2011. november 28. |
Rudolf Steiner
A wagneri muzsikáról
A Grál-misztérium Wagner műveiben
Wolfram
von Eschenbach annak idején írt egy egyszerű eposzt, a Parzivalt. Ez a
mű megfelelt a maga korának. Akkoriban ugyanis még voltak olyan emberek, akik egy
bizonyos adottságuk révén a tisztánlátás képességével rendelkeztek, s így képesek
voltak megérteni Wolfram von Eschenbachot. A 19. században azonban már nem volt
lehetőség arra, hogy a műben ábrázolt események és folyamatok mély értelmű
jelentését és jelentőségét érthetővé tegyék az emberek számára. Létezik azonban
egy eszköz, hogy a mű jelentése akár szavak, fogalmak és eszmék nélkül is világossá váljon. Ez az eszköz a zene. Wagner zenéjében benne vannak mindazok
az igazságok, amiket Wolfram Parzivaljában megtalálhatunk.
|
Utolsó frissítés ( 2013. június 07. )
|
Tovább...
|
|
2011. november 23. |
Minden fény árnyékot teremt
Mání és a fény vallása
A manicheizmus forrásai
Mání
vallása, a manicheizmus eredetileg is „könyvvallás”-ként született: a
korábbi nagy prófétákkal, Zarathusztrával, Buddhával és Jézussal
ellentétben Mání maga foglalta írásba tanításait.
Ha
az ember felteszi a kérdést, hogy mi a manicheizmus lényege, akkor azt két
mondatban össze lehet foglalni. Az első így hangzik: minden fény árnyékot
teremt. [„Árnyékomat kivetettem - abból lett Angra Mainyu (Ahrimán), aki maga a Halál” - így szólott Zarathusztrához Ahura Mazda (a nagy
Nap-aura, a szoláris Logosz, a Krisztus-Nap) rögtön a Zend Aveszta teremtéstörténetének elején. - (K. B.)] Tehát minden fény árnyékot teremt.
Vagy másképpen kifejezve: ha az ember valami jót cselekszik, akkor ennek a
jónak árnyéka is keletkezik. (…) Mindig is összeütközésbe fogunk kerülni azzal az
árnyékkal, amit mi magunk teremtettünk, amikor valami jót tettünk.
Ezt az árnyékot nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ellenkezőleg, magunkkal kell
vinnünk fejlődésünk során.
|
Utolsó frissítés ( 2016. január 14. )
|
Tovább...
|
|
2011. november 20. |
1911. november 21. - 1811. november 21.
Heinrich von Kleist halálának
200. évfordulója
Száz éve: Rudolf Steiner előadása Kleistről
Kétszáz
évvel ezelőtt, 1811. november 21-én, 34 éves korában vetett véget életének
Heinrich von Kleist német író, költő, a német romantika egyik legnagyobb alakja
(1777-1811), aki nem kisebb feladatot
tűzött maga elé, mint hogy megalkossa a minden eddigit felülmúló drámát, „amely
egyesíti az antik görög tragédiát Shakespeare-rel”.
Kleist prózai főműve a Kohlhaas Mihály (Michael
Kohhaas) című elbeszélés vagy kisregény, amely Hans Kohlhase német történelmi
alak életét és legismertebb kalandjait dolgozza fel (az író minden
bizonnyal ismerte Luther 1534-ben Hans Kohlhaséhoz írott levelét is).
Szellemtudományos szempontból is jelentőségteljes mozzanat, hogy Kleist a történet
főhősének keresztnevét Hans-ról Michael-re (az arkangyal, a későbbi korszellem, az angyali seregek vezérének nevére) változtatta.
|
Utolsó frissítés ( 2012. május 14. )
|
Tovább...
|
|
2011. november 13. |
Rudolf Steiner kijelentései
Richard Wagnerről
Az „Arenson-vezérfonal” nyomán[1]
Wagner szerzeményeiben az az új kultúrimpulzus él, melynek a „művészet, vallás és
tudomány” három egymástól különvált áramlatát újra egyesítenie kell a jövőben. (GA 105: A világ, a Föld és az ember, 11. előadás
- 1908. augusztus 16.)
Richard Wagner az
ötödik kultúrkorszak[2] reprezentatív alakja, aki
a műalkotást a szellemi világ külső nyelvének, külső megnyilatkozásának tekinti.
Ezért van oly sok ellenfele,[3] akik a tisztán emberi-formális zenét akarják védelmezni (lásd Hanslick). (GA 126: Okkult történelem, 3.
előadás - 1910. december 29.; magyarul
lásd A világtörténelem szellemi háttere című kötetben)[4]
Richard Wagner
bizonyos módon megsejtette a Golgotai Misztériumot - csak ezáltal vált lehetővé számára, hogy megalkossa a Parsifalt. (GA 131: Jézustól Krisztushoz,
4. előadás - 1911. október 8.)[5]
Sohasem jutott egy nem
beavatott olyan közel az ezoterikus kereszténység legmélyebb igazságához, mint Wagner a Parsifalban. (GA 149: Krisztus és a szellemi
világ. A szent Grál keresése, 6. előadás - 1914. január 2.)[6]
|
Utolsó frissítés ( 2013. június 07. )
|
Tovább...
|
|
2011. november 08. |
November 9. okkult háttere
A német „halottak napja”
November 9. legmélyrehatóbb jellemzését abból
a beszélgetésből kapjuk, amelyet Rudolf Steiner folytatott egyik tisztánlátó
tanítványával, Johanna Keyserlingk grófnéval, aki magától jött rá ennek a napnak
a jelentőségére, mégpedig Faust alakjával összefüggésben. Johanna Keyserlingk
készített egy vázlatrajzot: egy kört rajzolt, benne egy hatszöggel, melynek
legfelső csúcsa a Pünkösdöt, a legalsó pedig az őszt jelentette. Erre az alsó
csúcsra mutatva Steiner megkérdezte tőle: „»És ezt hogy nevezi?« »Faust alászállásának
az ősanyákhoz« - válaszoltam. »Igen, november 9-én« - mondta Rudolf Steiner.”
|
Utolsó frissítés ( 2017. november 13. )
|
Tovább...
|
|
|