NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
Rudolf Steiner "legsajátabb küldetése" (1. fejezet) Nyomtatás E-mail
2009. augusztus 16.
Image
Aquinói Tamás - Arisztotelész és Platón között
Thomas Meyer

A Tamás-motívum

Rudolf Steiner földi életének

utolsó napjaiban

(Friedrich Eckstein ifjúkori barátsága és Albert Steffen korábbi inkarnációja)

 

Az 1925-ös esztendő márciusának utolsó napjaiban Rudolf Steiner a betegágyán feküdt a dornachi asztalosműhely műtermében. Ez egy nagy belmagasságú helyiség volt, ahová felülről jött a fény. A fekhely lábánál állt a magasba emelkedve az a szoborcsoport, melyet Steiner tanítványának, Edith Maryon szobrásznőnek a segítségével fából faragott ki, s amely az „Ember-ség” képviselőjét (az ember valódi mivoltának megtestesítőjét) ábrázolja, amint az ellenerők: Lucifer és Ahriman között halad keresztül. Rudolf Steiner önéletrajzi visszaemlékezésein dolgozott, melyek Életutam címmel, heti rendszerességgel jelentek meg a Das Goetheanum hasábjain, és amelyeket Steiner halála után könyv alakban is kiadtak. Az asztalokon és állványokon könyvek és folyóiratok hevertek, s minden bizonnyal Friedrich Eckstein egyik könyve is köztük volt, akiről Steiner meleg szavakkal emlékezett meg önéletírásának 1925. január 25-én közzétett fejezetében, mire Eckstein hálája jeléül még 1925 márciusában „szívélyes üdvözlettel” küldte el neki az Emlékezések Anton Brucknerre című könyvét, a következő ajánlással: „Szellemi boldogságunk régmúlt napjainak emlékére.”

Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
Tovább...
 
120 éve (Vor 120 Jahren: Rudolf Steiner auf der Wartburg) Nyomtatás E-mail
2009. augusztus 07.

Image
Wartburg vára (Eisenach, Türingia)
Rudolf Steiner látogatása

Wartburg várában

Rudolf Steiner első németországi utazása során -, az életútján ugyancsak rendkívüli fontosságú 1889-es esztendő nyarán, amikor németországi munkásságának későbbi központjait (Weimart, Berlint, Münchent és Stuttgartot) először járja végig, akkori lakhelyéről (Bécsből) kiindulva - Weimarból ellátogat a Wartburg városába, Eisenachba, és magát a Wartburgot is felkeresi (Wien - Weimar - Wartburg). Fiatalkori barátjához, Friedrich Lemmermayerhez írott levelében a következőképpen számol be erről az élményéről: „Egészen rendkívüli benyomást tett rám, amikor beléptem Luther egykori szobájába a Wartburg csodálatos várában. Ott olyasvalamit érez az ember, mintha közvetlenül megérintené annak a történelmi szellemnek a fuvallata, aki a német népben él. Egy igazán lélekemelő délután volt, amikor Weimarból indulva ezt a kirándulást tettem a Wartburgba.” (GA 38)

De a bécsi Specht család (Rudolf Steiner huszonévesen náluk volt házitanító) egyik tagját is hasonlóképpen tudósítja wartburgi látogatásáról: „Egészen sajátos érzés arra a földre lépni, amely a legnagyobb német mestereket hordta a hátán. És itt nem csupán Weimarra gondolok. Hiszen el kell Önnek mondanom, hogy kevés olyan pillanat volt az életemben, mint amilyen tegnap [1889. augusztus 8-án], amikor a Wartburg várában beléptem Luther szobájába. Olyan volt, mintha közvetlenül érzékelném azt a szellemet, aki mintegy éltető nedvként áramlott az utóbbi évszázadok egész német fejlődésében. Bizony kevés olyan pontja van Németországnak, amely akkora hatással volna ránk, mint a Wartburg, ami oly sok történelmi emléket hordoz magában.” (Uo.)

 

A wartburgi dalnokverseny (1206/1207) mint a közép-európai fény- és árnyékáramlat küzdelmének egyik csomópontja

Utolsó frissítés ( 2013. május 20. )