2014. október 29. |
Walther Kniebe: Michael orcája Peter Selg
A
michaelita közösség és az Antropozófiai Társaság sorsa
Az antropozófia első századfordulója
Rudolf
Steiner a Karácsonyi konferenciával (Weihnachtstagung),
az Antropozófiai Társaság újraalapításával és a Szellemtudomány Szabad Főiskolájának
létrehozásával 1923 végén - mindössze tizenöt hónappal a halála előtt - egy utolsó
kísérletet tett arra, hogy emlékeztesse az antropozófus közösséget a maga
sorsfeladataira, s hogy ezeket minden rendelkezésükre álló tudati erejükkel
áthassák. (Szergej O. Prokofjev szavaival: „A társaság összes karmikus
áramlatának e közös szellemi alapon kell találkoznia és egyesülnie az
antropozófiában mint az ezoterikus kereszténység modern michaeli formájában.”)[1] Rudolf
Steiner megtartotta a karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálatáról szóló előadásait,
melyek során először tárta fel részletesen a michaelita közösség kozmikus
hátterét, és megnyitotta „a Goetheanum ezoterikus iskoláját”, amely a kozmikus
„Michael-iskolához” kapcsolódott, s ismét „szívhez szóló benső tanításokat”
tartalmazott mantrikus formában.[2] Mindezek
túl a Karácsonyi konferencián - magasrendű spirituális erőkből - megalkotta az Antropozófiai Társaság szellemi Alapkövét,
s a tagok „sors-szervére” bízva a szívükbe helyezte azt.[3] Rudolf
Steiner immár nyíltan, leplezetlen formában beszélt arról, hogy az antropozófia
lénye és Michael küldetése „szunnyadó” vagy „álomszerű” állapotban ott rejlik a
legtöbb antropozófus „szívének legmélyén”, mintegy „öntudatlan titokként, egyfajta misztérium”
formájában.[4] S ha
az antropozófusok nem akarják elmulasztani a világtörténelem folyamán hosszú évszázadok
óta, sőt több mint két évezrede eltervezett és előkészített feladatukat - aminek beláthatatlan következményei lennének az emberi civilizáció
és a földi élet továbbfejlődésére -, akkor „szívük minden erejével sürgősen össze kell szedniük
magukat”, s el kell kezdeniük „szent belső buzgalommal”, egybeforrott közösségként, hatékonyan tevékenykedni.
|
Utolsó frissítés ( 2016. július 22. )
|
Tovább...
|
|
2014. október 07. |
Szergej
O. Prokofjev
Rudolf
Steiner „utolsó előadása”
mint
egy új karma-ciklus nyitánya
Prokofjev
A két János misztériuma című
előadásának bevezetője[1]
Rudolf
Steiner A karmikus összefüggések
ezoterikus vizsgálatáról szóló, 81 előadásból álló utolsó nagy
előadásciklusát a Karl Julius Schröer individualitásának karmikus hátterét
bemutató fejtegetéssel zárta. Az utolsó előadást a következő szavakkal fejezte
be: „Ezzel akartam lekerekíteni ezt az előadás-sorozatot.” (GA 238, 1924.
szeptember 23-i előadás)[2] E szavakból
a hallgatóság számára nyilvánvaló volt, hogy a következő előadással valami
teljesen új dolog kezdődik. A karma-vizsgálódások minden bizonnyal folytatódtak
volna, ám egy egészen új területet érintve.
|
Utolsó frissítés ( 2016. július 22. )
|
Tovább...
|
|
|