Épül az első Goetheanum (1914. febr. 10-i állapot)

Az antropozófia középpontja

Az 1913-as esztendő

mint Grál-év

Az Alapkő, a János-épület és az Ötödik evangélium mint Krisztus befogadásához vezető út

Az 1913-as év - az önálló Antropozófiai Társaság, az utolsó müncheni misztériumjátékok, a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium esztendeje - kettős értelemben is az antropozófia középpontját jelenti. Egyrészt időrendben, kronológiailag képezi az antropozófia földi fejlődéstörténetének középpontját a 20. század első negyedében: a Rudolf Steiner szellemi tanítóként való fellépésétől és az általa vezetett Német Szekció megalapításától a munkásságának betetőzéséig, az 1923/24-es Karácsonyi konferenciáig és a társaság újraalapításáig, majd Steiner idő előtti haláláig tartó időszakban.

A János-épület (a Goetheanum) első modellje

Az antropozófia középpontja

Az 1913-as esztendő

mint Grál-év

A dornachi alapkőletétel és az

Ötödik evangélium esztendeje

Az 1913-as év az önálló Antropozófiai Társaság megalapításának, az utolsó müncheni misztériumjátékoknak, a dornachi János-épület (az első Goetheanum) alapkőletételének és az Ötödik evangélium kezdetének esztendeje.

A dornachi János-épület (az első Goetheanum)

1913. szeptember 20.

A János-épület alapkőletétele és az Ötödik evangélium

Az Antropozófia alapköve

Száz éve, 1913. szeptember 20-án helyezték el Rudolf Steiner és munkatársai a svájci Bázelhez közeli dornachi dombon az akkor még János-épületnek nevezett első Goetheanum alapkövét. Ez az alapkőletétel az antropozófiai mozgalom és társaság egész történetének egyik legjelentősebb eseménye és mérföldköve (az 1907-es müncheni Pünkösdi kongresszus és az 1923-as dornachi Karácsonyi konferencia között), sőt: Rudolf Steiner szellemi tanítói működésének és az antropozófia földi fejlődésének középpontja (az 1902 és 1924/25 közötti időszakban) - kronológiailag és az Ötödik evangéliumhoz kapcsolódva szellemi és krisztológiai értelemben is.[1]