A Paradicsom két fája és a két Jézus-gyermek (2. rész) Első megjelenés: Novalis.hu, 2011. január 16. Nyomtatás E-mail
2022. december 20.

Image
A Paradicsom két fája és a két fa egyesülése
Szergej O. Prokofjev

A paradicsomi fák titka

Karácsonyi antropozófiai szemlélődés

 

A paradicsomi fák jövője:

a két fa egyesülése

 

Mit jelent e két individualitás [a Máté- és a Lukács-féle Jézus-gyermek] együttműködése Krisztus eljövetele (adventje) szempontjából? Itt teljesül be minden fejlődés alaptörvénye, miszerint csak a legnagyobb ellentétek egyesüléséből jöhet létre egy harmadik mint új és magasabb rendű elem. Ezért volt szükség arra, hogy az egyik Jézus eredendő gyermeki erői egyesüljenek a másik Jézus bölcsességének kiforrott erőivel, hogy Krisztus mint szellemi Nap megfoganhasson a világban.

Ami az idők fordulóján a világtörténelem színpadán mint történelmi tény ily módon ment végbe, azt ma minden embernek tisztán belső úton kell megismételnie, hogy Krisztus beköltözhessen a lelkébe, és megnyilatkozhasson benne. Az ember csak akkor képes kialakítani azt a helyet a lelkében, ahol Krisztus jelen lehet korunkban, ha rátalál azokra az utakra, amelyeken a spirituális bölcsesség révén érettebb korában is elérhetővé válnak számára saját gyermeki erői, s újfajta, tudatos tevékenységre tudja késztetni őket.[1]

De nem mindenfajta bölcsesség alkalmas arra, hogy felébressze az emberben a gyermeki erőket. Mindaz, ami intellektuális, halálos ezekre a gyermeki erőkre. Csakis az újfajta, spirituális bölcsesség képes elvezetni ehhez a célhoz, ahogyan ez az antropozófiában áll az emberiség rendelkezésére. S így az antropozófia mintegy előkészíti az utat ahhoz, hogy Krisztus beköltözhessék az ember lelkébe.

A szellemi világban még egy konkrétan meghatározható lény létezik, aki különösen szoros összeköttetésben áll az embernek ezzel a belső fejlődésével. Ez a lény a napjainkban az emberiséget irányító korszellem, Michael. De milyen kapcsolatban áll ő azzal, amit az imént úgy neveztünk, hogy az idők fordulóján született két Jézus-gyermek és együttműködésük titka?

E különleges individualitásokat, Zarathusztrát és a Lukács-féle Jézust, akik közül az egyik az emberiségnek a Földre vezető egyetemes útját járta végig, míg másikuk a szellemi világban maradt, az emberiség mennyei forrásánál, Rudolf Steiner a Paradicsom két fájának imaginációjával is összefüggésbe hozza.[2] Eszerint ebben az imaginációban a tudás fája felel meg a Máté-evangélium Jézusának (Zarathusztrának), az élet fája pedig a Lukács-féle Jézusnak.

Ám a Paradicsom két fája időközben teljesen másfajta kapcsolatba került egymással. Ádám egyik fia, Széth, beavatása során még egyszer beléphetett a Paradicsomba, ahol ekkor azt látta, hogy a két fa elválaszthatatlanul összekapcsolódott egymással. És Michael arkangyal volt a fák új őre. „S midőn Széth a Paradicsomba lépett, azt látta, hogy az élet fája és a tudás fája szorosan egymásba fonódtak. Michael arkangyal - aki Isten színe előtt áll - megengedte neki, hogy szedjen három szem magot erről az egybefonódott fáról.”[3]

Rudolf Steinernek ebből a leírásából is kiviláglik, hogy a Paradicsom eredetileg két különálló fája innentől kezdve egyetlen fává vált, amely imaginatív formában az emberiség egész jövőjét elénk tárja. Hiszen a három magszem, melyet Széth e fáról szedhetett, az ember jövőbeni szellemi felépítését jelképezi: a szellemént, az életszellemet és a szellemembert.[4]

S miután a bűnbeesés következtében bezárultak a szellemi világ kapui, akkor ment végbe a Paradicsom két fájának egyesülése. Ez az ősképe az idők fordulóján világra jött két Jézus-individualitás együttműködésének, melynek lényege abban állt, hogy a legtisztább gyermeki erőket teljesen áthatotta a legmagasabb rendű bölcsesség.

 

Megjelent a Das Goetheanum 2010/51-52. számában. Magyar nyelvre átültette: Korcsog Balázs

 

Szergej O. Prokofjev: A paradicsomi fák titka (Karácsonyi antropozófiai szemlélődés)

1. fejezet: A két Jézus-gyermek

2. fejezet: A paradicsomi fák jövője: a két fa egyesülése

3. fejezet: A Krisztushoz vezető michaeli út



JEGYZETEK

[1] Rudolf Steiner: A Lukács-evangélium (GA 114), 1909. szeptember 26-ai előadás.

[2] Uo., 1909. szeptember 18-ai előadás.

[3] Uő.: Ursprungsimpulse der Geisteswissenschaft. Christliche Esoterik im Lichte neuer Geist-Erkenntnis [A szellemtudomány eredendő impulzusai. Keresztény ezotéria az új szellemi megismerés fényében] (GA 96), 1906. december 17-ei előadás.

[4] Uo.

Utolsó frissítés ( 2022. december 24. )
 
< Előző   Következő >