NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Prokofjev szellemi útja (3. rész) (Sergej O. Prokofieff: Mein Weg ...) Nyomtatás E-mail
2008. június 10.

ImageSzergej O. Prokofjev

Utam

a Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása című könyvhöz

A költő házában”, a Krímben; az előadásciklusok; a szellemi magánytól az első antropozófus barátságokig

Amikor 14 éves voltam, a családom elvitt a Fekete-tenger partjára, a Krím-félszigetre, abba a házba, amely egykor azé az ismert orosz íróé volt, aki közvetlenül az első világháború előtt részt vett az első Goetheanum építésében. Ebben a házban, amelynek egész légköre még erőteljesen emlékeztetett a 20. század elejére, sok egyéb mellett egy hatalmas orosz és francia nyelvű okkult könyvtár is volt, melyben Rudolf Steinernek szinte mindazok az alapvető könyvei megtalálhatók voltak, amelyek még a forradalom előtt jelentek meg orosz nyelven az Orosz Antropozófiai Társasághoz tartozó, „Szellemtudományok” elnevezésű kiadónál. Ettől kezdve előbb csak a nyári, majd nemsokára a téli szünidőt is minden évben „a költő házában” töltöttem (ahogy akkoriban nevezték e házat), s így a 14 és 19 éves korom közötti időszakban nemcsak Rudolf Steiner alapvető műveit ismerhettem meg, hanem sok más keleti, teozófus és különféle misztikus és egyházi irányzatokhoz tartozó szerzők szellemi és okkult műveit is.

Ezt az öt esztendőt lényegében teljes szellemi magányban töltöttem, hiszen az akkori környezetemben senki sem érdeklődött az antropozófia iránt. Életemnek ez a szakasza azonban a jelentős próbatételek időszaka volt számomra. Ezek alatt az évek alatt kellett az antropozófiát, vagy ahogy magamban neveztem: a Rudolf Steiner által képviselt szellemi áramlatot egész életem feladatául, mintegy e világi sorsomul választanom, s ennek során csak önmagamra, illetve - az élet előttem álló kérdéseire választ keresve - csak a saját belső erőimre támaszkodhattam. És amikor ez az elhatározás megszületett bennem, amikor minden erőmmel átéltem, hogy életemnek új célja és új értelme lett, s ezáltal elkezdtem tudatosan is szolgálni azokat az eszményképeket, amelyek korábban öntudatlanul éltek a lelkemben, s amelyek a szellemtudománynak köszönhetően most teljesen tudatos valósággá váltak számomra, a sors keze csak ekkor vezetett ki magányomnak ebből az eredendő állapotából.

És ez a következőképpen történt. Egyszer, a Krímben megismert barátaim házában teljesen „véletlenül” és legelőször került a kezembe Rudolf Steiner egyik előadássorozata. Addig nem is tudtam, hogy léteznek ilyen ciklusok, pontosabban szólva csak azt tudtam, hogy Rudolf Steiner tartott előadásokat, de azt nem, hogy fennmaradt-e belőlük valami. S ekkor hirtelen a kezembe került A szellemi hierarchiák és tükröződésük a fizikai világban (Állatöv, planéták, kozmosz) című ciklus tíz előadása [az 1909-es év nagy düsseldorfi ciklusa (GA 110)]. Ezzel az előadássorozattal a következő volt a helyzet. Az előadásokat egy olyan nő fordította le franciából, aki az ötvenes évek közepén tért haza Oroszországba az emigrációból. Hosszú éveken keresztül Párizsban élt, és nem sokkal a hazatérése előtt fedezte fel magának Rudolf Steinert, akinek aztán néhány könyvét magával hozta. Oroszországba hazatérve Ukrajna egyik nagyvárosában kellett letelepednie. És mivel a környezetében senki sem érdeklődött a szellemi kérdések iránt, így amikor látogatóban volt a barátainál, egyszerűen otthagyta náluk néhány Steiner-fordítását. Így került az egyik ilyen fordítás a barátaimhoz.

Ezen a cikluson keresztül ismét egy teljesen új világ tárult fel számomra. Úgy éreztem, hogy az a magasabb rendű szellemi valóság, amely ezekben az előadásokban Rudolf Steiner különféle leírásai mögött áll, az most még sokkal közelebb került a lelkemhez. Amikor a barátaimtól megtudtam, hogy ennek a fordítónőnek esetleg még más ciklusai is lehetnek, azonnal elhatároztam, hogy felkeresem őt. Ugyan mit számít az a 900 kilométeres távolság, egy ismeretlen város és a teljesen idegen emberek, ha akár csak egyetlen ciklushoz is hozzájuthatok. Akkoriban hajlandó lettem volna bármilyen akadályt legyőzni azért, hogy megkaphassak egy előadássorozatot. Hiszen ekkor már az antropozófia volt a legfontosabb dolog az életemben.

Aztán minden úgy történt, ahogy még remélni is csak alig mertem volna. A találkozásunk rendkívül szívélyes volt, és mély barátsággá vált, ami még négy éven keresztül tartott, egészen ennek a fordítónőnek a korai haláláig. Első találkozónkról négy vagy öt olyan előadásciklussal tértem haza, amelyeket Rudolf Steiner főként az evangéliumokkal kapcsolatos fejtegetéseknek szentelt.

Nagyjából ugyanebben az időben a sors egy másik találkozással is megajándékozott, ismét csak mintegy „véletlenül”. Erre a találkozóra is a Krímben, az orosz költő házában került sor. 1973 augusztusában egy nálam valamivel idősebb, éppen átutazóban lévő fiatalember látogatott el ide. A ház egykori tulajdonosának életét és műveit kívánta közelebbről is megismerni, mivel tudta, hogy ez az orosz költő annak idején részt vett az első Goetheanum felépítésében. Ez a látogató antropozófus volt. Megismerkedtünk egymással. Ő egy Oroszország északnyugati részén fekvő nagyvárosból származott. Beszélgetésünk végén címet cseréltünk egymással, és már fél év múlva meglátogattam újonnan szerzett ismerősömet. Igazi antropozófus barátság alakult ki közöttünk.

Ez az első antropozófus barátom nemcsak új ciklusokat, hanem meditációs szövegeket és verses formájú bölcs mondásokat (úgynevezett Spruchokat) is a rendelkezésemre bocsátott orosz fordításban Rudolf Steinertől: a Valóságot tükröző bölcs mondásokból (az úgynevezett Wahrspruchworte sorozatból) és Az ezoterikus iskolázáshoz adott útmutatások közül. A következő három esztendő során évente kétszer-háromszor is meglátogattam ezt a barátomat, és egyre inkább elmélyedtem Rudolf Steiner előadásainak világában.

Ha ma visszatekintek arra az útra, amelyen a sors vezetett, akkor azt kell mondanom: rendkívül hálás vagyok, mert lehetővé tette számomra, hogy a legnagyobb csendben és magányban először Rudolf Steiner alapvető könyveit ismerjem meg, és csak ezek után kerüljek kapcsolatba az előadásaival. Csak jóval később ismertem fel, hogy ez a sorrend a legjobb út ahhoz, hogy az ember beleélje magát az antropozófia szellemi világába.

Magyar nyelvre átültette: Korcsog Balázs

1. rész: Az alapélmények (kereszténység és karma/reinkarnáció); az első találkozás az ezoterikus kereszténységgel (Wagner és a Parsifal)

2. rész: Az alapkönyvek; az ezoterikus kereszténység áramlatai (a rózsakeresztesség és a Grál-misztérium összefüggése); középpontban: a krisztológia; Buddha és Krisztus szellemi útja

a cikk 1-3. része egyben

Utolsó frissítés ( 2014. február 04. )
 
< Előző   Következő >