Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő

Csontváry géniusza (6. rész)

Csontváry és a teozófia (I.)

A festő világnézetének

„tudományos” értelmezései

Si hominibus placuerim Christi servus non essem

(Ha az embereknek tetszel,

nem lehetsz Krisztus szolgája)

Pertorini Rezső 1966-ban megjelent Csontváry-monográfiájában – az életmű mindmáig legrészletesebb lélektani és eszmetörténeti feldolgozásában[1] – a következőket írja a festő világnézetéről: Csontváry írásai „egy misztikus-mágikus világnézetre, egy új vallás kialakítására engednek következtetni. Ez a vallás tulajdonképpen nem is új: benne keleti vallások, főleg az iszlám misztika, a zoroasztrizmus és a Mithrász-kultusz nyomai fedezhetők fel. Csontváry keleti utazásai során összeköttetésbe kerülhetett ezekkel a vallásokkal, illetve maradványaikkal. Az összefüggés egésze azonban egyéni konstrukció, amely ősi nyomokon jár.”[2]