (úgynevezett Spruchokat) is a rendelkezésemre bocsátott orosz fordításban Rudolf Steinertől: a Valóságot tükröző bölcs mondásokból (az úgynevezett Wahrspruchworte sorozatból) és Az ezoterikus iskolázáshoz adott útmutatások közül. A következő három esztendő során évente kétszer-háromszor is meglátogattam ezt a barátomat, és egyre inkább elmélyedtem Rudolf Steiner előadásainak világában.

Ha ma visszatekintek arra az útra, amelyen a sors vezetett, akkor azt kell mondanom: rendkívül hálás vagyok, mert lehetővé tette számomra, hogy a legnagyobb csendben és magányban először Rudolf Steiner alapvető könyveit ismerjem meg, és csak ezek után kerüljek kapcsolatba az előadásaival. Csak jóval később ismertem fel, hogy ez a sorrend a legjobb út ahhoz, hogy az ember beleélje magát az antropozófia szellemi világába.

Magyar nyelvre átültette: Korcsog Balázs

1. rész: Az alapélmények (kereszténység és karma/reinkarnáció); az első találkozás az ezoterikus kereszténységgel (Wagner és a Parsifal)

2. rész: Az alapkönyvek; az ezoterikus kereszténység áramlatai (a rózsakeresztesség és a Grál-misztérium összefüggése); középpontban: a krisztológia; Buddha és Krisztus szellemi útja

a cikk 1-3. része egyben

Utolsó frissítés ( 2014. február 04. )