2015. október 29. |
Csontváry és a teozófia (I.)
A festő világnézetének
„tudományos” értelmezései
Si hominibus
placuerim Christi servus non essem
(Ha az embereknek
tetszel,
nem lehetsz Krisztus szolgája)
Pertorini
Rezső 1966-ban megjelent Csontváry-monográfiájában – az életmű mindmáig legrészletesebb
lélektani és eszmetörténeti
feldolgozásában[1]
– a következőket írja a festő világnézetéről: Csontváry írásai „egy
misztikus-mágikus világnézetre, egy új vallás kialakítására engednek
következtetni. Ez a vallás tulajdonképpen nem is új: benne keleti vallások,
főleg az iszlám misztika, a zoroasztrizmus
és a Mithrász-kultusz nyomai fedezhetők fel. Csontváry keleti utazásai során
összeköttetésbe kerülhetett ezekkel a vallásokkal, illetve maradványaikkal. Az
összefüggés egésze azonban egyéni konstrukció, amely ősi nyomokon jár.”[2]
|
Utolsó frissítés ( 2016. április 28. )
|
Tovább...
|
|
2015. október 12. |
Csontváry vörös szakállas önarcképe „Én feláldoztam az életemet,
megtudandó, mi a való…”
Szemelvények Csontvárytól
„… hogy fejlődik ki a világ
és hogy fejlődik tovább…”
(Csontváry géniusza, 5. rész)
Csontváry
géniuszáról szóló szellemtudományos vizsgálódásaink végén szólaljon meg maga a festő – az írásaiból
összeállított szemelvénycsokor formájában, melyből egy teljes spirituális pályakép bontakozik ki előttünk. Az idézetek önmagukért
beszélnek.
|
Utolsó frissítés ( 2016. április 28. )
|
Tovább...
|
|
|