"Az Alekszej Popogrebszkij és Borisz Hlebnyikov író-rendezőpáros Koktyebel című filmje nem csavaros történetével hat, hanem gondosan komponált, hosszan kitartott, statikus beállításaival és az orosz táj átszellemítő erejű fényképezésével. Lassú folyású road movie-jukban egy apa és tíz év körüli fia vándorol Moszkvából az egykori szovjet üdülővárosba, a Krímbéli Koktyebelbe. Utaznak tehervonaton potyautasként, gyalog és stoppal, amikor pedig elfogy a pénzük, alkalmi munkát vállalnak. Egymással alig beszélgetnek, a köztük feszülő csend feldolgozatlan múltbéli tragédiát sejtet. Lassan, elejtett szavakból, az út során megismert idegenek kérdéseire adott válaszokból derül csak ki, hogy a férfi felesége meghalt, ő elvesztette mérnöki állását, és most fiával a Koktyebelben élő nővéréhez tartanak.  A cél és az ok homályos, az apa számára az utazás pusztán menekülés, nem is vágyik talán a megérkezésre, a fiú viszont Koktyebelre afféle misztikus ígéret földjeként tekint. Az elvágyódás motívumát tucatnyi, repüléssel kapcsolatos szimbólum erősíti: a fiút megszállottan érdeklik a madarak, apját a hernyó-pillangó-átváltozásról faggatja, és ha behunyja a szemét, képes felülről látni a tájat."

A Krím-félsziget

Baski Sándor Régi táj, új ecsettel című (új orosz filmekről szóló) írása a Filmvilág 2007. októberi számában jelent meg. A Koktyebel című film október 14-én és 15-én látható a Russia Rulez orosz filmfesztivál keretében, a Toldi és a Cirko-Gejzír moziban.

A Fekete-tengerrel kapcsolatban lásd Georg Kavtaradze A jövő kulturális térsége (A Fekete-tenger és a Fehér-tenger mint a kelet-európai térség két pólusának szimptomatológiája) című előadásának szövegét a Szabad Gondolat 2005. júniusi számában (illetve ehhez kapcsolódó anyagokat a folyóirat 2005. márciusi és szeptemberi számában).