Emil Orlik: Richard Strauss

Richard Strauss 150

A két Richárd

Richard Wagner és Richard Strauss

Az ifjú „III. Richárd”

Wagner és Strauss: az első és a harmadik Richárd, „mert második az nincs” - mondta egyszer tréfásan Hans von Bülow, korának nagy karmestere, a wagneri muzsika müncheni apostola. Richard Strauss Wagner nagy tanítványa, de szellemi tanítványa volt, mert noha egész életműve a wagneri zenedráma nagyszabású folytatása (és A rózsalovagtól kezdve a mozarti operával való egyesítése),[1] személyesen sohasem találkozott mesterével. Richard Strauss 1882 nyarán hallott először Wagner-operát Bayreuthban (a Parsifalt), Wagner pedig a rákövetkező év elején, 1883. február 13-án meghalt. Vagyis amikor a bayreuthi Varázsló elhagyta a fizikai síkot, későbbi nagy tanítványa még éppen csak ismerkedni kezdett a művészetével, s követőjévé csak évekkel később vált. Pedig Richard Strauss individualitása 1864-ben egy olyan családba született bele (a bajor királyi zenekar első kürtösének és egy müncheni serfőzőmester leányának gyermekeként), amely már születése előtt kapcsolatban állt Richard Wagnerrel.

Max Liebermann: Richard Strauss

Richard Strauss 150

„Gyász Münchenért”

Rudolf Steiner és Richard Strauss

150 éve, 1864. június 11-én született Richard Strauss, az előző századforduló egyik legjelentősebb komponistája, aki Mozart és Wagner, Verdi és Puccini mellett a zenetörténet „ötödik” nagy operaszerzője. De úgy is mondhatjuk, hogy az opera négy evangélistája után ő az Ötödik.

Weimar

Richard Strauss egyike volt azon zeneszerzőknek, akiket Rudolf Steiner bécsi és weimari éveiből személyesen vagy a koncertpódiumról ismert, mint például Gustav Mahlert és Hugo Wolfot, vagy az idősebb generációból Anton Brucknert.

Pünkösdi konferencia a Goetheanumban

Az Ötödik evangélium

pünkösdi üzenete

2014. június 6-9.

Az első Goetheanum 1913. szeptember 20-i alapkőletételétől kezdődően Rudolf Steiner néhány hónap leforgása alatt számos előadást tartott az „Ötödik evangéliumról”, amelyet „a megismerés evangéliumának” is nevezett. Az ezt megelőző évek evangéliumokról szóló ciklusai után ezek az előadások jelentik Steiner krisztológiájának tetőpontját. Az „Ötödik evangéliumról” szóló fejtegetések nem csupán külső történelmi értelemben írják le Jézus ismeretlen éveit és a Jordán-keresztelőhöz vezető útját, hanem mindenekelőtt az ezzel összefüggő belső folyamatokat ábrázolják. Ezek a folyamatok alkotják ugyanis annak a megismerési útnak az ősképét, amely a belső iskolázás alapját jelenti a mai ember számára, ahogyan azt az antropozófia közvetíti feléje. Az „Ötödik evangéliumból” tehát az emberiség jelenlegi tudatállapotának mélyén rejlő okokat és a rá leselkedő pusztító veszélyeket is megismerhetjük: az ember Énjéért folytatott küzdelmet. A 2013-as karácsonyi konferenciához kapcsolódva -, melynek témája Rudolf Steiner evangéliumokkal kapcsolatos kutatásai voltak - az idei pünkösdi konferencia a „megismerés evangéliumának” sokrétű dimenzióit szeretné megvilágítani.