|
2009. augusztus 16. |
 Aquinói Tamás - Arisztotelész és Platón között
A Tamás-motívum
Rudolf Steiner földi életének
utolsó napjaiban
(Friedrich Eckstein ifjúkori barátsága és Albert
Steffen korábbi inkarnációja)
Az
1925-ös esztendő márciusának utolsó napjaiban Rudolf Steiner a betegágyán
feküdt a dornachi asztalosműhely műtermében. Ez egy nagy belmagasságú helyiség
volt, ahová felülről jött a fény. A fekhely lábánál állt a magasba emelkedve az
a szoborcsoport, melyet Steiner tanítványának, Edith Maryon szobrásznőnek a
segítségével fából faragott ki, s amely az „Ember-ség” képviselőjét (az ember
valódi mivoltának megtestesítőjét) ábrázolja, amint az ellenerők: Lucifer és
Ahriman között halad keresztül. Rudolf Steiner önéletrajzi visszaemlékezésein
dolgozott, melyek Életutam címmel, heti rendszerességgel jelentek meg a Das
Goetheanum hasábjain, és amelyeket Steiner halála után könyv alakban is
kiadtak. Az asztalokon és állványokon könyvek és folyóiratok hevertek, s minden
bizonnyal Friedrich Eckstein egyik könyve is köztük volt, akiről Steiner meleg
szavakkal emlékezett meg önéletírásának 1925. január 25-én közzétett fejezetében,
mire Eckstein hálája jeléül még 1925 márciusában „szívélyes üdvözlettel” küldte
el neki az Emlékezések Anton Brucknerre című könyvét, a következő
ajánlással: „Szellemi boldogságunk régmúlt napjainak emlékére.”
|
|
Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
|
|
Tovább...
|
|
|
2009. augusztus 07. |
 Wartburg vára (Eisenach, Türingia)
Rudolf Steiner első németországi
utazása során -,
az életútján ugyancsak rendkívüli fontosságú 1889-es esztendő nyarán, amikor
németországi munkásságának későbbi központjait (Weimart, Berlint, Münchent és
Stuttgartot) először járja végig, akkori lakhelyéről (Bécsből) kiindulva - Weimarból
ellátogat a Wartburg városába, Eisenachba, és magát a Wartburgot is felkeresi (Wien
-
Weimar -
Wartburg). Fiatalkori barátjához, Friedrich Lemmermayerhez írott levelében
a következőképpen számol be erről az élményéről: „Egészen rendkívüli benyomást
tett rám, amikor beléptem Luther egykori szobájába a Wartburg csodálatos várában.
Ott olyasvalamit érez az ember, mintha közvetlenül megérintené annak a
történelmi szellemnek a fuvallata, aki a német népben él. Egy igazán lélekemelő
délután volt, amikor Weimarból indulva ezt a kirándulást tettem a Wartburgba.”
(GA 38)
De a bécsi Specht család (Rudolf Steiner huszonévesen náluk volt
házitanító) egyik tagját is hasonlóképpen tudósítja wartburgi látogatásáról: „Egészen
sajátos érzés arra a földre lépni, amely a legnagyobb német mestereket hordta a
hátán. És itt nem csupán Weimarra gondolok. Hiszen el kell Önnek mondanom, hogy
kevés olyan pillanat volt az életemben, mint amilyen tegnap [1889. augusztus
8-án], amikor a Wartburg várában beléptem Luther szobájába. Olyan volt, mintha
közvetlenül érzékelném azt a szellemet, aki mintegy éltető nedvként áramlott az
utóbbi évszázadok egész német fejlődésében. Bizony kevés olyan pontja van
Németországnak, amely akkora hatással volna ránk, mint a Wartburg, ami oly sok
történelmi emléket hordoz magában.” (Uo.)
A
wartburgi dalnokverseny (1206/1207) mint a közép-európai fény- és árnyékáramlat küzdelmének
egyik csomópontja
|
|
Utolsó frissítés ( 2013. május 20. )
|
|
|