2009. július 27. |
Aquinói Tamás Thomas Meyer
Egy életrajz mint a világrajövetel szellemi
segítője
(Karl Werner könyve Aquinói Tamásról)
Ahogy
Rudolf Steiner 1925. március 30-án lezárult életének végén felbukkan a
Tamás-motívum, úgy már Steiner földi életének kezdetén is megtaláljuk
azt. Pontosabban: a későbbi Rudolf Steiner individualitásának 1861. február
27-én kezdődő földi életéhez való aláereszkedésének ideje alatt.
A
katolikus teológus, Karl Werner (1821-1888) a 19. század ötvenes éveiben kezdte el papírra vetni
az Aquinói Tamásról, a skolasztika fejedelméről szóló háromkötetes, monumentális
művét, melynek egész egyszerűen az Aquinói Szent Tamás címet adta. Az
első kötet 1858-ban jelent meg Regensburgban, és „Aquinói Szent Tamás életét és
műveit” tárgyalja. A második kötet, amely 1859-ben látott napvilágot, „Aquinói Szent
Tamás tanításait” taglalja, és a szintén 1859-ben megjelent harmadik kötet pedig
„A tomizmus történetét” mutatja be. Karl Werner egyaránt szorgalommal,
szakértelemmel és szeretettel dolgozott ezen a témán, s ennek egy igen alapos
mű lett az eredménye, melyben a szerző korának teljes kulturális környezetében
elhelyezve tárgyalja Aquinói Tamás életútját. Werner fejtegetései Aquinói Tamás
munkásságát az egész nyugati filozófia összefüggéseibe ágyazottan vizsgálják:
Arisztotelésztől kezdve a korabeli arab filozófusokkal (Averroesszal és Avicennával),
a szélsőséges nominalizmussal (Roscellinusszal) és a mérsékelt realizmus
képviselőivel (Abaelardusszal), vagy akár a chartres-i iskola platonizmusával
(Salisburyi Jánossal) folytatott vitájáig.
|
Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
|
Tovább...
|
|
2009. július 23. |
Rudolf Steiner első németországi útja
120
esztendővel ezelőtt, 1889. július 23-án Rudolf Steiner Bécsből Weimarba utazott.
Steiner ekkor járt először Németországban, körülbelül egy hónapig tartózkodott
ott (a weimari Goethe és Schiller Archívumban 1890 őszétől kezdődő munkáját
mintegy előkészítendő), s ennek az első weimari munkahónapjának a végén, 1889 augusztusának
második felében járta végig először későbbi németországi tevékenységének fő
helyszíneit: Weimart, Berlint, Stuttgartot és Münchent.
|
Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
|
|
2009. július 20. |
A pottschachi vasútállomás Thomas Meyer
Egy „rendkívüli jelentőségű” esemény
(Rudolf Steiner első „okkult
összélménye”)
Az
eddig elhangzottak annak az előfeltevésnek a mintegy magától értetődő
elfogadásán alapulnak, hogy Aquinói Tamás Rudolf Steinerben testesült meg újra.
Az elkövetkező fejezetekben bemutatjuk, hogy Rudolf Steiner a saját fejlődése
során hogyan jutott el ennek a ténynek a felismeréséig, és hogy ennek milyen
jelentősége van Rudolf Steiner „legsajátabb küldetése”: a reinkarnáció és karma
„fénylő, tüzes igazságának” hírüladása szempontjából.
Ehhez
azonban előbb egy látszólagos kerülő utat kell tennünk. Rudolf Steinernek volt
egy fiatalkori élménye, amelyről azonban nem a szélesebb nyilvánosságnak
szánt Életutam című önéletírásában számol be, hanem csupán egyetlen
alkalommal beszél róla, mégpedig abban az önéletrajzi jellegű előadásában,
amelyet 1913. február 4-én tartott a Teozófiai Társaság [Német Tagozatának]
közgyűlésén, Berlinben. Rudolf Steiner annak az Annie Besant által terjesztett
hazugságnak a következtében kényszerült ennek az előadásnak a megtartására,
miszerint ő [mármint Steiner] a jezsuiták növendéke lett volna. Rudolf Steiner korábban sohasem
beszélt ilyen részletességgel saját fejlődésének folyamatáról, hiszen az ő
feladata az objektív szellemtudományos kutatás és annak közzététele volt, és
ebben nincs helye semmilyen személyes elemnek. S mivel Rudolf Steiner egy kívülről
jövő hazugság révén kényszerült erre az önéletrajzi beszámolóra, így saját
életútját is mintegy kívülről írta le, s ezért - az objektivitáshoz szükséges távolságot megteremtve - harmadik személyben beszélt önmagáról.
|
Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
|
Tovább...
|
|
2009. július 11. |
Az Ötödik evangélium
„A megismerés evangéliuma”
Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel
Rudolf
Steinernek az Ötödik evangéliummal kapcsolatos szellemtudományos kutatási
eredményei állnak az antropozófiai krisztológia középpontjában. A Goetheanum
idei húsvéti ülésszakát az Ötödik evangélium spirituális dimenzióinak és ezek jelentőségének
szentelték. A Das Goetheanum egyik munkatársa, Ursula Remund Fink ennek
kapcsán beszélgetett e húsvéti ülésszak felelősével, Szergej O. Prokofjevvel.
Miért
ezt választották az idei húsvéti ülésszak témájául?
A
krisztológia nem csupán az antropozófia középpontját képezi, hanem elválaszthatatlan
kapcsolatban is áll vele. Rudolf Steiner ezért is nevezi az antropozófiát „az
új kereszténységnek”, amely egy újfajta megismerést ad a tudati lélek embere
számára, és ezáltal kívánja lehetővé tenni a Krisztushoz való tudatos viszonyát.
|
Utolsó frissítés ( 2011. január 08. )
|
Tovább...
|
|
2009. július 05. |
Peter
Tradowsky
Stigmatizáció
Egy
sors mint megismerési kérdés
Az
alábbi írás egyfajta válasz Szergej O. Prokofjev A feltámadás misztériuma az
antropozófia fényében című könyvének A fantomtest erői és a
stigmatizáció címet viselő függelékére. E függelék felettébb sajátos módon
száll vitába Judith von Halléval, aki a 2004-es év húsvéti időszaka óta viseli
a stigmákat. Azért sajátos ez a mód, mert e függelékben meg sem említi a nevét.
Az olvasó azonban hamar rájön, hogy az csak és kizárólag Judith von Halléról
szól. Prokofjev ebben az értekezésében oly módon tárgyalja a stigmatizációt,
aminek vajmi kevés vagy egyáltalán semmi köze sincs a valósághoz. Ezt az alábbi
rövid fejtegetéssel kívánjuk alátámasztani.
Sajnálatos
módon azt is megállapíthatjuk, hogy Prokofjev tanulmánya mind logikai, mind
módszertani, mind pedig tárgyi szempontból olyan súlyos hiányosságokban szenved,
amelyek - ahogy azt látni fogjuk - mindenképpen helyreigazításra szorulnak.
|
Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
|
Tovább...
|
|
|