Csontváry géniusza (Fejezetek egy készülő könyvből: 1-13. rész) Nyomtatás E-mail
2016. augusztus 29.

ImageCsontváry géniusza

Szellemtudományos adalékok a festő életútjához

 

1. rész: Ihlettség s akaraterő a szárnyaim (A Csontváry-individualitás – a „fényes korszak” hajnalán)

2. rész: A szegedi árvíz apokalipszise és a Kárpátok fenséges tája (Csontváry „misztikus élményének” előzményei)

3. rész: …hisz maga festőnek született (Csontváry sorsfeladata – a festő elhivatása mint michaeli prófécia)

4. rész: Raffael, Michael… (1880. október 13. kettős természete)

Utolsó frissítés ( 2020. november 12. )
Tovább...
 
Szergej Prokofjev: Utam... (4. rész) Sergej Prokofieff: Mein Weg... Nyomtatás E-mail
2016. augusztus 13.

ImageSzergej O. Prokofjev

Utam…

4. rész: „Saját karmánk”

– szellemi élmények és hűségfogadalom

 

E hároméves időszak [a Moszkva és Pétervár közötti „ingázás” korszakának] különböző szellemi élményei közül még egyet meg szeretnék itt említeni, mivel közvetlen kapcsolatban van e feljegyzések témájával. Egy látogatásom során [pétervári] antropozófus barátom egyik este azt javasolta, hogy olvassak el egy három előadásból álló ciklust, s közben kissé titokzatos pillantással megjegyezte, hogy ezek az előadások valami nagyon fontosat tartalmaznak az antropozófusok karmájáról, azaz a mi saját karmánkról. A híres arnheimi előadások voltak a Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálatának hatodik kötetéből. – Egész éjjel egy pillanatra sem hunytam le a szemem. Csak a hajnali derengésnél aludtam el. – S mivel nem akartam fölverni az egész házat, csak ezért nem ébresztettem föl a barátomat, hogy elmondjam neki azokat az érzéseket, melyek az éjszakai olvasmányélmény hatására keltek életre bennem, s amelyekre alig találtam szavakat.

Utolsó frissítés ( 2017. március 24. )
Tovább...
 
Ki volt Szergej O. Prokofjev? (II.) Prokofieff, der Schwanenritter Nyomtatás E-mail
2016. augusztus 06.

ImageProkofjev, a „hattyúlovag”

Ki volt Szergej O. Prokofjev? (2. rész)

 

Szergej Prokofjev két gyermekkori alapélménye – a „bensőleg érzett” kereszténység és az ember újraszületése, szellemi lényének ismételt földi megtestesülése – mintegy egymásba fonódik a harmadikként említett szellemi alapélményében: Richard Wagner zenéjében – mindenekelőtt a bayreuthi mester utolsó misztériumdrámájában, a Parsifalban (Fodor Géza szavaival: „az operairodalom, sőt az egész európai kultúra egyik legmagasabb rendű alkotásában”[1]). A reinkarnáció és karma valósága ugyanis (művészi formában) először Wagner – jórészt 1879-ben, az új Michael-korszak hajnalán született – Parsifaljában jelent meg újra a modern európai kultúrában, s kapcsolódott össze az új kereszténységgel: Wagner Parsifaljának „Nagypénteki varázsa” valójában nem más, mint az új Krisztus-megnyilatkozás: az éteri Krisztus művészi hírüladása, a mű egésze pedig az ezoterikus kereszténység Grál-misztériumának, az Artus-sarjból a Grál-áramlat új vezetőjévé, „Grál-királlyá” váló Parsifal beavatási útjának páratlan összművészeti megfogalmazása.

Utolsó frissítés ( 2017. március 24. )
Tovább...