Prokofjev és a német nyelv

Korunk misztériumnyelve

(Prokofjev: Utam..., 5. rész)

Fél év elteltével antropozófus barátom egy [moszkvai] látogatásakor felvetette, hogy szívesen összeismertetne néhány másik antropozófus társával. Beleegyeztem a dologba. Így történt, hogy 1976 Húsvétján először kerültem egy olyan kis baráti körbe, akik antropozófiai munkájuk során minden egyes alkalommal szóról szóra felolvasták az Alapkő-meditációt, mégpedig két nyelven, németül és oroszul.

Ehhez annyit kell még hozzáfűznöm, hogy noha barátom révén már korábban megismertem az Alapkő-meditáció orosz fordítását, ám ez – az olvasásakor érzett minden tiszteletem ellenére – mégsem tudta teljes mértékben tudatosítani bennem, s így nem tudott ráébreszteni arra, miről is van szó, hogy mit is olvasok valójában.

Csontváry: Visszatekintő Nap Trauban

Csontváry géniusza (10. rész)

Mi az a napút?

Plein air, ekliptika, éteriség

„Plein air erfunden. Tschontwary”[1]

„Királyt kitenni a napra. Csontváry”[2]

„A Csontváry-képek születésének pontos körülményei, a festő munkamódszere talányok tucatjait hozták felszínre az elmúlt évszázadban. Ilyen talány övezi Csontváry egyik legfontosabb terminus technicusát, a »napút« fogalmát is. Vitathatatlan, hogy a Napnak, a fénynek kitüntetett jelentősége van a piktor életművében, sőt, a kifejezésre a festő feljegyzéseiben, kiadott és kiadatlan írásaiban is rengetegszer rábukkanhatunk. Pontos megfejtése a terminusnak nem létezik, inkább az egyes monográfusok értelmező szándéka felől kap ilyen vagy olyan értelmet. Abban azonban a kutatók mindannyian egyetértenek, hogy Csontváry a Nap útjának tudatos és kitartó tanulmányozásával a különböző fényhatásokat igyekezett »belesűríteni« tájképeibe” – írja a napút-fogalom egyik értelmezője.[3]