Titkos NATO-csapatok Európában

Hogyan tudunk megbirkózni a hírekkel?

Amit a média használatáról tudnunk kell

Beszélgetés Daniele Ganserrel (2. rész)

Milyen a kapcsolat az amerikai állam, az újságírók és a kutatók között? Hiszen ezek teljesen más világok, más emberek. Milyen összefüggés van közöttük?

Svájcban szerencsére kutatási és szólásszabadság van. Sok tudós és újságíró mégsem mer közvetlen kritikát megfogalmazni. Gyakran utánajárás és kritikus kérdések felvetése nélkül veszik át a hivatalos magyarázatot. Az újságírókban gyorsan kialakul az érzék ahhoz, mit szabad mondaniuk és mit nem. Az újságírók hierarchikus szervezetekben dolgoznak. Nem minden újságírónak van akkora befolyása, mint a főszerkesztőnek. A főszerkesztő dönti el, hogy melyik újságíró kap pénzt és melyiket bocsátják el. Pár héttel ezelőtt interjút adtam a Pro7-nek az ukrajnai háború kérdésében. Komoly forgatócsoporttal érkeztek. Azt mondtam, hogy a fő probléma a NATO keleti irányú terjeszkedése. Elmondtam az interjúban, hogy Ukrajnának semlegesnek kell maradnia, hogy nem jó, ha a NATO elér az orosz határig, mert ezzel provokálja Oroszországot. Másnap kaptam egy e-mailt, amelyben ez állt: „Az eszkalálódó események miatt az Önnel készített interjút sajnos nem tudjuk leadni.” Többször megtapasztaltam, hogy egy elemzés nem kerül adásba, ha a NATO-t kritizálom. Ha azt mondtam volna, hogy Putyin bűnöző és hogy Moszkvát térdre kell kényszeríteni, akkor azonnal bekerültem volna az esti hírekbe. A média az elmúlt tizenkét hónapban intenzíven terjesztette az ellenségképet Putyinról és Oroszországról. Azok a tudósok, akik részt vesznek ennek az ellenségképnek az építésében, állandóan adásban vannak. Az olyan tudósokat, mint Noam Chomsky, akik kritizálják az USA drónterrorját, sohasem látni a CNN-en.