Peter Selg: A michaelita közösség sorsa (Apokaliptikus időkben) Nyomtatás E-mail
2014. október 29.

Image
Walther Kniebe: Michael orcája
Peter Selg

A michaelita közösség és az Antropozófiai Társaság sorsa

Az antropozófia első századfordulója

 

Rudolf Steiner a Karácsonyi konferenciával (Weihnachtstagung), az Antropozófiai Társaság újraalapításával és a Szellemtudomány Szabad Főiskolájának létrehozásával 1923 végén - mindössze tizenöt hónappal a halála előtt - egy utolsó kísérletet tett arra, hogy emlékeztesse az antropozófus közösséget a maga sorsfeladataira, s hogy ezeket minden rendelkezésükre álló tudati erejükkel áthassák. (Szergej O. Prokofjev szavaival: „A társaság összes karmikus áramlatának e közös szellemi alapon kell találkoznia és egyesülnie az antropozófiában mint az ezoterikus kereszténység modern michaeli formájában.”)[1] Rudolf Steiner megtartotta a karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálatáról szóló előadásait, melyek során először tárta fel részletesen a michaelita közösség kozmikus hátterét, és megnyitotta „a Goetheanum ezoterikus iskoláját”, amely a kozmikus „Michael-iskolához” kapcsolódott, s ismét „szívhez szóló benső tanításokat” tartalmazott mantrikus formában.[2] Mindezek túl a Karácsonyi konferencián - magasrendű spirituális erőkből - megalkotta az Antropozófiai Társaság szellemi Alapkövét, s a tagok „sors-szervére” bízva a szívükbe helyezte azt.[3] Rudolf Steiner immár nyíltan, leplezetlen formában beszélt arról, hogy az antropozófia lénye és Michael küldetése „szunnyadó” vagy „álomszerű” állapotban ott rejlik a legtöbb antropozófus „szívének legmélyén”, mintegy „öntudatlan titokként, egyfajta misztérium” formájában.[4] S ha az antropozófusok nem akarják elmulasztani a világtörténelem folyamán hosszú évszázadok óta, sőt több mint két évezrede eltervezett és előkészített feladatukat - aminek beláthatatlan következményei lennének az emberi civilizáció és a földi élet továbbfejlődésére -, akkor „szívük minden erejével sürgősen össze kell szedniük magukat”, s el kell kezdeniük „szent belső buzgalommal”, egybeforrott közösségként, hatékonyan tevékenykedni.

Utolsó frissítés ( 2016. július 22. )
Tovább...
 
Peter Selg gyászbeszéde Szergej Prokofjevért (3. rész) Nyomtatás E-mail
2014. október 15.

ImagePeter Selg

Szergej O. Prokofjev életművéről

Emlékbeszéd a dornachi Goetheanum Asztalosműhelyének nagytermében,

2014. július 29-én (3. rész)

 

Szent éjszakák és lények

Mindössze kilenc hónappal az Alapkő-meditáció német szövegéhez kapcsolódó mély élmény után, 1976 Karácsonyán, nem sokkal 23. születésnapja előtt, Szergej Prokofjev először volt jelent vendégként egy kis csoportban, amely Marija Alekszandrovna Szkrjabina, a zeneszerző lányának lakásán közösen ünnepelte a tizenkét szent éjszakát. Annie Jahn és Karla Kiniger, akik mindketten Ausztriából érkeztek, s a tizenkét szent éj megünneplésével - valamint az Alapkő-meditáció német és orosz szövegének felolvasásával - nemrég indították újra az antropozófiai munkát Oroszországban. Szergej Prokofjevnek páratlan érzéke volt az antropozófia kozmikus és hierarchikus dimenzióihoz - és a vele összeköttetésben álló lényekhez: Krisztushoz, Szófiához és Michaelhez -, s ettől kezdve teljes mélységében kutatta az antropozófiának ezeket az összefüggéseit. Prokofjev spirituális értelemben otthon volt e magasztos szférákban. Később, amikor már Nyugaton élt, alapvető értekezéseket írt Az év körforgásáról mint a Krisztus-lény átéléséhez vezető beavatási útról, A tizenkét szent éjszakáról és a szellemi hierarchiákról, valamint Az égi Szófiáról és az Antroposzófia lényről - e tanulmányok is mutatják, milyen messzire jutott Prokofjev rövid idő alatt - az 1976-os közös karácsonyi ünnepség óta - ezen a téren. Az első Goetheanum épületének kozmikus és szellemi formanyelvét és szépségét is egyedülálló módon volt képes felismerni és megérteni.

Utolsó frissítés ( 2016. május 11. )
Tovább...
 
Rudolf Steiner utolsó előadása mint egy új karma-ciklus nyitánya Nyomtatás E-mail
2014. október 07.

ImageSzergej O. Prokofjev

Rudolf Steiner „utolsó előadása”

mint egy új karma-ciklus nyitánya

Prokofjev A két János misztériuma című előadásának bevezetője[1]

 

Rudolf Steiner A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálatáról szóló, 81 előadásból álló utolsó nagy előadásciklusát a Karl Julius Schröer individualitásának karmikus hátterét bemutató fejtegetéssel zárta. Az utolsó előadást a következő szavakkal fejezte be: „Ezzel akartam lekerekíteni ezt az előadás-sorozatot.” (GA 238, 1924. szeptember 23-i előadás)[2] E szavakból a hallgatóság számára nyilvánvaló volt, hogy a következő előadással valami teljesen új dolog kezdődik. A karma-vizsgálódások minden bizonnyal folytatódtak volna, ám egy egészen új területet érintve.

Utolsó frissítés ( 2016. július 22. )
Tovább...