2014. június 25. |
Fritz Erler: Richard Strauss Richard
Strauss 150
Ricardus
Straubicus,
a „görög szellemű germán”
Richard
Wagner és Richard Strauss:
a
kelta germán és a görög germán
„A
nagy muzsikus, minden muzsikus korábbi inkarnációiban tett szert tehetségére. Ám
azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha valaki zenei vonatkozásban mégoly
előrehaladott is, az más dolgokban még nem feltétlenül kell hogy az legyen…” (Rudolf
Steiner)[1]
„Ismer
olyan zeneszerzőt, aki valaha is másról írt, mint saját magáról? Nem tudom, miért
ne írhatnék önmagamról szimfóniát? Vagyok olyan érdekes, mint Nagy Sándor
(Alexandrosz) vagy Napóleon.” (Richard Strauss)[2]
|
Utolsó frissítés ( 2014. december 31. )
|
Tovább...
|
|
2014. június 17. |
Emil Orlik: Richard Strauss Richard
Strauss 150
A
két Richárd
Richard
Wagner és Richard Strauss
Az ifjú „III. Richárd”
Wagner és Strauss: az első és a harmadik Richárd, „mert második az nincs”
- mondta egyszer tréfásan
Hans von Bülow, korának nagy karmestere, a wagneri muzsika müncheni apostola. Richard
Strauss Wagner nagy tanítványa, de szellemi tanítványa volt, mert
noha egész életműve a wagneri zenedráma nagyszabású folytatása (és A
rózsalovagtól kezdve a mozarti operával való egyesítése),[1] személyesen
sohasem találkozott mesterével. Richard Strauss 1882 nyarán hallott először
Wagner-operát Bayreuthban (a Parsifalt), Wagner pedig a rákövetkező év
elején, 1883. február 13-án meghalt. Vagyis amikor a bayreuthi Varázsló
elhagyta a fizikai síkot, későbbi nagy tanítványa még éppen csak ismerkedni kezdett
a művészetével, s követőjévé csak évekkel később vált. Pedig Richard Strauss
individualitása 1864-ben egy olyan családba született bele (a bajor királyi zenekar
első kürtösének és egy müncheni serfőzőmester leányának gyermekeként), amely
már születése előtt kapcsolatban állt Richard Wagnerrel.
|
Utolsó frissítés ( 2014. december 31. )
|
Tovább...
|
|
2014. június 10. |
Max Liebermann: Richard Strauss Richard
Strauss 150
„Gyász
Münchenért”
Rudolf Steiner és Richard
Strauss
150 éve, 1864. június
11-én született Richard Strauss, az előző századforduló egyik legjelentősebb komponistája,
aki Mozart és Wagner, Verdi és Puccini mellett a zenetörténet „ötödik” nagy operaszerzője. De úgy is mondhatjuk, hogy az opera négy evangélistája után ő az Ötödik.
Weimar
Richard Strauss egyike
volt azon zeneszerzőknek, akiket Rudolf Steiner bécsi és weimari éveiből
személyesen vagy a koncertpódiumról ismert, mint például Gustav Mahlert és Hugo
Wolfot, vagy az idősebb generációból Anton Brucknert.
|
Utolsó frissítés ( 2014. december 31. )
|
Tovább...
|
|
2014. június 05. |
Pünkösdi
konferencia a Goetheanumban
Az
Ötödik evangélium
pünkösdi üzenete
2014.
június 6-9.
Az első Goetheanum
1913. szeptember 20-i alapkőletételétől kezdődően Rudolf Steiner néhány hónap
leforgása alatt számos előadást tartott az „Ötödik evangéliumról”, amelyet „a
megismerés evangéliumának” is nevezett. Az ezt megelőző évek evangéliumokról
szóló ciklusai után ezek az előadások jelentik Steiner krisztológiájának
tetőpontját. Az „Ötödik evangéliumról” szóló fejtegetések nem csupán külső
történelmi értelemben írják le Jézus ismeretlen éveit és a Jordán-keresztelőhöz
vezető útját, hanem mindenekelőtt az ezzel összefüggő belső folyamatokat
ábrázolják. Ezek a folyamatok alkotják ugyanis annak a megismerési útnak az ősképét,
amely a belső iskolázás alapját jelenti a mai ember számára, ahogyan azt
az antropozófia közvetíti feléje. Az „Ötödik
evangéliumból” tehát az emberiség jelenlegi tudatállapotának mélyén
rejlő okokat és a rá leselkedő pusztító veszélyeket is megismerhetjük: az ember Énjéért folytatott küzdelmet. A 2013-as karácsonyi
konferenciához kapcsolódva -, melynek témája Rudolf Steiner evangéliumokkal kapcsolatos kutatásai
voltak - az idei pünkösdi
konferencia a „megismerés evangéliumának” sokrétű dimenzióit szeretné
megvilágítani.
|
Utolsó frissítés ( 2014. december 31. )
|
Tovább...
|
|
|