Rudolf Steiner, 1909, Kassel

Peter Selg

A michaelita közösség és az Antropozófiai Társaság sorsa

Az antropozófia második századfordulója:

az antropozófia kulminációja

Rudolf Steiner az Antropozófiai Társaság minden kudarca és visszássága ellenére élete végéig nem adta fel, s még halála előtt néhány nappal is számos új tagot vett föl „a Goetheanum ezoterikus iskolájába”, illetve a földi Michael-iskola „első Osztályába” (Klasse).[1] „Meg kell találnunk az utat és módot, hogy folytathassuk, amire az antropozófia által kezdettől fogva törekedtünk” - mondta egyszer más összefüggésben,[2] s egész életében mindig is azt kereste, ami minden balszerencse és ellenállás dacára mégiscsak lehetséges volt. Rudolf Steiner az Antropozófiai Társaság szellemi Alapkövével - mely Prokofjev szavaival: „természete szerint nem »e világból való«”[3] - egy olyan spirituális lényt alkotott, amelynek erői azon lelkek javára válhatnak, akik minden torzulás és tévút ellenére a jövőben hajlandóak ezt az utat járni.

A háború valódi tétje

Harc az orosz kultúrcsíráért

Armen Tõugu: A háború kísértete (2. rész)

Az emberiség ma az előtt a komoly kérdés előtt áll, hogy képes-e felébredni „alvajáró, holdkóros” állapotából, s ki tud-e találni más módszereket és alternatívákat a politikai ügyek rendezésére. Ha meggondoljuk, hogy a háború kísértete akkor és most is olyan erők szolgálatában áll, melyek a rombolás és pusztítás útjára akarják terelni az emberiség fejlődését, akkor felismerjük e kérdés valódi, világtörténelmi dimenzióit.

A nyugati szövetségesek egyeduralma a 20. században a központi hatalmak, Németország és Ausztria-Magyarország legyőzésével és szétrombolásával vált lehetővé száz évvel ezelőtt. Ma az a kérdés, hogy sikerül-e tönkretenniük Oroszországot és Kínát, hogy ezáltal lehetőleg az összes eljövendő kultúrkorszakra kiterjesszék ezt az egyeduralmat. Ez azonban ahhoz vezetne, hogy csírájában elfojtanák az emberek bizonyos lelki és szellemi képességeit, amelyeknek a jelenlegi és a következő kultúrkorszak során kellene kibontakozniuk a német és az orosz-szláv szellemi élet együttműködéséből.