Száz éve (Vor hundert Jahren: Das Lukas-Evangelium in Basel) |
![]() |
![]() |
2009. szeptember 14. | |
A bázeli Lukács-evangélium
Az akkor még a Teozófiai Társaság Német Tagozatának keretében működő antropozófiai mozgalom müncheni ünnepi játékai: Edouard Schuré elzászi író és teozófus Lucifer gyermekei című misztériumdrámájának bemutatója, illetve Rudolf Steiner ehhez kapcsolódó előadássorozata, a müncheni Kelet-Nyugat-ciklus befejezése után Steiner egészen szeptember közepéig a bajor fővárosban marad, és onnan közvetlenül (Berlinbe való hazatérés nélkül) indul tovább soron következő előadássorozatának helyszínére, Bázelbe. Az antropozófia későbbi földi központjának, Dornachnak a tőszomszédságában fekvő svájci német városban kerül sor az 1909-es esztendő hetedik - s egyben utolsó - nagy ciklusára: a bázeli Lukács-evangéliumra (GA 114).
![]() A két Jézus gyermek Borgognonénál A bázeli Lukács-evangélium előadásain résztvevők visszaemlékezései szerint Rudolf Steinernek a két Jézus gyermekkel (és értelemszerűen a két szent családdal: két Józseffel és két Máriával kapcsolatos) fejtegetései - legalábbis a hallgatók egy részénél - „olyan rendkívüli nyugtalanságot és felzúdulást idéztek elő, amiről ma már szinte fogalmunk sem lehet”.
Az 1909. szeptemberi, Lukács-evangéliumról szóló ciklus volt Rudolf Steiner második bázeli előadássorozata: az elsőt, a bázeli János-evangéliumot a Müncheni Kongresszus évének végén, 1907 novemberében tartotta. Az 1909-es bázeli Lukács-evangélium volt Rudolf Steiner négy evangéliumot felölelő nagy svájci evangéliumi sorozatának második része: a négy ciklusból háromnak Bázel adott otthont. Az 1907-1909-es évek teozófiai kongresszusait és Rudolf Steiner ezekben az években tartott ciklusait figyelembe véve láthatjuk, hogy Rudolf Steiner mindkét nagy kongresszust, illetve az azokhoz kapcsolódó rózsakeresztes sorozatait követően - az 1907-es Müncheni Kongresszus és ciklus, illetve az 1909-es Budapesti Kongresszus és ciklus után is - Kasselben tartott előadássorozatot, továbbá hogy mindkét kongresszusi esztendő utolsó ciklusára (1907 őszén és 1909 őszén is) Bázelben került sor. Az antropozófia története szempontjából is sorsdöntő 1907-es és 1909-es esztendők jelképes értelemben tehát egyaránt bázeli ciklusokkal zárulnak, ami - ha Kasselen kívül Bázelnek és környékének az európai szellemi életben elfoglalt helyét, mindenekelőtt az ezoterikus kereszténység és az európai misztériumáramlatok (többek között a Grál-áramlat és a rózsakeresztesség) történetében betöltött szerepét is tekintetbe vesszük, akkor ez - az antropozófiai mozgalom szellemi irányultságát és e mozgalom azon törekvését is jelzi, hogy a teozófiai munkát ismét keresztény-rózsakeresztes irányba terelje, ugyanakkor már a néhány évvel később létrehozott, önálló Antropozófiai Társaság és annak földi központja, a Bázel mellett található dornachi János-épület (a későbbi Goetheanum) felé is előremutat.
A
bázeli Lukács-evangélium tíz előadása:
1909. szeptember 15. - 1. előadás: Beavatottak és tisztánlátók. A beavatás különféle szempontjai. A négy evangélium a szellemi kutatás nézőpontjából 1909. szeptember 16. - 2. előadás: A Lukács-evangélium mint a szeretet és a részvét princípiumának kifejeződése. A bódhiszattvák és Buddha feladatai 1909. szeptember 17. - 3. előadás: A buddhista világszemlélet beáramlása a Lukács-evangéliumba. Buddha tanítása. A nyolcágú ösvény 1909. szeptember 18. - 4. előadás: A régi Atlantiszt irányító misztériumhelyek. Buddha nirmanakayája és a nátháni Jézus gyermek. Ádám lelke a bűnbeesés előtt. Zarathusztra újramegtestesülése a salamoni Jézus gyermekben 1909. szeptember 19. - 5. előadás: A buddhizmus és Zarathusztra hatalmas szellemi áramlatának egyesülése a názáreti Jézusban. A nátháni és a salamoni Jézus gyermek 1909. szeptember 20. - 6. előadás: A héber nép küldetése. Buddha tanítása az emberi lélek nemesebbé tételéről és Zarathusztra kozmikus tanítása. Illés és Keresztelő János 1909. szeptember 21. - 7. előadás: A két Jézus gyermek. Krisztus megtestesülése a názáreti Jézusban. Visva Karman, Ahura Mazda és Jahve. A tizenkét bódhiszattva szellemi páholya és a Tizenharmadik 1909. szeptember 24. - 8. előadás: Az emberiség tudatának fejlődése az Atlantisz utáni időszakban. A szellemtudománynak az a küldetése, hogy elérje: ismét a szellemi világ uralkodjék a fizikai fölött. A Krisztus Énjéből kiinduló hatások 1909. szeptember 25. - 9. előadás: A Sínai-hegyi parancsolat mint az Én utolsó előzetes híradása. Buddha tanítása a részvétről és szeretetről. A törvény kereke. Krisztus mint a szeretet eleven erejének hordozója 1909. szeptember 26. - 10. előadás: A karma és reinkarnáció tana és a kereszténység. A régi beavatás kétféle formája: Jónás és Salamon. A Krisztus-princípium és a beavatás új formája. A golgotai esemény mint a világtörténelem külső színpadán végbement beavatás A Lukács-evangéliumról szóló ciklus tíz előadása mellett szeptember 19-én és 26-án „társas összejövetelekre” és a hallgatókban felmerülő kérdések megválaszolására, továbbá szeptember 22-én és 23-án egy-egy nyilvános előadásra is sor kerül Bázelben, melyeknek témája Goethe Faustja (A Faust szellemtudományi jelentősége és Goethe Faustjának mélyebb rejtelmei). A bázeli Lukács-evangéliummal zárul Rudolf Steiner előadói munkásságában az 1909-es év második harmada: a Berlinen kívül tartott önálló, nagy ciklusok időszaka. Rudolf Steiner a Pál apostol társának és tanítványának, Lukácsnak a nevéhez fűződő harmadik szinoptikus evangéliumról tartott előadásainak helyszínéről, a három ország: Németország, Franciaország és Svájc találkozási pontján (az úgynevezett Dreiländereckben) fekvő svájci Bázelből még mindig nem tér vissza a német birodalmi fővárosba, Berlinbe, hanem - az akkor Németországhoz, ma Franciaországhoz tartozó - Elzász felé veszi útját. |
|
Utolsó frissítés ( 2009. október 10. ) |
< Előző | Következő > |
---|