NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
120 éve (Vor 120 Jahren: Rudolf Steiner in Siebenbürgen, Goethe-Vortrag in Hermannstadt) Nyomtatás E-mail
2009. december 29.

Rudolf Steiner erdélyi útja és nagyszebeni előadásai

120 évvel ezelőtt, az 1889-es esztendő Karácsonyát Rudolf Steiner - egy Moritz Zitter nevű, Erdély szász vidékéről származó barátjának meghívására, akivel a bécsi Műszaki Főiskolán együtt járt Karl Julius Schröer szemináriumaira - Nagyszeben városában (németül Hermannstadt), az erdélyi szász szellemi élet központjában tölti. 1889. december 24-ének szentestéjén indul útnak Bécsből vonattal, ám Budapesten lekési a csatlakozást, ezért csak Szegeden keresztül tud továbbutazni Erdélybe. Nagyszebenben azután két előadást is tart 1889. december 29-én: egy kisebbet szűk baráti körben, egy nyilvános előadást pedig az ottani evangélikus gimnázium nagytermében, A nő a goethei világnézet fényében - Adalék a nőkérdéshez címmel. „Előadást kellett tartanom Nagyszebenben (ez 1889-ben történt), éppen Karácsony estéjén utaztam oda Bécsből.” (GA 283)

Utolsó frissítés ( 2015. február 26. )
Tovább...
 
Der Tempelbau (Weihnachtstagung 2009 am Goetheanum) Nyomtatás E-mail
2009. december 25.

ImageRudolf Steiner misztériumdrámáinak közösségépítő impulzusa

Templomépítés

Karácsonyi ülésszak a Goetheanumban

(2009. december 26. - 2010. január 1.)

 

december 26. délelőtt: A templom keresése (Michaela Glöckler előadása)

december 26. este: Hristo Kazakov Bach-műveket játszik zongorán

december 27. egész nap: A beavatás kapuja (Rózsakeresztes misztérium) (Rudolf Steiner első misztériumdrámája)

december 28. délelőtt: Templomi bölcsesség (Wolf-Ulrich Klünker előadása)

december 28. este: Händel Kilenc német áriájának előadása

Utolsó frissítés ( 2010. június 14. )
Tovább...
 
Albert Steffens Begegnung mit der Anthroposophie Nyomtatás E-mail
2009. december 14.
Image
Albert Steffen és Rudolf Steiner
Christiane Haid

Beavatási élmények

Albert Steffen találkozása az antropozófiával

 

1906/1907 tele fordulópontot jelentett Albert Steffen számára, ekkor ugyanis életének három sorsdöntő jelentőségű eseményére került sor: ekkor ismerte meg Else von Carlberget, aki Elisabeth Stückgold [Veress Erzsébet] mellett a legfontosabb nő volt az életében; ekkor jelent meg az Ott, Alois és Werelsche című első regénye (melyet Rudolf Steiner egyik Steffenről írott esszéjében „a világnak szóló üdvözletnek” nevezett); és ekkor találkozott először Rudolf Steinerrel.

Utolsó frissítés ( 2011. augusztus 28. )
Tovább...
 
Steffen-Tagung am Goetheanum (Zum 125. Geburtstag des Dichters) Nyomtatás E-mail
2009. december 09.

ImageAlbert Steffen születésének 125. évfordulójára

A világ költői átalakítása

Emlékülés a Goetheanumban

(2009. december 10-13.)

 

december 10. délután: Albert Steffen akvarelljei (A kiállítást megnyitja Bodo von Plato); Albert Steffen és a festészet (Christiane Haid bevezetője)

december 10. este: Az ember költői átalakítása (Verses est Albert Steffen születésének 125. évfordulója alkalmából); Az életrajzírás gyógyító erejéről (Peter Selg előadása)

december 11. délután: Christiane Haid tárlatvezetése a Steffen-kiállításon

december 11. este: Albert Steffen és az antropozófia (Heinz Matile előadása)

Utolsó frissítés ( 2010. június 14. )
Tovább...
 
Ita Wegman: Erinnerung an Rudolf Steiner (Herausgegeben von Peter Selg) Nyomtatás E-mail
2009. december 06.

ImageIta Wegman

Emlékezés Rudolf Steinerre

Közreadja Peter Selg

 

Ita Wegman bizonyos napokon és különböző alkalmakkor beszélt Rudolf Steinerről: beszélt klinikája munkatársainak, a gyógypedagógiában tevékenykedő embereknek, és sok barátjának - legtöbbször tanítója születésének és halálának napján. Ita Wegman számára fontos volt, hogy „foglalkozzunk vele gondolatban, hogy felelevenítsük az ő személyével, gesztusaival és cselekedeteivel kapcsolatos emlékeinket”. Ita Wegman „Rudolf Steiner személyiségéről, szellemi útjáról, sorsáról és küldetéséről” kívánt beszámolni, saját emlékeit akarta elmélyíteni és másokkal is megosztani - mégpedig azért, hogy „e visszaemlékezések által képet kaphassunk Rudolf Steiner személyiségéről és munkásságáról”.

Ita Wegman mindig arra buzdította barátait és munkatársait, hogy tanulmányozzák Rudolf Steiner életútját és műveinek keletkezéstörténetét: az antropozófia világrajövetelének folyamatát a „világos korszak” kezdetén, akár Rudolf Steiner Életutam című önéletírásának formájában is, amelyen ő egészen élete végéig dolgozott. A Steiner halála utáni években Ita Wegman felkereste a szellemi tanító gyermek- és ifjúkorának helyszíneit, és mély megrendülés közepette Steiner húgának temetésén is jelen volt. Egyik beszédére készülve jegyezte fel a jegyzetfüzetébe, hogy Rudolf Steiner lényét, jellemét és fejlődését csak akkor érthetjük meg, „ha engedjük, hogy hatással legyenek ránk azok a helyek, ahol ő ifjúkorában élt”.

Utolsó frissítés ( 2010. február 18. )
Tovább...