Nap, Hold - Merkúr, Grál

Kaspar Hauser halálának

Égi konstellációja

Rudolf Steiner két előadásában

A Nap és a Hold együttállása

Régen az emberek olyan intenzíven együtt éltek kozmikus környezetükkel és az abban megnyilvánuló természeti és időjárási jelenségekkel, hogy úgy képzelték: az események - és egy ember születése bizony a legfontosabb események közé tartozott - valamilyen összefüggésben állnak a velük egy időben zajló természeti jelenségekkel.

Roppant érdekes, hogy rendkívüli eseményeknél egyes helyeken még ma is számon tartják, hogy milyen idő volt akkor, vagy milyen természeti jelenségek voltak megfigyelhetők - ahogy ezt például Kaspar Hauser halálával kapcsolatban is megemlítik, hiszen különös jelenség volt, hogy az égbolt egyik oldalán lement a Nap, míg a másik oldalon feljött a Hold…

Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről című könyv keletkezésének körülményei

(Dornach, 2000)[*]

Végül csak befejeztem a Rudolf Steiner „testfilozófiájáról” - (Oetinger szavaival) mint „Isten útjainak bevégzéséről” - szóló eszmetörténeti feljegyzéseimet, melyeket önmagukért, tudásvágyból, a művek iránti érdeklődésből és orvostudományi kényszerűségből készítettem. Csak évekkel később jutott eszembe, amikor a herdeckei közösségi kórház pszichiátriai rendelőjében az ifjú páciensek „doktor úrnak” szólítottak, hogy az íróasztalfiókban őrizgetett nagyszabású művemért vajon nem kaphatnék-e valamilyen oklevelet, hogy legalább a megszólításomat kiérdemeljem. Ekkor megkérdeztem Peter Matthiessen professzort, az ifjúsági pszichiátriai osztály vezetőjét, akit mindig is érdekeltek a szokatlan tervek, s ráadásul Rudolf Steiner iránt is szoros elkötelezettséget érzett - és ő elfogadta doktori disszertációmat, melynek azt a címet adtam, hogy Kísérlet Rudolf Steiner emberi élettannal kapcsolatos fejtegetéseinek rendszerbe foglalására (Előadói és írói életművének átfogó eszmetörténeti vizsgálata), s mely igen kedvező fogadtatásra talált a Witten-Herdecke-i Egyetemen, holott Peter Matthiessen kivételével ott akkoriban egyetlen antropozófus sem dolgozott (Helmut Zander állításával ellentétben ez sosem volt „antropozófus egyetem”). Az volt a tapasztalatom, hogy Rudolf Steiner eszméit egyetemi és akadémikus keretek között is éppúgy képviselhetjük, hogyha ezt megfelelő színvonalon tesszük.