1910. január második fele

Elzászi-badeni előadó körút

Az éteri Krisztus sorozat kezdete

Rudolf Steiner az 1910 januárjának első felében tett észak-európai útja, illetve a stockholmi János-evangélium (közben pedig az éteri Krisztusról szóló legelső híradás), majd néhány Berlinben töltött nap után január 22-én - atyja halálának napján - indul az új esztendő első előadó körútjára, és a hónap végét Közép-Európa és Nyugat-Európa határán, a Rajna mentén, a Németország délnyugati vidékén fekvő elzászi és badeni területeken tölti (Berlin - Strassburg - Freiburg - Karlsruhe - Heidelberg - Mannheim - Pforzheim - Berlin).

1910. január 23.: STRASSBURG. A Rajna túlsó partján, az elzászi területek központjában egy nyilvános és egy Zweig-előadás hangzik el: a nyilvános előadás témája Goethe Faustja a szellemtudomány nézőpontjából (GA 272), a másik előadásra pedig a strassburgi Novalis Zweig - a teozófiai-antropozófiai élet Novalisról elnevezett strassburgi „ágának” - felavatása alkalmából kerül sor, címe Novalis és a szellemtudomány. Ez utóbbi előadás végén Rudolf Steiner - Novalis szellemi alakjához kapcsolódva - az 1930-as évektől megjelenő éteri tisztánlátás képességéről beszél: „Ez jelenti majd Krisztus újraeljövetelét: hogy az emberek felnövekszenek abba a szférába, ahol Krisztus megtalálható. Az emberek azonban értetlenül állnának vele szemben, ha a szellemtudomány nem készítené fel őket erre a jelentőségteljes pillanatra. Ezt az előkészítést komolyan kell vennünk, hiszen itt egy felelősségteljes feladatról van szó. (…) Az a feladatunk tehát, hogy a szellemtudomány segítségével felkészítsük az embereket erre a jelentőségteljes pillanatra.” (GA 125)

1910. január 24.: FREIBURG. Rudolf Steiner a Rajna innenső partján, a Fekete-erdő oldalában fekvő német egyetemi városban egy nyilvános előadást tart Az ember újramegtestesülése és a sors címmel.

1910. január 25-26.: KARLSRUHE. A badeni hercegség székhelyén, Kaspar Hauser szülővárosában két előadás hangzik el: a január 25-ei Zweig-előadás témája Krisztus újraeljövetele (Krisztus megjelenése az éteri világban), a 26-ai nyilvános előadásé pedig Buddha és Krisztus. Előbbivel, vagyis az 1910. január 25-ei karlsruhei előadással kezdődik Rudolf Steiner műveinek összkiadásában az éteri Krisztus-eseményt hírül adó előadásainak gyűjteménye, a Krisztus megjelenése az éteri világban (GA 118), amely egyúttal - ahogyan a spirituális ökonómiáról tartott előadások (lásd GA 109) az 1909-es esztendő első felében - az 1910-es év (első felének) reprezentatív kötetét alkotja. Az éteri Krisztus sorozat első előadásában Rudolf Steiner a következőkre hívja fel a figyelmet: „Ha az emberek nem képesek felfogni ezt a jelentőségteljes eseményt, akkor könnyen előfordulhat, hogy az észrevétlenül halad el mellettük. Ha majd az 1930 és 1940 közötti években a materialisták győzedelmeskednének, és azt mondanák: »Hát igen, akadt ugyan néhány futóbolond, akik mindenfélét összehordtak, de semmi sem következett be az általuk várt nagy eseményből«, akkor ez mit sem cáfolna meg az ezzel kapcsolatban mondottakból. Ha győzedelmeskednének, és az emberiség úgy haladna el ezek mellett az események mellett, hogy észre sem venné őket, akkor ennek katasztrofális következményei lennének az emberiség számára.” (GA 118)

1910. január 27-29.: HEIDELBERG. Rudolf Steiner két előadást tart a sváb folyó, a Neckar rajnai torkolatához közel fekvő német egyetemi városban: a január 27-ei Zweig-előadáson ismét Krisztus éteri újraeljöveteléről beszél (GA 118: ez az előadás Az éteri Krisztusról szóló „ciklus” második darabja), a január 29-ei nyilvános előadás címe pedig Megismerés és halhatatlanság. Január 27-ei heidelbergi előadásában -, melynek címe A szellemtudomány mint előkészület az újfajta éteri látásra - Rudolf Steiner újból utalást tesz az 1930-as évektől megjelenő „természetes tisztánlátásra”: „A damaszkuszi esemény ekkor sokaknál megismétlődik majd, és ezt az eseményt nevezhetjük Krisztus egyfajta visszatérésének, szellemi alakban való újraeljövetelének.” (GA 118)

1910. január 28.: MANNHEIM. A két heidelbergi előadás közti napon Rudolf Steiner a Neckar rajnai torkolatának városában egy nyilvános előadás keretében megismétli A halál titka mint az élet rejtélyének kulcsa című előadását.

1910. január 30.: PFORZHEIM. Az 1910-es esztendő első előadó körútjának utolsó állomásán (Karlsruhe és Stuttgart között félúton) egy nyilvános és egy Zweig-előadásra kerül sor: a nyilvános előadás címe A halál és az alvás állapota, a Zweig-előadás témája pedig megint Krisztus éteri újraeljövetele, ezúttal az emberiségfejlődés, illetve a belső és a külső fejlődési lehetőségek szempontjából (GA 118: ez az előadás Az éteri Krisztusról szóló sorozat harmadik része).

Előadó körútja befejeztével azonban Rudolf Steiner nem utazik vissza azonnal Berlinbe, hanem az alsó-ausztriai Horn felé veszi útját, és - karácsonykor elmaradt utazása, illetve atyja időközben bekövetkezett halála miatt - meglátogatja immár apa nélkül maradt családját: édesanyját és testvéreit (1910. január 31. - február 1.).

Berlinbe visszatérve két előadást tart az elkövetkező napokban: február 2-án a Krisztus belép az emberiség fejlődésébe című előadással a Krisztus-impulzusról szóló berlini ciklusát folytatja a tagok számára (GA 116), február 3-án pedig az Építészek Házában rendezett nyilvános sorozatát viszi tovább a Nevetés és sírás című előadással (GA 59).

Február 2-ai berlini előadásában Rudolf Steiner ismét rámutat Krisztus éteri újraeljövetelére, és ehhez az alábbi intő szavakat fűzi: „Még az is előfordulhat, hogy korunknak ez a legfontosabb eseménye észrevétlenül múlik el, ha az emberek nem hajlandóak arra, hogy az ennek érzékeléséhez szükséges képességeket megszerezzék. De az emberiség akkor nem élné át ezt a jelentőségteljes eseményt, s ilyen szempontból elszáradna és elpusztulna. (…) És a szellemtudomány éppen azért van itt, hogy utat nyisson az emberek számára azoknak az újfajta képességeknek a megértéséhez, amelyek majd megjelennek az emberek körében.” (GA 116)