NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Christian Morgenstern útja Rudolf Steinerrel Nyomtatás E-mail
2009. január 27.

ImageAndreas Neider

A legbizalmasabb barát

Peter Selg Christian Morgenstern útja

Rudolf Steinerrel című könyvéről[*]

 

Christian Morgensternnek a Rudolf Steinerrel közösen megtett útját így még senki sem mutatta be, ennyire testközelből, ilyen magával ragadóan és megindítóan, sőt könnyeket fakasztóan. Csak Peter Selg tud így írni, ilyen lebilincselően és mégis önzetlenül. És a szerző teljes mértékben méltónak bizonyult a hatalmas feladathoz: egy közel négyszáz oldalas életrajzot szentelt a Christian Morgenstern és korunk emberiségének tanítója, Rudolf Steiner közötti egyedülálló szellemi barátságnak.

És Peter Selg ebben a művében olyan magasságokba szárnyal, amely nem csupán a két lelki társ: Rudolf Steiner és Christian Morgenstern nagyságából adódik, hanem összességében egy olyan szerző teljesítményének is betudható, aki ezzel a könyvével - legalábbis az én szememben - az eddigi legnagyobb életrajzi mesterművét publikálta, a stuttgarti Verlag Freies Geistesleben (a Szabad Szellemi Élet Kiadója) jóvoltából a mű témájához méltó, rendkívül impozáns kiadásban.

Peter Selg három nagy fejezetben rajzolja meg Christian Morgenstern életútját: először az életének fordulópontjához vezető előkészületeket (1871-1909), azután a Rudolf Steinerrel való találkozásának időszakát (1909-1914), s végül - és itt emelkedik az életrajz eddig nem is sejtett magasságokba - a két barát halál utáni útját.

Peter Selg könyvében drámai módon bontakoznak ki Christian Morgenstern életének legfontosabb kapcsolatai: szoros, sőt életre szóló kapcsolata ifjúkori barátjával, Friedrich Kaysslerrel, akivel a Rudolf Steinerrel történt találkozás után szinte elviselhetetlen szakítópróbát kellett kiállnia; lelki társához és későbbi feleségéhez, Margareta Morgensternhez fűződő barátsága és szerelme; találkozása szellemi testvérével, Michael Bauerrel; Friedrich Nietzschével való elmélyült foglalkozása - mindezek a kapcsolatok mintegy körülfonják Christian Morgenstern életének voltaképpeni középponti mozzanatát, amely 1909-ben [először 1909. január 28-án] tárul fel Morgenstern életútján: a Rudolf Steinerrel való találkozását.

Peter Selg leírásából azonban egyértelműen kiviláglik, hogy kettejük kapcsolata nem a tanítvány egyoldalú tisztelete volt a Mesterével szemben, hanem ennek a két szellemi nagyságnak talán a legbensőségesebb és legbizalmasabb barátsága volt és maradt a halálon túl is. Találkozásuk látszólag mindig csak azt a néhány napot ölelte fel, ameddig Morgenstern 1909-től egyre súlyosabbá váló tüdőbaja lehetővé tette, hogy részt vegyen Rudolf Steiner ciklusain. Ám találkozásaik éppen ezért annál intenzívebben zajlottak le, ami különösen az 1909-es esztendőben vált nyilvánvalóvá. Ebben az évben Morgensternnek aggasztó egészségi állapota ellenére lehetősége nyílt arra, hogy Rudolf Steinernek mindjárt öt nagy ciklusán is részt vegyen: először a düsseldorfi Hierarchiák-cikluson, aztán a krisztiániai Apokalipszis-sorozaton, majd Budapesten a Krisztus lényéért folytatott küzdelemben, amelyek azután a kasseli János-evangéliummal és a müncheni Kelet-Nyugat-ciklussal kiegészülve nem sejtett ezoterikus mélységeket tártak fel Christian Morgenstern lelke előtt. Kasselben nemcsak ezoterikus tanítványává válik, hanem szellemileg is elkíséri Rudolf Steinert a teozófiai tevékenység rózsakeresztes-keresztény szellemiségű kiigazításáért, a teozófiai munka rózsakeresztes-keresztény irányba való tereléséért folytatott küzdelmében.

A drámai tetőpontot azonban az utolsó másfél év jelenti 1912 őszétől 1913/1914 fordulójáig, amely külsőleg 1913. december 31-én, a lipcsei Grál-ciklus alatti megindító búcsújelenettel végződik.

De mindkettejük számára csak ezzel veszi kezdetét a küszöbön túlra vezető út, hiszen még Rudolf Steiner számára is csupán Morgenstern 1914. március 31-én bekövetkezett halála után válik igazán felfoghatóvá Christian Morgenstern individualitásának teljes szellemi nagysága. (…) Peter Selg könyve azonban tudatosan Christian Morgensternnek erre az életére szorítkozik, s egyetlen mondat erejéig sem bocsátkozik a költő karmikus múltjára vonatkozó célozgatásokba. És éppen ezáltal válik lehetségessé a felfoghatatlan: a Christian Morgenstern életútjából összeálló hatalmas festmény aranyszínű alapja átlátszóvá válik az erre fogékonynak bizonyuló olvasó számára. S így egy olyan karmikus háttérbe nyerünk betekintést, amely elsőként sejteti meg velünk igazán annak a küzdelemnek a valódi szellemi dimenzióit, amelyet Rudolf Steinernek a Buddhától Krisztushoz vezető útért folytatott küzdelme során, azokban az években végig kellett harcolnia, s amelyet csodálatraméltó módon az antropozófia javára tudott fordítani.

Christian Morgenstern volt Rudolf Steiner legfontosabb szellemi testvére ezen a Krisztus-princípium felé vezető úton, amely 1913-ban majd az Ötödik evangéliumról szóló fejtegetésekbe torkollik. Peter Selg leírása mindenféleképpen azt érzékelteti, hogy Christian Morgenstern áldozatkészsége nélkül, az ő bensőséges és erőt adó kísérete nélkül talán sohasem lett volna lehetőség ezekre a kutatási eredményekre, melyekre Rudolf Steiner a Krisztus Jézus valódi megismeréséért folytatott küzdelme során tett szert. Christian Morgenstern ezért írja Margaretának még krisztiániai tartózkodása idején, hogy aggasztó egészségi állapota ellenére elkíséri Rudolf Steinert a messzi Északról egészen Budapestig, mivel tisztában volt vele, „hogy Budapesten bizonyos értelemben a segítségére lehetnék, hiszen ott kicsinyesség és különféle kellemetlenségek várhatók”. Ezek aztán abban nyilvánultak meg, hogy Annie Besant a Krisnamurtinak nevezett indiai fiúban Krisztus újabb földi megjelenését jelentette be. 1909. május 31-én Rudolf Steiner és Annie Besant két egymással ellentétes szellemiségű és irányultságú előadást tartott: Rudolf Steiner Buddhától Krisztushoz, Annie Besant pedig A Krisztus, ki is ő? címmel. Christian Morgenstern jelenlétének ekkor is és innentől kezdve mindvégig sorsdöntő jelentősége volt ebben a küzdelemben. (…)

Andrej Belij a következőket írta Christian Morgensternnel való egyetlen találkozásáról, melyre 1913 legutolsó napjaiban, Lipcsében került sor: „Mosolya szemberagyogott velem, a torkára mutatott, [betegsége miatt ekkor] már nem tudott beszélni. Csak álltunk így egymással szemben, mosolyogva, s megszorítottuk egymás kezét. Azokban a napokban mindketten - ő is és én is - mintha felmentünk volna »a hegyre« [az evangéliumi szóhasználatban: egy „magasabb tudatállapotba”], mivel mindkettőnket magával ragadott és a magasba emelt a Krisztus és a szellemi világ (A szent Grál keresése) című lipcsei Grál-ciklus. Olyan erő sugárzott Morgensternből, amihez képest semmiség egy közönséges okkultista ereje: a Krisztus-impulzus volt az, ami belőle áradt, s aminek ereje széllökésként ért és velőkig hatóan átjárt engem. Ezért nem lepődtem meg, amikor Dr. Steiner később úgy beszélt erről az erőről, hogy halála után Morgenstern ezáltal válhatott az ő »láthatatlan segítőjévé«.”

Peter Selg nagyszerű Morgenstern-életrajzának köszönhető, hogy mindezt leírta, s elsőként tette az utókor számára is átélhetővé. Könyve tehát képes az olvasót két nagy individualitás közvetlen közelébe vezetni, s így egyike a manapság igencsak ritka, valóban eseményszámba menő antropozófiai könyveknek.

 

Fordította: Korcsog Balázs

 

Az írás eredeti címe és megjelenési helye: „Der intimste Freund”. Das Goetheanum - Nachrichtenblatt, 2009/1-2. (2009. január 2.), 7-8. o. A magyar fordítás a nyomtatott Novalis 2009. pünkösdi számában jelent meg, 10-13. o.



[*] Peter Selg: Christian Morgenstern. Sein Weg mit Rudolf Steiner. Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 2008.

Utolsó frissítés ( 2014. szeptember 30. )
 
< Előző   Következő >