A csodálatos euritmiai felütés után ma este egy rövid bevezetőt szeretnék mondani a három János kérdéséhez. Ma csupán a körvonalait tudom megrajzolni ennek a hatalmas témának. Azért választottam a mai alkalomra éppen ezt a témát, mert János-nap ünnepi időszakában vagyunk. Június 24-ét a keresztény világban sok helyütt Keresztelő János születésnapjaként ünneplik, de ez a nap egyúttal János evangélista halálának is a napja, aki csaknem százéves korában halt meg Epheszoszban. Így a kereszténység első évszázadát a Keresztelő születése és az Evangélista halála fogja közre. Ez az időszak ugyanakkor – más talányok mellett – a három János rejtélyét is magában foglalja: Keresztelő Jánosét, János apostolét és János evangélistáét. Ők az a három alak, akikről szó van.

Helmuth von Moltkét kettőt is számon tart a történelem: az idősebbet és az ifjabbat (bár utóbbi nem fia, hanem unokaöccse volt az előbbinek): mindketten a német hadsereg vezérkari főnökei voltak. Az idősebb Moltke tábornagy (1800-1891) vezette győzelemre a német csapatokat az egységes, porosz vezetésű német nemzetállam létrejötte szempontjából sorsdöntő 1866-os porosz-osztrák és az 1870-71-es porosz-francia háborúban: ő volt a königgrätzi és a sedani csata győztese. A Második Német Birodalmat voltaképpen Bismarck politikai és az idősebb Moltke hadvezéri zsenialitásával hozták létre. Az ifjabb Moltke (1848-1916) pedig az első világháborút megelőző években, illetve a háború legelején volt a német vezérkar főnöke, ugyanakkor a hadvezetésen belül ő volt Hindenburg és Ludendorff fő ellenfele. S bár a porosz vezetésű német egységállam születése szempontjából az idősebbiket szokták a „nagy” Moltkénak tekinteni, de Rudolf Steiner szellemtudományos kutatásaiból tudjuk, hogy unokaöccse, a „kis” Moltke is világtörténelmi jelentőségű személyiség volt.