NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Ita Wegman: Erinnerung an Rudolf Steiner (Herausgegeben von Peter Selg) Nyomtatás E-mail
2009. december 06.

ImageIta Wegman

Emlékezés Rudolf Steinerre

Közreadja Peter Selg

 

Ita Wegman bizonyos napokon és különböző alkalmakkor beszélt Rudolf Steinerről: beszélt klinikája munkatársainak, a gyógypedagógiában tevékenykedő embereknek, és sok barátjának - legtöbbször tanítója születésének és halálának napján. Ita Wegman számára fontos volt, hogy „foglalkozzunk vele gondolatban, hogy felelevenítsük az ő személyével, gesztusaival és cselekedeteivel kapcsolatos emlékeinket”. Ita Wegman „Rudolf Steiner személyiségéről, szellemi útjáról, sorsáról és küldetéséről” kívánt beszámolni, saját emlékeit akarta elmélyíteni és másokkal is megosztani - mégpedig azért, hogy „e visszaemlékezések által képet kaphassunk Rudolf Steiner személyiségéről és munkásságáról”.

Ita Wegman mindig arra buzdította barátait és munkatársait, hogy tanulmányozzák Rudolf Steiner életútját és műveinek keletkezéstörténetét: az antropozófia világrajövetelének folyamatát a „világos korszak” kezdetén, akár Rudolf Steiner Életutam című önéletírásának formájában is, amelyen ő egészen élete végéig dolgozott. A Steiner halála utáni években Ita Wegman felkereste a szellemi tanító gyermek- és ifjúkorának helyszíneit, és mély megrendülés közepette Steiner húgának temetésén is jelen volt. Egyik beszédére készülve jegyezte fel a jegyzetfüzetébe, hogy Rudolf Steiner lényét, jellemét és fejlődését csak akkor érthetjük meg, „ha engedjük, hogy hatással legyenek ránk azok a helyek, ahol ő ifjúkorában élt”.

Rudolf Steiner e gyermek- és ifjúkori élményeinek egyes részleteit személyesen osztotta meg Ita Wegmannal, aki - egy előadására készülve - 1941. február 27-én a következőket írta arról az útról, melyet Rudolf Steinernek iskolába menet naponta kellett megtennie:

„Sok szellemi élményben volt része. Az út során, mely a Bécsújhelyet Lajtaszentmiklóssal összekötő gyönyörű fasoron keresztül vezetett, olyan ingerek érték őt, hogy ezt az utat sokszor nem a hétköznapi tudatállapotban tette meg. Ilyenkor szinte elveszítette a nappali tudatát, s először sötétség borult rá, majd fény, mégpedig szellemi fény sütött rá napfény helyett, s ekkor különféle emberekkel, szellemekkel és hierarchikus lényekkel találkozott össze, olyan szellemi lényekkel, amelyeknek - gyermekek, ifjak vagy öregemberek alakjában megjelenve - valami dolguk volt vele. Csak később ismerte fel, hogy kik is voltak e szellemi alakok, akikkel útja során ezeknek az embereknek a révén összetalálkozott.”

 

Rudolf Steiner beszélt Ita Wegmannak a Michael-lényhez fűződő kapcsolatáról - igen valószínű, hogy életének utolsó időszakában, az „Első Osztály” („Erste Klasse”) mint „Michael-iskola” megalapítása után („Rudolf Steiner révén sok mindent hallottam erről az iskoláról, többek között azt is, hogy milyen kapcsolat fűzi őt és engem is ehhez az iskolához.”). Egyik beszélgetésükről Ita Wegman a következőket jegyezte fel a jegyzetfüzetébe: „Azt a kérdést tettem föl neki: Miért esik olyan sok szó Michaelről, és oly kevés Krisztusról? Mire Rudolf Steiner azt felelte: »Itt egy misztériumról van szó: Michael engem szolgál« - mondta.” Ita Wegman az itt elhangzottak értelmében nem sokkal Rudolf Steiner halála után a következőket jegyezte fel:

„Nem csupán Michael, hanem még jóval magasabb rendű hatalmak is megnyilatkoztak rajta keresztül. Michael az ő szellemének szolgálatába állt.

Michael az emberiség gondviselője:

Michael ereje Perszephonéban

Michaeli erők a rózsakeresztesekben

Michael őbenne: nem ő szolgálja Michaelt, hanem

Michael szolgálja őt, mivel Krisztus ereje lakozik benne.”

Ita Wegman szerint tehát Rudolf Steiner lényének burkaiban „krisztusi erő” lakozott. Ő hozta el a 20. század elején a „krisztusi bölcsességet” a modern civilizációba, jövendő korszakok előkészületeként, és azoknak a szellemi áramlatoknak a segítségével, amelyek már évszázadok óta a Michael-korszak beköszöntének és Krisztus éteri újraeljövetelének szellemében tevékenykedtek:

„A Doktor ezért nagyon sokszor elmondta: a rózsakeresztességet mindig tanítani kell az antropozófia keretében. Christian Rosenkreutz mindig inspirálóan hat azokra, akiket kiválasztott magának. A Goetheanumot sohasem leszünk képesek megtartani, ha egy rózsakeresztes áramlat - még hogyha rejtett módon is, de - nem halad együtt antropozófiai mozgalmunkkal.”

 

Ita Wegman - Peter Selg által összeállított - emlékezéskötete az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg, halálának 66. évfordulójára (2009. március 4.). Fordította: Korcsog Balázs

 

Peter Selg és az arlesheimi Ita Wegman Intézet könyveiről a NOVALIS-ban:

Rainer Maria Rilke és Franz Kafka (Életút, betegség és sors a 20. században)

Szellemi ellenállás és felülemelkedés (Ita Wegman 1933-1935)

Christian Morgenstern (Útja Rudolf Steinerrel)

Krisztus éteri újraeljövetele (Két előadás az Ötödik evangéliumról) (Szergej Prokofjevvel közösen)

Rudolf Steiner és Felix Koguzki (Miként járult hozzá a gyógynövénygyűjtő az antropozófiához?)

Az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójának könyvei (A kiadó 2008/2009-es katalógusa) 

Utolsó frissítés ( 2010. február 18. )
 
< Előző   Következő >