2009. december 29. |
Rudolf Steiner erdélyi útja és nagyszebeni
előadásai
120
évvel ezelőtt, az 1889-es esztendő Karácsonyát Rudolf Steiner - egy Moritz Zitter nevű, Erdély szász vidékéről származó
barátjának meghívására, akivel a bécsi Műszaki Főiskolán együtt járt Karl
Julius Schröer szemináriumaira - Nagyszeben városában (németül Hermannstadt), az erdélyi szász szellemi
élet központjában tölti. 1889. december 24-ének szentestéjén indul
útnak Bécsből vonattal, ám Budapesten lekési a csatlakozást, ezért csak
Szegeden keresztül tud továbbutazni Erdélybe. Nagyszebenben azután két előadást
is tart 1889. december 29-én: egy kisebbet szűk baráti körben, egy nyilvános
előadást pedig az ottani evangélikus gimnázium nagytermében, A nő a goethei
világnézet fényében - Adalék a nőkérdéshez címmel. „Előadást kellett tartanom Nagyszebenben (ez
1889-ben történt), éppen Karácsony estéjén utaztam oda Bécsből.” (GA 283)
|
Utolsó frissítés ( 2015. február 26. )
|
Tovább...
|
|
2009. december 25. |
Rudolf
Steiner misztériumdrámáinak közösségépítő impulzusa
Templomépítés
Karácsonyi
ülésszak a Goetheanumban
(2009.
december 26. - 2010. január 1.)
december 26. délelőtt:
A templom keresése (Michaela Glöckler előadása)
december 26. este:
Hristo Kazakov Bach-műveket játszik zongorán
december 27. egész
nap: A beavatás kapuja (Rózsakeresztes misztérium) (Rudolf Steiner első
misztériumdrámája)
december 28. délelőtt:
Templomi bölcsesség (Wolf-Ulrich Klünker előadása)
december 28. este: Händel
Kilenc német áriájának előadása
|
Utolsó frissítés ( 2010. június 14. )
|
Tovább...
|
|
2009. december 14. |
Albert Steffen és Rudolf Steiner Christiane
Haid
Beavatási
élmények
Albert
Steffen találkozása az antropozófiával
1906/1907 tele fordulópontot
jelentett Albert Steffen számára, ekkor ugyanis életének három sorsdöntő
jelentőségű eseményére került sor: ekkor ismerte meg Else von Carlberget, aki
Elisabeth Stückgold [Veress Erzsébet] mellett a legfontosabb nő volt az
életében; ekkor jelent meg az Ott, Alois és Werelsche című első regénye
(melyet Rudolf Steiner egyik Steffenről írott esszéjében „a világnak szóló
üdvözletnek” nevezett); és ekkor
találkozott először Rudolf Steinerrel.
|
Utolsó frissítés ( 2011. augusztus 28. )
|
Tovább...
|
|
2009. december 09. |
Albert
Steffen születésének 125. évfordulójára
A
világ költői átalakítása
Emlékülés
a Goetheanumban
(2009.
december 10-13.)
december 10.
délután: Albert Steffen akvarelljei (A kiállítást megnyitja Bodo von Plato);
Albert Steffen és a festészet (Christiane Haid bevezetője)
december 10.
este: Az ember költői átalakítása (Verses est Albert Steffen születésének 125.
évfordulója alkalmából); Az életrajzírás
gyógyító erejéről (Peter Selg előadása)
december 11.
délután: Christiane Haid tárlatvezetése a Steffen-kiállításon
december 11.
este: Albert Steffen és az antropozófia (Heinz Matile előadása)
|
Utolsó frissítés ( 2010. június 14. )
|
Tovább...
|
|
2009. december 06. |
Ita
Wegman
Emlékezés
Rudolf Steinerre
Közreadja Peter Selg
Ita Wegman bizonyos
napokon és különböző alkalmakkor beszélt Rudolf Steinerről: beszélt klinikája
munkatársainak, a gyógypedagógiában tevékenykedő embereknek, és sok barátjának - legtöbbször tanítója születésének és halálának
napján. Ita Wegman számára fontos volt, hogy „foglalkozzunk vele gondolatban,
hogy felelevenítsük az ő személyével, gesztusaival és cselekedeteivel
kapcsolatos emlékeinket”. Ita Wegman „Rudolf Steiner személyiségéről, szellemi
útjáról, sorsáról és küldetéséről” kívánt beszámolni, saját emlékeit akarta
elmélyíteni és másokkal is megosztani - mégpedig azért, hogy „e visszaemlékezések által képet
kaphassunk Rudolf Steiner személyiségéről és munkásságáról”.
Ita Wegman mindig arra
buzdította barátait és munkatársait, hogy tanulmányozzák Rudolf Steiner
életútját és műveinek keletkezéstörténetét: az antropozófia világrajövetelének folyamatát a „világos korszak”
kezdetén, akár Rudolf Steiner Életutam című önéletírásának formájában
is, amelyen ő egészen élete végéig dolgozott. A Steiner halála utáni években
Ita Wegman felkereste a szellemi tanító gyermek- és ifjúkorának helyszíneit, és
mély megrendülés közepette Steiner húgának temetésén is jelen volt. Egyik
beszédére készülve jegyezte fel a jegyzetfüzetébe, hogy Rudolf Steiner lényét,
jellemét és fejlődését csak akkor érthetjük meg, „ha engedjük, hogy
hatással legyenek ránk azok a helyek, ahol ő ifjúkorában élt”.
|
Utolsó frissítés ( 2010. február 18. )
|
Tovább...
|
|
|