2015. május 19. |
Rudolf Steiner, 1909, Kassel Peter Selg
A
michaelita közösség és az Antropozófiai Társaság sorsa
Az
antropozófia második századfordulója:
az antropozófia kulminációja
Rudolf
Steiner az Antropozófiai Társaság minden kudarca és visszássága ellenére élete
végéig nem adta fel, s még halála előtt néhány nappal is számos új tagot vett
föl „a Goetheanum ezoterikus iskolájába”, illetve a földi Michael-iskola „első
Osztályába” (Klasse).[1] „Meg kell találnunk az utat és módot, hogy
folytathassuk, amire az antropozófia által kezdettől fogva törekedtünk” - mondta egyszer más összefüggésben,[2] s
egész életében mindig is azt kereste, ami minden balszerencse és ellenállás
dacára mégiscsak lehetséges volt. Rudolf Steiner az Antropozófiai Társaság szellemi
Alapkövével - mely Prokofjev szavaival:
„természete szerint nem »e világból való«”[3] - egy olyan spirituális lényt alkotott, amelynek erői azon
lelkek javára válhatnak, akik minden torzulás és tévút ellenére a jövőben hajlandóak
ezt az utat járni.
|
Utolsó frissítés ( 2016. július 21. )
|
Tovább...
|