Peter Selg

Szergej O. Prokofjev életművéről

Emlékbeszéd a dornachi Goetheanum Asztalosműhelyének nagytermében,

2014. július 29-én (4. rész)

A kulmináció kérdése

Szergej Prokofjev munkássága már a 70-es évek közepétől az Antropozófiai Társaságra és a közelgő századvégre irányult. 1999-ben tette közzé Az Antropozófiai Társaság és az Antroposzófia lénye. A századvég és az Antropozófiai Társaság feladatai című írását, amelyben arról a „nyomasztó tényről” számolt be, hogy az antropozófiai mozgalom 20. század végi kulminációja [betetőzése] nem következett be, s kifejtette, hogy igazából nem teljesültek ennek szellemi előfeltételei. Rudolf Steiner az antropozófia kulminációjának világraszóló jelentőségű lehetőségét, sőt szükségszerűségét a Karácsonyi konferencia impulzusának megértésétől és befogadásától tette függővé, amiről azonban már 1924-ben sem beszélhetünk, később pedig - a társaság bomlásának éveiben - még kevésbé lehetett róla szó. A 20. század utolsó évtizedeiben aztán a Karácsonyi konferencia impulzusa - minden ellenkező híreszteléssel szemben - egyre inkább eltűnt az Antropozófiai Társaság széles köreiből, így hát voltaképpen teljesen az elejéről kellett kezdeni ezt a munkát. Szergej Prokofjev ezzel összefüggésben kifejtette, hogy az Antropozófiai Társaság ezoterikus alapja „az a szellemi Alapkő, amelyre a társaság épül”, s amely nélkül minden szervezet és minden szabályzat tartalmatlan, üres forma csupán. Az Alapkőben viszont, ami természete szerint nem e világból való, s amit minden embernek egyénileg kell a szívébe fogadnia, ebben az Alapkőben van meg egy új közösség alapja, a feltámadás szociális ereje. Ha az Alapkő benne él a tagok szívében, akkor az ellenerők nem férkőzhetnek be a közösségbe.