Minden fény árnyékot teremt

Mání és a fény vallása

A manicheizmus forrásai

Mání vallása, a manicheizmus eredetileg is „könyvvallás”-ként született: a korábbi nagy prófétákkal, Zarathusztrával, Buddhával és Jézussal ellentétben Mání maga foglalta írásba tanításait.

Ha az ember felteszi a kérdést, hogy mi a manicheizmus lényege, akkor azt két mondatban össze lehet foglalni. Az első így hangzik: minden fény árnyékot teremt. [„Árnyékomat kivetettem - abból lett Angra Mainyu (Ahrimán), aki maga a Halál” - így szólott Zarathusztrához Ahura Mazda (a nagy Nap-aura, a szoláris Logosz, a Krisztus-Nap) rögtön a Zend Aveszta teremtéstörténetének elején. - (K. B.)] Tehát minden fény árnyékot teremt. Vagy másképpen kifejezve: ha az ember valami jót cselekszik, akkor ennek a jónak árnyéka is keletkezik. (…) Mindig is összeütközésbe fogunk kerülni azzal az árnyékkal, amit mi magunk teremtettünk, amikor valami jót tettünk. Ezt az árnyékot nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ellenkezőleg, magunkkal kell vinnünk fejlődésünk során.

1911. november 21. - 1811. november 21.

Heinrich von Kleist halálának

200. évfordulója

Száz éve: Rudolf Steiner előadása Kleistről

Kétszáz évvel ezelőtt, 1811. november 21-én, 34 éves korában vetett véget életének Heinrich von Kleist német író, költő, a német romantika egyik legnagyobb alakja (1777-1811), aki nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint hogy megalkossa a minden eddigit felülmúló drámát, „amely egyesíti az antik görög tragédiát Shakespeare-rel”.

Kleist prózai főműve a Kohlhaas Mihály (Michael Kohhaas) című elbeszélés vagy kisregény, amely Hans Kohlhase német történelmi alak életét és legismertebb kalandjait dolgozza fel (az író minden bizonnyal ismerte Luther 1534-ben Hans Kohlhaséhoz írott levelét is). Szellemtudományos szempontból is jelentőségteljes mozzanat, hogy Kleist a történet főhősének keresztnevét Hans-ról Michael-re (az arkangyal, a későbbi korszellem, az angyali seregek vezérének nevére) változtatta.

Rudolf Steiner kijelentései

Richard Wagnerről

Az „Arenson-vezérfonal” nyomán[1]

Wagner szerzeményeiben az az új kultúrimpulzus él, melynek a „művészet, vallás és tudomány” három egymástól különvált áramlatát újra egyesítenie kell a jövőben. (GA 105: A világ, a Föld és az ember, 11. előadás - 1908. augusztus 16.)

Richard Wagner az ötödik kultúrkorszak[2] reprezentatív alakja, aki a műalkotást a szellemi világ külső nyelvének, külső megnyilatkozásának tekinti. Ezért van oly sok ellenfele,[3] akik a tisztán emberi-formális zenét akarják védelmezni (lásd Hanslick). (GA 126: Okkult történelem, 3. előadás - 1910. december 29.; magyarul lásd A világtörténelem szellemi háttere című kötetben)[4]

Richard Wagner bizonyos módon megsejtette a Golgotai Misztériumot - csak ezáltal vált lehetővé számára, hogy megalkossa a Parsifalt. (GA 131: Jézustól Krisztushoz, 4. előadás - 1911. október 8.)[5]

Sohasem jutott egy nem beavatott olyan közel az ezoterikus kereszténység legmélyebb igazságához, mint Wagner a Parsifalban. (GA 149: Krisztus és a szellemi világ. A szent Grál keresése, 6. előadás - 1914. január 2.)[6]

November 9.

A német „halottak napja”

November 9. legmélyrehatóbb jellemzését abból a beszélgetésből kapjuk, amelyet Rudolf Steiner folytatott egyik tisztánlátó tanítványával, Johanna Keyserlingk grófnéval, aki magától jött rá ennek a napnak a jelentőségére, mégpedig Faust alakjával összefüggésben. Johanna Keyserlingk készített egy vázlatrajzot: egy kört rajzolt, benne egy hatszöggel, melynek legfelső csúcsa a Pünkösdöt, a legalsó pedig az őszt jelentette. Erre az alsó csúcsra mutatva Steiner megkérdezte tőle: „»És ezt hogy nevezi?« »Faust alászállásának az ősanyákhoz« - válaszoltam. »Igen, november 9-én« - mondta Rudolf Steiner.”