NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
Dornach volt élete álma Nyomtatás E-mail
2007. augusztus 27.

Dornach volt élete álma

Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel

 
Szergej O. Prokofjev nagyon hosszú utat tett meg, amíg Szovjet-Oroszország katakombáin keresztül végül megérkezett Dornachba, illetve az Általános Antropozófiai Társaság Vezetőségébe. Egy képekben bővelkedő estét tölthettünk a dornachi Zweig keretében Prokofjev társaságában, aki életének oroszországi stációiról mesélt. Olyasvalaki beszélt itt nekünk, aki tud mesélni, és van is mit mesélnie.
 

Szívügye a művészet

Szergej O. Prokofjevből minden bizonnyal egy szellemdús festő vagy költő lett volna, ha nem találkozott volna az antropozófiával, és ha az öt éven át folytatott művészeti és művészettörténeti tanulmányai során nem ment volna el minden kedve a festéstől. De legbelül még ma is rajong a művészetekért.
Prokofjev két Bechstein márkájú zongora közelében nőtt fel, könyvekkel és képekkel körülvéve, anyjával és különböző rokonok társaságában, egy Moszkva központjában lévő ötszobás lakásban, ahol a plafonig értek a „kultúrcikkek”, és ahol időnként tízen laktak együtt, mind igen művelt és tekintélyes művészemberek. Akkoriban, a régi Szovjet-Oroszország sötét korszakában nemcsak az antropozófia volt betiltva, hanem a Parszifalról és a Grálról szóló történetek is. Amikor Prokofjev apai nagyanyját Sztálin halála után rehabilitálták, s így hazatérhetett a legtávolabbi, észak-oroszországi koncentrációs táborból, akkor a híres zeneszerző (Szergej Prokofjev) özvegyeként egy olyan bérletet kapott, amely minden zenei rendezvényre érvényes volt. Prokofjev unokája így nagyanyja oldalán (és mindig az első sorból) számtalan zenével töltött órát élhetett át. E zenei óráknak Wagner Lohengrinje volt a tetőpontja, a Bécsi Filharmonikusok előadásában, a Bolsoj Színházban. Az ifjú már értette, hogy miről szól Lohengrin negyedórás búcsúáriája, mivel rokonai elbeszéléséből jól ismerte a nagy európai legendákat, melyek a legmerészebb ábrándképekkel kiszínezve tovább éltek a lelkében. Később még könyv alakban is megjelent több mint 15 ilyen legenda az anyja és a nagynénje elbeszélésében.

Koktyebel - Makszimilian Volosin házában

Prokofjev 39 évvel ezelőtt (1968-ban) Koktyebelben, a Krímben, a Fekete-tengernél, Moszkvától távol, egészen fiatal emberként (14 éves korában) találkozott az antropozófiával. Szülei jó barátságban voltak Maria Sztyepanovnával, Makszimilian Volosin, a költő, festő és antropozófus második feleségével, majd özvegyével. Volosin halála után „a költő háza” a 20. század híres orosz művészeinek fontos találkozóhelye maradt, járt itt Andrej Belij, Marina Cvetajeva, Oszip Mandelstam és sokan mások is megfordultak itt. Egy nagy képgyűjtemény és egy hatalmas orosz és francia nyelvű könyvtár is volt a házban, amelyben Rudolf Steiner orosz nyelvre lefordított könyvei is megtalálhatóak voltak. „Az első Rudolf Steiner-könyv, amit az elejétől a végéig elolvastam, a Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez? című könyv volt” - meséli Prokofjev. „Rudolf Steiner nem véletlenül választotta ezt a címet a könyvének, mert ennek tulajdonképpen mindenkit meg kell szólítania.”
A ház minden látogatója láthatta azt a Rudolf Steinerről készült két fényképet, amelyek mindig ki voltak állítva Volosin nyári dolgozószobájában. Ezek a fényképek Prokofjevet is erősen foglalkoztatták. A ház egyik látogatójával való találkozása révén ismerte meg a szentpétervári antropozófusok körét, és náluk fedezte fel, hogy Rudolf Steinernek előadásai is vannak. Elvetette azt a javaslatot, hogy Moszkvába menjen az ottani antropozófusokhoz. „Akkoriban nem akartam még tovább bővíteni a kapcsolataimat, hanem teljesen Rudolf Steiner műveinek akartam szentelni magam. Rudolf Steiner előadássorozatai révén egy egészen új világ tárult fel számomra, amelybe teljes lelkierőmmel akartam beleélni magam.”
A Szentpétervárra való rendszeres utazások három évét Prokofjev úgy élte át, mint az olvasás és a meditálás fénnyel és kegyelemmel teljes alkotó időszakát. „Sohasem volt annyi időm az olvasásra és a szellemi munkákra, mint akkoriban, mostanában pedig végképp nincs! Mindmáig az akkori élményeimből élek” - vallja Prokofjev.
Csak akkor jutott arra az elhatározásra, hogy a Moszkvában zajló antropozófiai munkában is részt vesz, amikor a moszkvai antropozófusok elő akarták adni Rudolf Steiner első misztériumdrámáját. Ebben Romanus szerepét alakította, a második misztériumdrámában pedig Theodosius alakját formálta meg. A következő tíz évben ezzel a moszkvai csoporttal dolgozott együtt. A Rudolf Steinerről és szellemi fejlődéséről, illetve az új misztériumoknak a Karácsonyi Gyűlésen történt megalapozásáról írott (nagy feltűnést keltő) könyve is abból a négy előadásából született, amelyeket 1979 Karácsonyán tartott a moszkvai antropozófusok csoportjában. Prokofjev ezt a négy előadást dolgozta át és bővítette ki barátai kérésére azzá a könyvvé, amely Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása címmel jelent meg 1982-ben, Stuttgartban.

A Goetheanum - egy éjféli órán

Amikor Prokofjev 1981-ben, 27 éves korában a nehezen megkapható (és csak Angliába érvényes) vízummal a Karácsony előtti napon leszállt a zürichi repülőtéren, majd éjfél körül, a legsűrűbb ködben végre megérkezett a Goetheanumhoz, akkor úgy érezte, mintha nem is a második, hanem inkább az első Goetheanum állt volna előtte, mintegy láthatatlanul. Hiszen elképzelései szerint az első épület sokkal élőbb, elevenebb volt. Volosinék házában Prokofjev sok éven át csupán azokkal a régi képeslapokkal élt együtt, amelyek a fekete kátránnyal borított (még palatető nélküli) két kupolát és a csillag alakban elrendezett tetőgerendákat ábrázolták.
Prokofjevbe mélyen beleivódtak múltjának azon gondjai és örömei, amelyeket Oroszországban élt át. Első dornachi látogatásával élete álma vált valóra. Életének megpróbáltatásaiból, próbatételeiből nyert bizonyosságot és kapott megerősítést azzal kapcsolatban, hogy az antropozófiára nagy jövő vár a világban. „Az antropozófia révén egy nagyszerű útnak a kezdetén állunk. Rudolf Steiner mondta egyszer, hogy minden lelkesedés magában hordozza istenét, vagyis minden átszellemültségnek (vagy szellemmel való áthatottságnak) megvan a maga istene - s így azt mondhatjuk, hogy az antropozófiának is. Hiszen az Antroposzófia egy lény, akivel az ember egész életútja során belső párbeszédbe kezdhet. Azt kívánom minden antropozófusnak és főként a Goetheanumnak, hogy olyan hellyé váljon, ahol ez az Antroposzófia lény megtalálhatja földi otthonát.”

 
Megjelent a Das Goetheanum 2007/23. számában (2007. június 8.)
A beszélgetést lejegyezte: Rudi Bind
Image
Szergej O. Prokofjev

Fordította: Korcsog Balázs

A Novalis hasábjain később közreadjuk Szergej O. Prokofjev saját szellemi fejlődéséről és szellemi élményeiről szóló írását (Utam a 'Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása' című könyvhöz), melyben a szerző az ebben a cikkben is érintett szellemi élményeiről számol be valamivel részletesebben.
2006-ban jelent meg a Goetheanum Könyvkiadójánál Szergej O. Prokofjev Volosinról szóló könyve (Maximilian Volosin. Az ember - a költő - az antropozófus), terveink szerint a későbbiekben ebből is közlünk majd részleteket.
 
 
Utolsó frissítés ( 2011. november 02. )
 
Következő >