NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
A Judith von Halle körüli vita legújabb fejleménye (Az új Schreinerei) Nyomtatás E-mail
2009. szeptember 30.

ImageAz új Asztalosműhely

A „Halle Társaság” dornachi központja

Egyesület és könyvkiadó

Judith von Halle körül

 
Amint azt már korábban is sejteni lehetett, a 2004 Húsvétján stigmatizálódott fiatal német antropozófus, Judith von Halle körül az utóbbi években kialakult - eredetileg az antropozófiai mozgalom és társaság „berlini kríziseként” indult - konfliktus egy új antropozófiai csoportosulás és egy önálló könyvkiadó megalakulásához vezetett.
 
A Das Goetheanum című hetilap 2009. szeptember 18-án megjelent egyik legutóbbi (2009/38.) számában - Judith von Halle új könyvének, a három Jánosról szóló kötetnek a bemutatójával és a pokoljárás útját leíró könyve újrakiadásának (egyúttal az egész egyszerűen Antropozófiai Kiadónak elnevezett új könyvkiadó, a Verlag für Anthroposophie) beharangozójával egy lapon - tették közzé a meghívót a Freie Vereinigung für Anthroposophie [Szabad Egyesület az Antropozófiáért] elnevezésű (eredetileg 2006-ban, Berlinben létrehozott) antropozófiai csoportosulás vagy társulat új dornachi helyiségeinek felavatására. (Judith von Halle könyvei - ha jól számolom, nyolc önálló kötetről van szó - eddig mind a dornachi Goetheanum Kiadónál jelentek meg.)

A mellékelt meghívóról sok mindent megtudhatunk erről az antropozófiai társulatról: az egyesület nevét és önmeghatározását, működésének helyszínét, az új központ felavatásának időpontját, az avatóünnepség közreműködőinek - ugyanakkor nyilvánvalóan az új csoportosulás vezetőinek vagy legalábbis prominens képviselőinek, egyúttal Judith von Halle fő támogatóinak - nevét, a program jellegét és összetételét, s végül persze „az est fénypontját”. De nézzük sorjában.

A csoportosulás tehát az antropozófiáért tevékenykedő Szabad Egyesületnek nevezi magát. Annál különösebb a társulat öndefiníciója, miszerint: csoportosulás az Általános Antropozófiai Társaság tárgyilagos területén, érdemi terén, szakszerű mezején. Az egyesület tehát a Rudolf Steiner által az 1923/24-es Karácsonyi Gyűlésen létrehozott, illetve újjáalapított, dornachi székhelyű Általános Antropozófiai Társaság részének, ugyanakkor azon belül egy szabad és önálló csoportnak tekinti magát, mégpedig olyan csoportnak, amely - és ezen a ponton nemigen gondolhatunk másra, mint hogy a társaság többi részétől való elkülönülés okaként, és kimondva-kimondatlanul is azt sugallva, hogy azokkal ellentétben - a szellemi világ tényeinek megfelelő módon, szakszerűen és tárgyilagosan foglalkozik az antropozófiával. (Ennek alátámasztására elég csak Peter Tradowsky Szergej Prokofjevvel szembeszálló új könyvének előszavát és annak indoklását elolvasnunk.)

A meghívó az egyesület új termeinek felavatására szól. A helyszín: Dornach, Blumenweg [Virág utca] 3. A dornachi helyszín korántsem magától értetődő, ugyanis ezt a társulatot - legalábbis annak magját - Berlinben élő és tevékenykedő antropozófusok, a berlini Rudolf Steiner Ház volt vagy jelenlegi munkatársai alkotják. Az antropozófiai csoportosulás új centrumát és működésének leendő színterét azonban nem Berlinben, de még csak nem is Németországban, hanem a svájci Dornachban hozzák létre, közvetlenül az Általános Antropozófiai Társaság központjának, a Goetheanumnak a szomszédságában, mindössze néhány utcával arrébb (a Goetheanumtól északnyugatra), méghozzá egy „Schreinerei”-nak [„asztalosműhely”-nek] nevezett épületben.

Ennek a gesztusnak az értelmezéséhez tudnunk kell, hogy az 1910-es évek második, illetve a 20-as évek első felében nem a Goetheanum, hanem az úgynevezett „Schreinerei”, vagyis az első Goetheanum mellett álló asztalosműhely és az annak oldalában található műterem volt Rudolf Steiner dornachi működésének fő színhelye: napközben itt dolgozott („az Ember valódi mivoltának megtestesítőjét” ábrázoló Krisztus-szoborcsoportot is itt faragta ki), itt fogadta a látogatóit, de a dornachi előadásainak többségét is ebben az épületben tartotta, majd életének utolsó fél évét betegsége miatt végig itt töltötte, és ezen a helyen is távozott a földi világból. Továbbá arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy (az 1922/23 fordulóján bekövetkezett tűzkatasztrófa miatt) az új misztériumok megalapítását - egyúttal az új „idők fordulójának” kezdetét - jelentő Karácsonyi Gyűlésre sem a Goetheanumban, hanem a „Schreinerei”-ban, a dornachi asztalosműhely épületében került sor 1923 Karácsonyán. Az újabb antropozófiai társulat alapítói már központjuk elnevezésével is ezekre a szellemi összefüggésekre utalnak, és ennek az „új asztalosműhely”-nek, ennek a „második Schreinerei”-nak a felállításával tehát egy új antropozófiai műhelyt, sőt bizonyos értelemben egy új szellemi központot kívánnak létrehozni Dornachban, az Antropozófiai Társaság jelenlegi központja: a második Goetheanum épülete mellett. Úgy, mintha az nem is állna, vagy legalábbis nem funkcionálna.

És a Schreinerei (az asztalosműhely) név nem csupán az egyesület új helyiségeinek teret adó épület nevében, hanem az újonnan alakult könyvkiadó teljes elnevezésében is szerepel: Verlag für Anthroposophie in der Schreinerei [Antropozófiai Kiadó az „Asztalosműhelyben”]. Ráadásul a Schreinerei név itt a Goetheanum szó helyére kerül a kiadó nevében (a Verlag am Goetheanum könyvkiadó nevének átalakításával). Az új antropozófiai társulat alapítói tehát nemcsak a helyszínnel, illetve az épület nevével, hanem az új könyvkiadó elnevezésével is hangsúlyozzák a Goetheanum és a Schreinerei (általuk vélt) „szembenállását”, ahol is Rudolf Steiner és az antropozófia - legalábbis az egyesület alapítói szerint - nem a Goetheanum, hanem a Schreinerei oldalán áll: vagyis nem az Antropozófiai Társaság hivatalos dornachi központja (a második Goetheanum), hanem az „új asztalosműhely” (a „második Schreinerei”) - s így az új társulat - oldalán.

A meghívó szerint az egyesület „új asztalosműhelyének” ünnepélyes átadására 2009. október 1-jén, egy csütörtöki napon, este 8 órakor kerül sor. Az esemény időzítése nyilvánvalóan nem véletlen: a 2009-es év őszén járunk (72 nappal az Európából nem látható nyári teljes napfogyatkozás - a 21. század leghosszabb napfogyatkozása - után), michaeli időszakban: két nappal szeptember 29-ét, az őszi nagy Michael-ünnepet követően, egy héttel a dornachi Antropozófiai Társaságnak a Goetheanumban megrendezett Michael-napi ülésszaka után, ahol a társaság vezetőségének tagjai és más jeles antropozófusok (többek között Bodo von Plato, Szergej Prokofjev és Peter Selg) együtt tartottak előadást. A megnyitó időpontjával kapcsolatban külön figyelmet érdemel, hogy egy csütörtöki napról van szó: ennek az is hangsúlyt ad, hogy az ünnepség vastagon szedett időpontja a Donnerstag szóval kezdődik, ami ugye Donner (vagy Donar, másképpen Thor) istennek a napját jelenti, akinek az Én arkangyalaként a közép-európai princípiumot képviselő német nép szellemi vezetésében is kitüntetett feladata van.

Karl König a Die beiden Jünger Johannes [A két János nevű tanítvány] című értekezésében hívja fel a figyelmet arra, hogy az apostolok közül a Jakab-János testvérpár (Zebedeus fiainak) misztériumneve németül: Donnerskinder, vagyis a mennydörgés gyermekei, és hogy itt a Donner név ugyanerre a hierarchikus lényre (az Én angyalára) is utalhat. S ennek a testvérpárnak a János nevű tagja, János apostol - aki tehát nem azonos sem a Keresztelővel, sem pedig a János-evangélium és az Apokalipszis írójával (Lázár-Jánossal) -, vagyis Zebedeus János az a bizonyos harmadik János Judith von Halle új könyvében.

A megnyitóünnepség programja arról tanúskodik, hogy a műsort a meghirdetett előadásokon és felszólalásokon kívül euritmiai és zenei produkciók teszik teljesebbé. A meghívó a közreműködők közül Benediktus Hardorpot, Peter Tradowskyt és Rahel Uhlenhoffot említi név szerint: mind ismert és tevékeny antropozófusok, ugyanakkor minden bizonnyal ők e csoportosulás vezetői vagy legalábbis prominens képviselői, egyúttal Judith von Halle fő támogatói. Közülük külön is ki kell emelnünk Peter Tradowskyt: ő az, akinek Judith von Halle talán a legtöbbet köszönheti, hiszen ő volt, aki (több évtizedes antropozófiai munkásságát és tekintélyét is latba vetve) a kezdet kezdetétől kiállt mellette és hitelesnek tekintette a munkáját és a kutatásait, és azzal, hogy a német antropozófus körökben jól ismert nevét adta Judith von Halle nyilvános szerepléseihez, sikerült - legalábbis sokakkal - elfogadtatnia őt. Peter Tradowsky személyében ugyanis az egyik legjelentősebb élő (és nyilvánosan is tevékenykedő) antropozófussal van dolgunk, akinek életműve tudatosan Rudolf Steiner Polzer-Hoditz grófnak szellemi végrendeletként feltett három kulcskérdésére épül, s az ezzel kapcsolatos művei: a Kaspar Hauserrel, Demetriusszal, illetve a két Jánossal foglalkozó könyvei, valamint a 20. század (német) történelmének szellemi hátterét és a jelenlegi ezredforduló apokaliptikus időszakát vizsgáló munkái az antropozófiai irodalom megkerülhetetlen darabjai.

A megnyitóünnepség közreműködői közül a meghívón külön bekezdésben szerepel „az est fénypontja”: Judith von Halle előadása. A szervezők ezzel külön hangsúlyt adnak Judith von Halle személyének és részvételének, sőt igazából a meghívónak ezen a pontján derül fény arra, hogy az új antropozófiai egyesület esetében valójában miről is van szó. Arról tudniillik, hogy ez az antropozófiai csoportosulás voltaképpen Judith von Halle személye köré szerveződik, hogy ez a társulat az ő híveit tömöríti. Kimondva természetesen szó sincs „Halle Társaság”-ról - mint azt jelen írás inkább figyelemfelkeltésül, ugyanakkor egyfajta tájékozódási pontként is szolgáló címében olvashatjuk -, ám ennek ellenére teljesen egyértelmű, hogy e csoport szellemi középpontjába a néhány éve stigmatizálódott ifjú német építész- és antropozófusnőt állítják. Judith von Halle előadásának címe pedig (Die Mysteriendramen und die gegenwärtige Aufgabe des esoterischen Schülers [A misztériumdrámák és az ezoterikus tanítvány feladata napjainkban]) - már témaválasztásánál fogva is - ezoterikus jelleget ad a társulatnak, amely így nem pusztán egy új antropozófiai műhelyként, hanem egyenesen egy új szellemi központként jelenik meg Dornachban: a „második Schreinerei” - a szervezők nem is annyira titkolt szándékai szerint - mintegy új misztériumiskolaként nyitja meg kapuit.

A Judith von Halle körül kibontakozó társulatnak a megalakulása és székhelyének, az „új Asztalosműhely”-nek a felavatása minden bizonnyal része annak a szellemi folyamatnak, amelyet Thomas Meyer új könyvében „a szellemek elkülönülésének” [értsd: szellemi lények, illetve a nekik megfelelő szellemiségek és szellemi irányzatok különválásának] nevez (Scheidung der Geister). És ezen a ponton kell rámutatnunk arra, hogy nem tekinthetjük a véletlen művének, hogy a mostani eseményekre éppen száz esztendővel a Teozófiai Társaságon belül 1909-ben kibontakozó (és 1912/13-ban tetőződő) folyamatok után kerül sor. Ahogy akkor is, úgy most is „szellemek különülnek el” egymástól. És hogy az új társulat esetében ez mit is jelent, arról Judith von Halle művei tanúskodnak, amelyekben - legalábbis Szergej Prokofjev új nagy könyve függelékében Anna Katharina Emmerich látomásai kapcsán kifejtett, ám kétségkívül Judith von Halléra is vonatkozó gondolatmenetének egyik megállapítása szerint - nem a Rudolf Steiner által hozott modern szellemtudomány, az antropozófia krisztológiai kutatásainak és az öt evangéliumnak a szellemisége, hanem egy teljesen másfajta szellemiség: egy másik szellem jelenik meg.

Mindebből talán láthatóvá válik, mennyi minden kiderül egy egyszerűnek tűnő meghívóból. És ha figyelmesen olvasunk, akkor ennél több is.

Korcsog Balázs

 

Előadásként elhangzott a budapesti Rudolf Steiner Házban, a Novalis Szeminárium 3. évfolyamának első óráján, a 2009-es év Michael-napjának előestéjén (2009. szeptember 28-án).

 

Judith von Halléról a NOVALIS-ban:

A Prokofjev-Halle-vita (Szergej O. Prokofjev és Judith von Halle vitája - az antropozófiai mezőben)

A Halle Társaság dornachi központja (Az új Asztalosműhely: egyesület és könyvkiadó Judith von Halle körül)

Stigmatizáció és Krisztus-megismerés: Sorskérdés (Dietrich Rapp cikke Szergej O. Prokofjev A feltámadás misztériuma az antropozófia fényében című új könyvéről)

Stigmatizáció. Egy sors mint megismerési kérdés (Peter Tradowsky új könyvének előszava és első fejezete)

A 20. század Krisztus-eseménye - Száz éve és napjainkban (Thomas Meyer bevezetője a Kelet és a Nyugat Csillagáról: Krisnamurtiról és Judith von Halléról)

A szellemtudomány és a misztika különbségéről (Három példa Judith von Halle fejtegetéseiből)

Hét tézis Judith von Halléról (Peter Tradowsky észrevételei Thomas Meyer és Mieke Mosmuller cikkeihez)
 
A kereszténység útja Európába: Grál-történet (Judith von Halle 2008-as pünkösdi előadása)

Szenzációs felfedezés: Michael-szobor az első Goetheanumban (Judith von Halle 2008-as Michael-napi beszámolója)

A nyolcadik szféra titka és Ahrimán inkarnációja (Judith von Halle előadása Ahrimán inkarnációjáról)
 
Utolsó frissítés ( 2012. június 29. )
 
< Előző   Következő >