NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Birkás Ákos '68-as festményei Nyomtatás E-mail
2010. december 15.
Image
Dahrendorf röviddel halála előtt, Londonban
’68-as visszatekintés egy festő szemével

Minden hatalmat a képzeletnek!

Birkás Ákos: „R. D.”

   

„Én arra a vitális, kommunikatív, elképesztő gazdagságú és nagyon problematikus, fotó alapú képvilágra szeretnék reflektálni, amelyben élünk (az új technikájú amatőr fotó, sajtófotó, reklám, videó, televízió, film stb.).” Birkás Ákos 2006-2007-es Ludwig Múzeum-beli gyűjteményes kiállítása kapcsán elhangzott szavai legújabb tárlatára is érvényesek. A budapesti Knoll Galéria kamaratárlatán most bemutatott festményei az immár egy jó évtizede tartó „újrealista” korszakának jellegzetes darabjai: itt is fotók, ez esetben színes sajtófotók alapján megfestett, nagyméretű, élénk színekkel dolgozó, realisztikus, a társadalmi problémákra és politikai kérdésekre nyitott, „tematikus” képekről van szó.

A társadalmi-politikai kérdések - minden bizonnyal a 20. század diktatórikus rendszerei által a művészetre és a művészekre kényszerített politikai szerepvállalás okán is - igen korlátozott mértékben vannak jelen a kortárs magyar képzőművészetben. Birkás „plakátrealista”, társadalmi-politikai kérdéseket feszegető új képeivel szinte egyedülálló a maga nemzedékében. A fiatalabbaknál azonban találkozunk hasonló (festőileg persze egész más) törekvésekkel: elég csak Nemes Csaba festészetére utalnunk, aki a 2006. őszi budapesti zavargásokat, legutóbb pedig a romák elleni 2008-2009-es támadássorozatot dolgozta fel.

Birkás Ákos legújabb képei tágabb értelemben 1968 témájához kapcsolódnak. A festő saját elmondása szerint nem kívánt társadalomtörténeti esszét írni a ’68-as mozgalmak törekvéseiről, inkább művészi reflexióit fogalmazta meg, mintegy festői módon visszatekintve az akkori jelszavakra: „A barikád elzárja az utcát, de megnyitja az utat”, „A hatalom az utcán hever” és „Minden hatalmat a képzeletnek!”

Birkás ’68-as témájú képeivel mintha az 1982-es nevezetes előadásának (Ki az áldozat? Ki a tettes? és Mi a teendő?) művészi problémafelvetését helyezné át a társadalmi-politikai kérdések mezejére. A festő ebben az előadásában jelentette ki, hogy „az avantgárd halott”. Ez lett az új festészet - Hegyi Lóránd művészettörténész megfogalmazásával az új érzékenység - egyik magyarországi manifesztuma. Birkás legújabb képei pedig mintha arra a kérdésre keresnék a választ, hogy ’68 eszméi aktuálisak-e még napjainkban.

A kiállítás címe: „R. D.” A monogram nemcsak a ’68-as német diákmozgalom legnépszerűbb vezetőjére, Rudi Dutschkéra utal, hanem híres vitapartnerére, a német származású, később Angliában tevékenykedő szociológusra, Ralf Dahrendorfra is. Utóbbi volt az, akit a frankfurti iskola jeles képviselője, Jürgen Habermas „nemzedékünk legszélesebb látókörű szellemének” nevezett. A két „R. D.” vitája a freiburgi FDP-pártnapon (egy autó tetején!) a német ’68 egyik legemlékezetesebb pillanata.

És Birkás Ákos ’68-as képeinek kérdésfelvetésére a német-angol szociológus szavai kimondatlanul is válaszolnak. Hiszen Dahrendorf volt az a társadalomtudós, aki szerint azok a szerencsés országok, amelyekben éles vitákat folytatnak a jövőről, de a múlt megítélésében alapvetően egységesek. A kevésbé szerencsés országokban ez éppen fordítva van.

Korcsog Balázs

 

A cikk nyomtatott és rövidített változata a HVG 2010. december 11-ei számában jelent meg.

Utolsó frissítés ( 2011. február 24. )
 
< Előző   Következő >