Peter Selg

Emberarcú társaság

Az „Emberség képviselője” mint az

egyéni és közösségi helytállás példaképe

De talán azt is mondhatjuk: egy „emberarcú” társaság olyan társaság, amely rácsodálkozással, együttérzéssel és lelkiismerettel dolgozik, ahol is a „lelkiismeret” (Gewissen) ilyen összefüggésben a megismerő képességnek (az „ismereteknek”, a „tudásnak”) (Wissen) a moralitással való kapcsolatára utal. Lelkiismeretesnek lenni és lelkiismeretesen cselekedni ilyen értelemben azt jelenti: saját megismerési mércénkhez hűnek maradni. A csodálkozás, az együttérzés és a lelkiismeret - Krisztus orcájának Rudolf Steiner által hangsúlyozott minőségei - egyúttal három szakaszt jelölnek ki az Antropozófiai Társaság fejlődéstörténetében: az antropozófiai munka csodálkozva figyelt felépítését 1902 után, az (együtt)érző Közép erőinek aktivizálását a krisztológia és az Ötödik evangélium kibontakozásával, nem sokkal az első világháború előtt, s végül az élet különböző területein megjelenő antropozófiai kezdeményezéseket a háború vége után, melyek alapjául mély lelkiismereti impulzusok szolgáltak.