NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Prokofjev kontra, Tradowsky pró (Judith von Halle) Nyomtatás E-mail
2009. július 05.
ImagePeter Tradowsky
 
Stigmatizáció
 
Egy sors mint megismerési kérdés

 

Az alábbi írás egyfajta válasz Szergej O. Prokofjev A feltámadás misztériuma az antropozófia fényében című könyvének A fantomtest erői és a stigmatizáció címet viselő függelékére. E függelék felettébb sajátos módon száll vitába Judith von Halléval, aki a 2004-es év húsvéti időszaka óta viseli a stigmákat. Azért sajátos ez a mód, mert e függelékben meg sem említi a nevét. Az olvasó azonban hamar rájön, hogy az csak és kizárólag Judith von Halléról szól. Prokofjev ebben az értekezésében oly módon tárgyalja a stigmatizációt, aminek vajmi kevés vagy egyáltalán semmi köze sincs a valósághoz. Ezt az alábbi rövid fejtegetéssel kívánjuk alátámasztani.

Sajnálatos módon azt is megállapíthatjuk, hogy Prokofjev tanulmánya mind logikai, mind módszertani, mind pedig tárgyi szempontból olyan súlyos hiányosságokban szenved, amelyek - ahogy azt látni fogjuk - mindenképpen helyreigazításra szorulnak.

Ám erre a helyreigazításra mindenekelőtt azért van szükség, mivel az olvasónak sok helyütt rendkívül nehéz felismernie a különféle hibákat. Erre csak akkor volna lehetősége, hogyha többé-kevésbé az olvasó is hozzáférhetne a számára elérhetetlen forrásokhoz, de erre a gyakorlatban aligha van módja. Az olvasónak azonban bizalommal kellene lennie az iránt, hogy a szerző tudományos felelősségének tudatában és a lehető legnagyobb tárgyi alapossággal jár el. A tévedés lehetőségét természetesen ez sem zárja ki, szerzői alapállásként azonban felismerhetőnek kell lennie.

Még akkor is, amikor Prokofjev Rudolf Steinert idézi - ami elég gyakran megesik -, akkor ezt nem ritkán oly módon teszi, hogy az idézeteket eredeti összefüggésükből kiragadva a saját álláspontjának alátámasztására használja fel, vagy teljesen félreértelmezi őket.

Prokofjev értekezésének voltaképpeni problémája azonban nem csupán annak egyoldalúsága és irányultsága, hanem az, hogy egy olyan alapvető tévedésnek a rabja, amely egész fejtegetésén végigvonul, és amely azzal jár, hogy a stigmatizáció összetett jelenségének lényeges területeit (pl. a táplálkozásnélküliséget) teljesen figyelmen kívül hagyja. Ezért van szükség arra, hogy olyasvalamit állítsunk szembe Prokofjev fejtegetésének valótlanságával, ami megfelel a valóságnak. Prokofjevnek a stigmatizációról alkotott véleménye csak arra alkalmas, hogy hatalmas zűrzavart keltsen a stigmatizáció jelenségével kapcsolatban. Továbbá afölött sem hunyhatunk szemet, hogy ezáltal rossz fényt vet Judith von Halle személyiségére, hiszen a könyv függelékének olvasója hamar rájön, hogy valójában milyen okból íródott ez a szöveg.

Prokofjev tanulmányával ellentétben jelen írás arra törekszik, hogy a stigmatizáció jelenségét átfogóbb és többrétű módon vizsgálja meg, már amennyire - a stigmatizáció rejtélyét figyelembe véve - ilyen szűkre szabott keretek között ez lehetséges. Egyúttal az is célja ennek az írásnak, hogy Prokofjevnek az általa néven sem nevezett, stigmatizálódott Judith von Halléval kapcsolatos megalapozatlan fejtegetéseivel szembeszálljon.

 

A kimondatlan név - a névnélküliség

A stigmatizáció kérdése az utóbbi évtizedekben az Antropozófiai Társaságon, illetve a szélesebb antropozófiai mozgalmon belül, sőt a német nyilvánosság előtt sem játszott semmiféle említésre méltó szerepet. A stigmatizáció az antropozófiai tanulmányok szempontjából bizony olyannyira félreeső területnek számított, ami eddig csak a kimondottan ezt megismerni vágyók speciális érdeklődésére tarthatott számot, de aminek amúgy nincs - illetve most már úgy kell fogalmaznunk, hogy eddig nem volt - különösebb jelentősége.

Az történt ugyanis, hogy a 2004-es esztendő Húsvét előtti és húsvéti időszakában a berlini Rudolf Steiner Ház egyik munkatársán, Judith von Hallén bekövetkezett a stigmatizáció, s ezzel az Antropozófiai Társaságban, de különösen annak berlini munkacsoportján belül egy olyan sorsszerű helyzet állt elő, amely egyre hevesebb reakciókat váltott ki. Judith von Halle mintegy fél év után jutott arra az elhatározásra, hogy 2004 őszétől kezdve beszélni fog az élményeiről és tapasztalatairól, s e beszámolóit kezdettől fogva áthatották Rudolf Steiner szellemtudományos felismerései. Ezek az előadásai azóta könyv formájában is megjelentek „És ha fel nem támadott volna…” címmel (2005). Ezek az előadások az emberek széles körét megszólították, ugyanakkor - főként tudatalatti - elutasítást és ellenállást is előidéztek. Az Antropozófiai Társaság vezető testületei sem Németországban, sem Dornachban nem voltak képesek pozitívan és elfogulatlanul befogadni Judith von Hallét és törekvéseit, s ez végül - jellegzetes tünetként, szimptomatikus módon - ahhoz vezetett, hogy Judith von Hallét és a vele kapcsolatban álló embereket 2005 augusztusában elbocsátották a berlini Rudolf Steiner Házból.

Ezzel bármiféle elfogadható magyarázat nélkül olyan helyzet állt elő, amelynek azután végzetes következményei lettek az Antropozófiai Társaságra nézve. A Társaságon belül legjobb esetben is csak az egymásmellettiséghez jutottunk el a közösségalkotás és az együttes munkálkodás helyett. Az Antropozófiai Társaságban mindmáig szinte semmi sem történt az irányban, hogy valahogyan kikeveredjünk az így kialakult kényszerhelyzetből.

Szergej O. Prokofjev viszont 2008 decemberében megjelentetett egy könyvet A feltámadás misztériuma az antropozófia fényében címmel, melyhez A fantomtest erői és a stigmatizáció címmel egy függeléket is írt. Ám nemcsak e függelék, hanem egész könyve valójában nem más, mint elszánt vita Judith von Halle sorsával és műveivel. Az olvasó azonban hiába keresi a könyvben Judith von Halle nevét. A stigmatizáció kérdése az Antropozófiai Társaságon belül csupán a stigmatizálódott Judith von Halle miatt jöhet egyáltalán szóba, az olvasó észreveszi ezt és tudatosítja magában, és bizony ezt észlelnie és tudatosítania is kell, Prokofjev azonban egyfajta misztifikálást alkalmaz, ami az adott körülmények között egyáltalán nem tekinthető misztifikálásnak. Valójában nem a stigmatizációról, hanem egyetlen stigmatizáltról van szó, akit Prokofjev névtelenné tesz, és akivel szemben rendkívüli kíméletlenséggel, szinte megsemmisítőleg jár el. Ezzel kapcsolatban egyesek azt állítják, hogy a név mellőzése egyfajta védettséget is jelenthet. Ez azonban illúzió, mivel a Prokofjev művében mondottak félreérthetetlenül Judith von Halléra vonatkoznak.

Akármilyen - számára elfogadható - okok is késztették Prokofjevet arra, hogy Judith von Halle nevét elhallgassa, azt a kifogást el kell fogadnia, hogy ez az eljárás irodalmi keretek között teljes képtelenség.

De még nagyobb súllyal nyom a latba, hogy Prokofjev a csakis Judith von Halle által alkalmazott „időutazás” kifejezést is anélkül használja, hogy megnevezné annak forrását, ami pedig tudományos szempontból és emberileg is alapvető kötelessége lenne.

Az pedig még egy becsületsértéssel is felér, hogy Prokofjev Judith von Hallét mint embert kizárólag a stigmatizált személyre szűkíti le, noha ő más fontos képességekkel is rendelkezik, mindenekelőtt a szellemtudományos munkának és megjelenítésének a képességével, mely számos publikációjában is megmutatkozott, de amelyek Prokofjev számára minthogyha nem is léteznének. Első publikációja kivételével azonban Judith von Halle későbbi írásainak semmi közük sincs a stigmatizációhoz: azok kizárólag annak eredményei, hogy képes szellemtudományos kutatómunkát végezni.

Miféle emberiesség az, amely az embert névtelenné teszi, amely olyan nevek mögé rejtőzik, mint Anna Katharina Emmerick (gyakran úgy is előfordul, hogy Emmerich; a nemesi származásra vagy valamilyen helységgel kapcsolatos birtokviszonyra utaló ’von’ szócska használata mindenesetre helytelen), vagy Therese Neumann (von Konnersreuth), akik az Antropozófiai Társaságban és a jelenlegi élet- és sorsösszefüggésekben nem játszanak szerepet? A valójában szóban forgó személy szándékos megkerülése az illető személyiségének semmibevételét jelenti, és ez olyasvalami, ami összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal.

 

Peter Tradowsky könyve a Goetheanum Kiadónál jelent meg 2009 áprilisában. Fordította: Korcsog Balázs

A Novalis hasábjain megjelenő - más folyóiratokból vagy könyvekből átvett - írások tartalmával a közreadó (szerkesztő, fordító) nem feltétlenül ért egyet.

 

Kapcsolódó anyagok:

A Prokofjev-Halle-vita (Szergej O. Prokofjev és Judith von Halle vitája - az antropozófiai mezőben)

Stigmatizáció és Krisztus-megismerés: Sorskérdés (Dietrich Rapp cikke Szergej O. Prokofjev A feltámadás misztériuma az antropozófia fényében című könyvéről)

Utolsó frissítés ( 2009. december 31. )
 
< Előző   Következő >