Rudolf Steiner misztériumdrámáinak közösségépítő impulzusa

Templomépítés

Karácsonyi ülésszak a Goetheanumban

(2009. december 26. - 2010. január 1.)

december 26. délelőtt: A templom keresése (Michaela Glöckler előadása)

december 26. este: Hristo Kazakov Bach-műveket játszik zongorán

december 27. egész nap: A beavatás kapuja (Rózsakeresztes misztérium) (Rudolf Steiner első misztériumdrámája)

december 28. délelőtt: Templomi bölcsesség (Wolf-Ulrich Klünker előadása)

december 28. este: Händel Kilenc német áriájának előadása

Albert Steffen és Rudolf Steiner

Christiane Haid

Beavatási élmények

Albert Steffen találkozása az antropozófiával

1906/1907 tele fordulópontot jelentett Albert Steffen számára, ekkor ugyanis életének három sorsdöntő jelentőségű eseményére került sor: ekkor ismerte meg Else von Carlberget, aki Elisabeth Stückgold [Veress Erzsébet] mellett a legfontosabb nő volt az életében; ekkor jelent meg az Ott, Alois és Werelsche című első regénye (melyet Rudolf Steiner egyik Steffenről írott esszéjében „a világnak szóló üdvözletnek” nevezett); és ekkor találkozott először Rudolf Steinerrel.

Albert Steffen születésének 125. évfordulójára

A világ költői átalakítása

Emlékülés a Goetheanumban

(2009. december 10-13.)

december 10. délután: Albert Steffen akvarelljei (A kiállítást megnyitja Bodo von Plato); Albert Steffen és a festészet (Christiane Haid bevezetője)

december 10. este: Az ember költői átalakítása (Verses est Albert Steffen születésének 125. évfordulója alkalmából); Az életrajzírás gyógyító erejéről (Peter Selg előadása)

december 11. délután: Christiane Haid tárlatvezetése a Steffen-kiállításon

december 11. este: Albert Steffen és az antropozófia (Heinz Matile előadása)

Ita Wegman

Emlékezés Rudolf Steinerre

Közreadja Peter Selg

Ita Wegman bizonyos napokon és különböző alkalmakkor beszélt Rudolf Steinerről: beszélt klinikája munkatársainak, a gyógypedagógiában tevékenykedő embereknek, és sok barátjának - legtöbbször tanítója születésének és halálának napján. Ita Wegman számára fontos volt, hogy „foglalkozzunk vele gondolatban, hogy felelevenítsük az ő személyével, gesztusaival és cselekedeteivel kapcsolatos emlékeinket”. Ita Wegman „Rudolf Steiner személyiségéről, szellemi útjáról, sorsáról és küldetéséről” kívánt beszámolni, saját emlékeit akarta elmélyíteni és másokkal is megosztani - mégpedig azért, hogy „e visszaemlékezések által képet kaphassunk Rudolf Steiner személyiségéről és munkásságáról”.

Ita Wegman mindig arra buzdította barátait és munkatársait, hogy tanulmányozzák Rudolf Steiner életútját és műveinek keletkezéstörténetét: az antropozófia világrajövetelének folyamatát a „világos korszak” kezdetén, akár Rudolf Steiner Életutam című önéletírásának formájában is, amelyen ő egészen élete végéig dolgozott. A Steiner halála utáni években Ita Wegman felkereste a szellemi tanító gyermek- és ifjúkorának helyszíneit, és mély megrendülés közepette Steiner húgának temetésén is jelen volt. Egyik beszédére készülve jegyezte fel a jegyzetfüzetébe, hogy Rudolf Steiner lényét, jellemét és fejlődését csak akkor érthetjük meg, „ha engedjük, hogy hatással legyenek ránk azok a helyek, ahol ő ifjúkorában élt”.