NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Der erste gemeinsame Band von Sergej Prokofieff und Peter Selg: Eine Zusammenarbeit als Wegweiser Nyomtatás E-mail
2009. október 10.

ImageSzergej Prokofjev és Peter Selg

első közös kötete:

egy iránymutató együttműködés kezdete

 

Szergej O. Prokofjev - Peter Selg

Krisztus éteri újraeljövetele

Két előadás az Ötödik evangéliumról

 

Peter Selg: Rudolf Steiner előadásai az Ötödik evangéliumról és Krisztus éteri újraeljövetele (2009. április 9., Nagycsütörtök)

Szergej O. Prokofjev: A feltámadás misztériuma az Ötödik evangélium fényében (2009. április 12., Húsvétvasárnap)

 

Többek kívánságára adjuk közre most azt a két előadást, melyeket Szergej Prokofjev és jómagam tartottunk a Goetheanum 2009-es húsvéti ülésszakán az Ötödik evangéliumról és annak jelenlegi és jövőbeni jelentőségéről.

Először is szeretném megköszönni Szergej Prokofjevnek, hogy lehetővé tette ezen a helyen és ebben az időpontban ezt az Ötödik evangéliumról szóló ülésszakot. Rendkívüli dolognak számít, hogy együtt vagyunk Húsvétkor a Goetheanumban, és hogy közösen gondolkodunk és beszélünk az Ötödik evangélium és az ezoterikus kereszténység mélységes titkairól.

Ma este Rudolf Steinernek az Ötödik evangéliumból merített előadásairól fogok beszélni, azzal összefüggésben, amit Rudolf Steiner a jövő legjelentősebb eseményének, „korunk legnagyobb titkának” nevezett: Krisztus éteri alakban történő újbóli földi megjelenéséről.

Amikor 2009 Húsvétján így együtt vagyunk itt, akkor együtt is közeledünk ahhoz a 2010-es évhez, amely - hármat lépve a 33 éves ciklusok sorában - attól az 1910-es esztendőtől telt el, amelynek során Rudolf Steiner mélyrehatóan kezdett el beszélni Krisztus küszöbönálló újraeljöveteléről.

Krisztus kétezer éve jelen van a Föld légkörében, a földi atmoszféra éteriségében. De az emberiség csak most növekszik fel ehhez az éteriséghez, s ezáltal Hozzá, Krisztushoz is. Rudolf Steiner 1910-ben tartott előadásai szerint Krisztusnak a Föld környezetéből, a Földet körülölelő szférából való újraeljövetelét tehát csak bizonyos értelemben tekinthetjük eljövetelnek, sokkal inkább az ember egyfajta felnövekedéséről van szó, arról, hogy az ember növekszik fel Hozzá. „Krisztus azért fog újra megjelenni, mert az emberek majd felemelkednek Hozzá az éteri magasságokba” - mondta Rudolf Steiner.

Vagyis Krisztus éteri eljövetele: az ember lényének megérkezése az éteri világba, Krisztus szférájába. Az éteri Krisztus „eljövetele” tehát valójában az ember felnövekedését jelenti Krisztushoz, az ember felemelkedését Hozzá.

Krisztus éteri eljövetelén ennélfogva nem pusztán egyfajta észlelőképességet vagy érzékelési teljesítményt kell értünk, hanem ez az éteri eljövetel az ember moralitásával és lelkiismereti impulzusaival áll elválaszthatatlan kapcsolatban, és voltaképpen azoktól függ - ahogy a szellemi életben való mindenfajta előrelépésnek is morális lépésnek kell lennie.

Úgy vélem, napjainkban többek között az is a feladataink közé tartozik, hogy „az emlékezet krisztusivá alakításának” követelménye értelmében a Rudolf Steiner körüli eseményeket teljes mélységükben gondoljuk át, hiszen ezek az események végtére is a kozmikus szellem léptei. Vagyis itt nem csupán egy társaság történetéről vagy a Rudolf Steinerrel kapcsolatos úgynevezett életrajzi tudásról van szó, hanem a világszellem lépteiről, a kozmikus szellem lélegzéséről.

Peter Selg

   

Nem véletlen, hogy a Goetheanum 2009-es húsvéti ülésszakát az Ötödik evangéliumnak szenteltük. Hiszen éppen száz évvel ezelőtt, az 1909-es esztendőben következett be két olyan esemény, amely kapcsolatban áll ezen ülésszak témájával. Rudolf Steiner később, az 1917-es évben mutatott rá arra, hogy egy beavatott már 1909-ben képes volt átélni Krisztus megjelenését az éteri világban. Ezoterikus értelemben tehát e 2009-es esztendőben már száz évvel ennek az új korszaknak a kezdete után járunk. Már száz éve Krisztus éteri újraeljövetelének időszakában élünk. És Rudolf Steiner ugyanennek az 1909-es évnek az őszén, Dornachtól nem messze, Bázelben beszélt először a két Jézus gyermek titkáról, arról a titokról, amely éppúgy hozzátartozik az Ötödik evangéliumhoz, akkor is, hogyha Rudolf Steiner akkoriban, 1909-ben még nem használta az „Ötödik evangélium” fogalmát.

Ma minden embernek, aki tudatos módon akarja magába fogadni a Krisztus-lényt, két összetevőre van szüksége. Korunk emberének úgyszólván a két Jézus-gyermek egyfajta belső képmását kell megalkotnia magában. Ehhez egyfelől teljes tisztaságra és érintetlen gyermekiségre van szüksége. Hiszen aki magába akarja fogadni Krisztust, annak gyermekké kell válnia, úgy, ahogyan ezek a gyermeki erők ősképszerű módon a nátháni Jézusban éltek benne. Ám ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy Krisztust magunkba fogadjuk. Ehhez a másik, ezzel teljesen ellentétes oldalra is szükségünk van, nevezetesen Zarathusztra minden bölcsességére. Első hallásra ez ellentmondásnak hangzik. De mindazt a bölcsességet, amire a földfejlődés során szert tehetünk, valóban egyesítenünk kell magunkban a kisgyermek legmagasabb rendű egyszerűségével és tisztaságával. Ehhez a nátháni és a salamoni Jézusra egyaránt szükségünk van mint előképekre. Előbbi tisztaságát és gyermekiségét össze kell kapcsolnunk azzal az egyetemes bölcsességgel, melyet a másikuk, Zarathusztra számos megtestesülése és különféle beavatásai során gyűjtött magába.

Krisztus egy helyütt szinte észrevétlen módon maga is utalt erre, mégpedig akkor, amikor azt mondta tanítványainak: „Legyetek bölcsek, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok” - nem együgyűek, hanem egyszerűek. Hogyan kapcsolhatjuk össze a kettőt? Csak a korai gyermekkor erői által tudjuk a lelkünkbe fogadni Krisztust. De lelkünk csupán akkor lesz képes befogadni Őt, ha a bennünk lévő paradicsomi erőket áthatja a Földön megszerezhető legmélyebb bölcsesség. Csakis azokban a szívekben, amelyek egyesíteni tudják magukban ezt a két oldalt, csak bennük mehet végbe mikrokozmikus szinten az, amit Jordán-keresztelőként írnak le számunkra: hogy Krisztus beköltözik az ember lényébe.

Az Ötödik evangélium ezért ma számunkra a legkorszerűbb értelemben vett tankönyv. Nem kétezer évvel ezelőtti események leírása, hanem útbaigazítás azzal kapcsolatban, hogy miként tudjuk mikrokozmikus szinten mi is a lelkünkbe fogadni Krisztust, ahogyan makrokozmikus szinten Jézus a Jordán-keresztelő során magába fogadta Őt. Az Ötödik evangélium így konkrét választ jelent arra a kérdésre, hogy miként válhat ma az ember Krisztus-hordozóvá, úgy, ahogyan a világtörténelemben a názáreti Jézus vált Krisztus hordozójává, valódi Krisztophorosszá azáltal, hogy ősképszerű módon egyesítette magában a mennyei ártatlanságot és a Föld bölcsességének legszebb és legérettebb gyümölcseit.

Szergej O. Prokofjev

   

Összeállította és fordította: Korcsog Balázs

 

A kötet az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg 2009 júliusában.

 

Kapcsolódó anyagok:

A bázeli Lukács-evangélium, amelyben Rudolf Steiner először beszél a két Jézus gyermekről

Rudolf Steiner és az Ötödik evangélium (A Goetheanum 2009-es húsvéti ülésszaka)

Az Ötödik evangélium: „a megismerés evangéliuma” (Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel)

Szergej O. Prokofjev: Krisztus éteri újraeljövetele (Az antropozófia eredendő indítékai)

 

Már előkészületben van és a tervek szerint 2009 őszén megjelenik Szergej Prokofjev és Peter Selg második közös kötete, melynek címe Az első Goetheanum és krisztológiai alapjai.

Utolsó frissítés ( 2013. december 16. )
 
< Előző   Következő >