NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Albert Steffens Begegnung mit der Anthroposophie Nyomtatás E-mail
2009. december 14.
Image
Albert Steffen és Rudolf Steiner
Christiane Haid

Beavatási élmények

Albert Steffen találkozása az antropozófiával

 

1906/1907 tele fordulópontot jelentett Albert Steffen számára, ekkor ugyanis életének három sorsdöntő jelentőségű eseményére került sor: ekkor ismerte meg Else von Carlberget, aki Elisabeth Stückgold [Veress Erzsébet] mellett a legfontosabb nő volt az életében; ekkor jelent meg az Ott, Alois és Werelsche című első regénye (melyet Rudolf Steiner egyik Steffenről írott esszéjében „a világnak szóló üdvözletnek” nevezett); és ekkor találkozott először Rudolf Steinerrel.

Az íróvá válás útja nem volt akadálytalan. Steffen orvosi tanulmányokat kezdett folytatni Lausanne-ban, hogy átvehesse apja faluorvosi praxisát. A család a Wynau nevű kis svájci faluban élt, ahol Albert Steffen az öt gyermek közül harmadikként jött a világra 1884. december 10-én - Bern volt a hozzájuk legközelebbi nagyváros.

De már néhány hónap után világossá vált számára, hogy az orvosi pálya nem neki való. Az irodalom volt az, ami egyre inkább betöltötte az életét - a nagy svájci írótriász (Gotthelf, Keller és Meyer) mellett Goethe és Schiller volt a szívügye. 1905. március 9-én jutott arra az elhatározásra, hogy levelet írjon apjának. De Kafkával ellentétben Steffen el is küldte ezt a levelet, és meghallgatásra talált.

Apja bízott a fiában, és egyéves próbaidőt biztosított a számára. Steffen átiratkozott a zürichi egyetem bölcsészkarára - akkoriban Dosztojevszkij mellett leginkább Nietzsche állt érdeklődésének középpontjában -, és belekezdett az Ott, Alois és Werelsche című regényébe. 1906 őszén azután Berlinben folytatta tanulmányait, elkészült kéziratát pedig Samuel Fischer Könyvkiadójához nyújtotta be. Albert Steffen 1907 februárjában hallotta először Rudolf Steiner egyik előadását a berlini Építészek Házában, és ugyanezekben a napokban fogadták el regényét a kiadónál.

Albert Steffen tehát úgy döntött, hogy végleg befejezi orvosi tanulmányait, hogy teljesen a költői pályának szentelhesse magát. De amikor a külső akadályok elhárultak előle, akkor vette kezdetét az önmagával folytatott küzdelem.

Steffen, aki vidéken nőtt fel, Berlint választotta tanulmányai és munkája színhelyéül, a német nyelvű térség akkori legnagyobb városát. 1906 őszén itt rendezkedett be, rendkívül szerény körülmények között. Az ifjú költő itt egy közösség részének érezte magát, amely ugyanakkor teljesen idegen volt a számára, mégis bele akart merülni ebbe az életformába, hogy a saját bőrén tapasztalja meg azt. A nagyvárosi élet erőteljes hatással volt Steffen érzékeny, természeti élmények és egyfajta roppant kifinomult bensőségesség által formált személyiségére. Az érintetlen, még el nem homályosult tekintete előtt feltáruló emberi sorsok mélyen megrendítették őt.

Steffen 1906 novemberében ismerte meg a balti származású Else von Carlberget, akibe azután beleszeretett. Steffen élete ebben az időszakban rendkívüli módon elmélyül és összesűrűsödik. A fizikailag érzékelhető észlelés szilárd falai átjárhatóvá válnak számára, és érzékfeletti élmények jelentkeznek nála, még hogyha eleinte szörnyűek és rémisztőek is ezek az élmények.

Az ismételten jelentkező érzékfeletti élmények csaknem az őrület szélére sodorják őt, mígnem egyik ismerőse, Karl Wilhelm Stockmeyer, a festő azt javasolja neki, hogy keresse fel Rudolf Steinert, aki esetleg tanácsot tudna neki adni. Néhány nappal azután, hogy Samuel Fischer Könyvkiadójánál elfogadják regénye kéziratát, Albert Steffen 1907. február 28-án Else von Carlberggel, Ernst von May-jal és Karl Stockmeyerrel együtt először hallgatja meg Rudolf Steiner egyik előadását. Az előadás témája - minden bizonnyal sorsszerű körülményeknek köszönhetően - Az ember életútja a szellemtudomány nézőpontjából. Steiner előadásának középponti kérdése az ember magasabb Énjének megismerése, s ez a kérdés Steffen egész életművének egyik alapeleme lesz.

Steffen egyelőre csupán a hallgatóság soraiból érzékelte Rudolf Steinert. Noha lehetősége lett volna arra, hogy az előadást követően bemutassák Steinernek, ám Steffen másképp döntött: „Az előadás után csendben távoztam, annak a veszélynek kitéve magam, hogy neveletlennek tartsanak. - Dolgoznom kell önmagamon, mindinkább ez lett a jelszavam.” Steffen kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy Steinernek micsoda jelentősége van a számára. Az ekkor 23 esztendős költő - egy idealista szemszögéből - a következő szavakkal fogalmazta meg első benyomását Rudolf Steinerrel kapcsolatban: „Azonnal felismertem benne az emberiségvezetőt: a bölcsességet a homlokán, a szeretetet a szemében, a lelkiismeretet a szavaiban. Minden mozdulata és kifejezése az összhang megnyilvánulása volt, szabadon és művészi módon megformálva.”

Ezt az első találkozást a szellemtudomány intenzív tanulmányozásának időszaka követte, mivel Steffen nem akart felkészületlenül találkozni Steinerrel. Három évvel később az ifjú költőt már az a kérdés foglalkoztatta, hogy miként tudna munkatársként ő maga is tenni valamit az új szellemi irányzatért - Steffen kezdettől fogva idegenkedett a teozófusok egy jó részére jellemző, többnyire passzív befogadástól, amitől Steiner is sokat szenvedett.

Életünk legjelentősebb eseményei gyakran nem előírásszerűen zajlanak: így Albert Steffen Rudolf Steinerrel folytatott első személyes beszélgetéséről is csupán egyetlen naplóbejegyezés maradt fenn, melyet 1924. december 10-én, negyvenedik születésnapján, tizennégy évvel később, visszatekintve jegyzett fel: „Áldanom kellene ezt a napot, hiszen 14 évvel ezelőtt először beszéltem Dr. Steinerrel. Ő akkor a János-evangéliumra irányította a figyelmemet. Meditációim során szavakba foglaltam az igazi szeretet igéjét. Ez az Ige támasztotta fel szívemet, és tette képessé arra, hogy szembeszegüljön a halállal.”

 

Christiane Haid - a dornachi Albert Steffen Alapítvány és Archívum tudományos munkatársának, a 2009-es év során átalakított dornachi Goetheanum Könyvkiadó új vezetőjének - Albert Steffenről szóló cikkei (lásd Das Goetheanum 2007/28. és 2008/28.) alapján összeállította és fordította: Korcsog Balázs

 

Albert Steffennel kapcsolatos írásaink:

Albert Steffen találkozása Rudolf Steinerrel (Peter Selg könyvéről)

A Tamás-motívum Rudolf Steiner földi életének utolsó napjaiban (Friedrich Eckstein ifjúkori barátsága és Albert Steffen korábbi inkarnációja) (Thomas Meyer  Rudolf Steiner „legsajátabb küldetése” című könyvének 1. fejezete)

Utolsó frissítés ( 2011. augusztus 28. )
 
< Előző   Következő >