NOVALIS / Főoldal
A Rudolf Steiner születési helye és ideje körüli misztériumtitkok Nyomtatás E-mail
2011. február 24.

ImageSzergej O. Prokofjev

A Rudolf Steiner születési helye körüli misztériumtitkok

A születés helye és időpontja

 

Szergej O. Prokofjev ebben a cikkében a Rudolf Steiner szülőhelye körüli titkoknak jár utána, annak a kérdésnek a fényben, hogy milyen hatással volt ez a hely Steinernek erre az inkarnációjára, s hogy mindez milyen kapcsolatban áll az egyik korábbi megtestesülésével.

 

 

A születés helye

 
Rudolf Steiner egyszer egy magánbeszélgetés során Maninak, a manicheizmus megalapítójának (aki a 9. században mint Parsifal, a Grál-király testesült meg) a 21. századra várható inkarnációjáról a következőket mondotta: „Mani ebben az évszázadban [vagyis a 20. században] nem fog megtestesülni. Az a szándéka, hogy ezt a következő [tehát a 21.] században teszi meg, feltéve, hogy ehhez egy megfelelő testet talál”.[1] Rudolf Steiner ezzel összefüggésben továbbá azt mondja, hogy a jövőben a Waldorf-pedagógia egyik fontos feladata az lesz, hogy a magasan fejlett szellemek inkarnációját egyáltalán lehetővé tegye: „A hagyományos nevelés semmilyen lehetőséget nem kínál Mani fejlődése számára, kizárólag a Waldorf-nevelés”.[2] Ha figyelembe vesszük a mondottakat, akkor sejthetjük, hogy a megfelelő inkarnációs lehetőségekkel kapcsolatos kérdés magára Rudolf Steinerre is vonatkozott. Az alábbi fejtegetések ezzel kapcsolatban kívánnak néhány körülményt megvilágítani, s ezáltal érthetőbbé tenni.
 
Rudolf Steiner 1861. február 25-én született egy Kraljevec nevű faluban (ami lefordítva „királyi székhely”-et jelent), s amely ma Horvátországhoz tartozik. Február 27-én került sor a keresztelőre a szomszédos falu, Draškovec katolikus templomában, a keresztségben az újszülött a Rudolf Joseph Lorenz nevet kapta. Ez a vidék akkoriban Magyarországhoz tartozott, azonban főként horvátok lakták, s így az a nyelv, amit a gyermek a német mellett a legtöbbször hallott a környezetében, egy szláv nyelv volt.

A szülők az osztrák területek „magvából” származtak. Mindketten az alsó-ausztriai erdővidéken születtek, a Dunától északra. Az apa, Johannes Steiner Gerasból származott, az anya, leánykori nevén Franziska Blie pedig Hornból. Johannes Steiner Gerasból Hornba kerülvén vadászként állt Hoyos gróf szolgálatában. Már hazájában is gyakran érintkezésbe került az igen művelt premontrei szerzetesekkel. Velük kapcsolatban tapasztalta meg a műveltség jelentőségét, ezért az volt a vágya, hogy ezt a műveltséget jövendő gyermekei számára is lehetővé tegye.

Amikor Johannes Steiner feleségül akarta venni Franziska Blie-t - akit a gróf szolgálatában állva ismert meg -, akkor a gróf ezt nem engedélyezte a számára. Függetlenségét féltve Johannes Steiner ezért felmondott, otthagyta a szolgálatot, kitanulta az állomásfőnök-mesterséget az új osztrák Déli vasútnál, és fiatal feleségével együtt idegen földre ment. Steiner apját tehát a vasút vezetősége helyezte át Kraljevecbe, Rudolf nevű fia születése idején, aki három gyermekük közül elsőként jött a világra.

Ilyen körülmények között Rudolf Steiner a szülei valódi hazájától, voltaképpeni szülőföldjétől messze távol, idegen emberek között jött a világra. Így Rudolf Steiner életében már kezdettől fogva megnyilvánult a hazátlanság, a hontalanság motívuma, amely ma - a tudati lélek fejlődésével összefüggésben - egyre több embernek a sajátja.

Rudolf Steiner egy oroszoknak tartott előadásában, amely 1912. április 11-én hangzott el Helsinkiben, a következő szavakkal utalt ezekre a sajátos körülményekre: „Azok, akik a külső hordozói voltak annak a vérvonalnak, amelyből én is származom, Ausztria német vidékeiről származtak. Ott én nem születhettem meg. Én magam egy szláv vidéken születtem, egy olyan vidéken, amely teljesen idegen volt ahhoz az egész miliőhöz és azokhoz a sajátosságokhoz képest, amelyből az őseim származtak.”[3]

Születésekor a gyermek igen gyenge és törékeny volt, és attól tartottak, hogy nem fog sokáig életben maradni. Ezért igyekeztek, hogy a télies időjárás ellenére amilyen gyorsan csak lehet, megkereszteljék a gyermeket. Mivel a bába, a szülésznő az újszülött köldökzsinórját rosszul kötötte el, egy vérzés lépett föl, amelyet csak később vettek észre. Órákon keresztül vérzett a gyermek, míg a pólyája egészen vörös nem lett. E nagy vérveszteség tehát a gyermek legelső földi élményei közé tartozott.

Az akkori Ausztria-Magyarország germán és szláv népességének határán - szellemtudományos szempontból a jelen én-kultúrájának és a jövő szellemén-kultúrájának határán - megszületve Rudolf Steiner számára már születésének ebben a konstellációjában benne rejlett az antropozófia jövőbeni feladata: átmenetet találni az individuális éntől a szelleménhez, és ezáltal megalapozni egy újfajta, tudatos kapcsolatot a szellemi világgal. Csak az ember szabad énjében gyúlhat lángra az a belső tűz, amely lehetővé teszi a szellemi fejlődést a lentről felfelé való emelkedés során. A szellemi kinyilatkoztatás ezzel szemben a szelleménen keresztül, fentről érkezik lefelé, a fény elemének közvetítésével. Rudolf Steiner ezért beszélt később egyfelől a saját szellemi kutatásáról, másfelől pedig a szellemi kinyilatkoztatásokról úgy, mint az antropozófia két forrásáról.

Rudolf Steiner az énje fejlődéséhez szükséges erőket tehát osztrák származásának köszönhette, a szellemnek a fényen keresztül történő megnyilatkozásával való kapcsolatát pedig szülőhelyének éteri környezetéből, annak éterikus adottságaiból meríthette. Kraljevec az úgynevezett Mura-szigeten fekszik, egy kelet felé elvékonyodó félszigeten, amelyet a Mura és a Dráva folyók határolnak, melyek egyesülésük után a Dunába ömlenek. A sima, finom homokból álló talaj ezen a vidéken a természet különleges fogékonyságáról gondoskodott a fény éterikus hatása iránt. A nyitott égbolt alatt elterülő félsziget valamiféleképpen a két folyam [a Tigris és az Eufrátesz] vidékének [Mezopotámiának] az emlékét is magában rejti, amelynek folyamközi helyzete itt mintegy kicsiben ismétlődik meg, ám dús növényzettel és sűrű erdőkkel borítva.

A germán és a szláv elem mellett harmadikként még a kelta elem is jelen van ezen a vidéken. Hiszen sok évszázaddal korábban kelták népesítették be ezt a környéket, éppúgy, mint az ettől északra fekvő Stájerországot. Marie Steiner ezért írhatta később Rudolf Steiner származásáról, hogy „a szláv elemben megmerítkezett németség, az eredeti kelta őserő hatókörében.”[4]

Ezzel kapcsolatban az sem jelentéktelen, hogy Alfred Castelliz professzor szerint Pettau - ami az egyik legnagyobb város Kraljevec közelében -, tehát Pettau környékén már a Grál évszázadaiban [a 8-9. században] szláv törzsek éltek, amiről a pettaui várhegy nyugati oldalában talált sírok maradványai is tanúskodnak.[5] S így talán ez az egyetlen olyan vidék, ahol a szlávok egyáltalán érintkezésbe kerültek azzal a Grál-áramlattal, amellyel Rudolf Steiner szerint a jövőjük majd a legszorosabb összeköttetésben áll.[6]

Rudolf Steiner szellemi kutatása szerint a kelták arkangyala, miután a kelta népért végzett feladatát különösen jól teljesítette, nem lépett tovább, nem emelkedett feljebb az eggyel magasabb arché (korszellem) fokra, hanem áldozatos módon továbbra is megmaradt az arkangyal fokon. Ilyen áldozatból visszamaradt arkangyalként azután az ezoterikus kereszténység - azon belül is mindenekelőtt a Grál-misztériumok - szellemi vezetőjeként és inspirátoraként működött tovább.[7]

Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a Grál-áramlat mondakörének lényeges epizódjai játszódtak le ezen a vidéken, ahol később Rudolf Steinernek kellett megszületnie.

 

 

ImageA születés időpontja

 
Tanulmányom első részének megjelenése után többen is megkérdeztek Rudolf Steiner születésének tényleges időpontjával kapcsolatban. Egy dátum nélküli, Rudolf Steiner által saját kezűleg írott rövid önéletrajzi feljegyzésből - amelyet vagy maga Rudolf Steiner nem fejezett be, vagy a folytatása nem maradt fenn - teljesen egyértelműen következik, hogy Rudolf Steiner 1861. február 25-én született Kraljevecben: „Születésem 1861. február 25-ére esik. Két nappal később kereszteltek meg.”[8]

Image 

Ez a szöveg először 1975 Húsvétján látott napvilágot (hasonmás kiadásban) az Adalékok Rudolf Steiner műveinek összkiadásához című sorozat egyik kötetében, Rudolf Steiner halálának 50. évfordulója alkalmából. Ebben a füzetben ezenkívül Eugenie von Bredow két levele is megjelent, amelyekből kiderül, hogy ő 1920 februárja és 1921 februárja között Rudolf Steinertől minden bizonnyal megtudta születésének valódi időpontját, s ennek megfelelően gratulált neki írásban. Ezért írta 1921. február 25-ei levelében, hogy „ma, azon a napon, amely valójában az Ön individualitásának ebben a megtestesülésében a születése napja kellett hogy legyen, noha mostanáig mindig február 27-ét tekintettük annak…”[9]

A 19. században nem volt ritka, főként félreeső és falusias katolikus vidékeken, hogy az egyházi anyakönyvekben, illetve a születési bizonyítványokban a testi születés időpontja helyett - a szellemi születés jeleként - a keresztelő napját tüntették föl.

Hogy Rudolf Steiner ezt a pontatlanságot később miért nem javította ki, és hogy miért tartotta fönn a továbbiakban is ezt az ezáltal keletkezett sokéves „hagyományt”, például az Életutam című önéletírásának első fejezetében (ahol még 1923 végén is azt írja Rudolf Steiner, hogy „1861. február 27-én születtem Kraljevecben”), az továbbra is rejtély marad, noha ezzel kapcsolatban különféle okokat lehetne felhozni, ezek azonban túllépnék ennek a közleménynek a kereteit.

[Ezen a ponton zárul Prokofjev előadása és ennek alapján írott cikke, ám a szerző éppen ezeknek az okoknak a feltárásával bővítette ki írását ebben a tanulmánykötetében.]

Először is, mivel nem kizárt, hogy a születés időpontját hibásan jegyezték be az egyházi anyakönyvbe, így elképzelhető, hogy Rudolf Steiner később, amikor észrevette ezt a pontatlanságot, akkor ebben a szellemi világ egyértelmű üzenetét látta, mintegy annak intő jelét ismerte fel benne. Hiszen ez [az elírás] a későbbiek során megvédte őt mindazoktól a visszaélési lehetőségektől, amiket tisztátalan célból, a sötét okkult erők oldaláról művelhettek volna a valódi születési időpontjával. Hiszen Rudolf Steiner volt az első olyan újkori beavatott, aki teljesen nyíltan és nyilvánosan működött, és az ezzel kapcsolatos veszélyeket semmiképpen sem szabad alábecsülnünk.

A sorsnak ez a beavatkozása - egy magasabb szempontból nézve - mégiscsak megfelelhet a valóságnak. Hiszen ahogy már korábban említettük, Rudolf Steiner február 25-én nagyon gyenge, törékeny gyermekként jött a világra, és attól tartottak, hogy nem fog életben maradni. De két nap után elmúlt ez az életveszély, s így már bízhattak benne, hogy a gyermek mégis életben marad.

Szellemi szempontból ez a helyzet azt jelenti, hogy a február 27-ei keresztelőig még nem dőlt el a kérdés, hogy Rudolf Steiner entelechiája [szellemi lénye] megmaradhat-e ebben a testben, vagy visszahúzódik a szellemi világba. Csak két nappal a születése után határozta el végleg Rudolf Steiner entelechiája, hogy megtestesül, és most már készen állt arra, hogy birtokba vegye ezt a fizikai testet mint eljövendő földi életének eszközét. Rudolf Steiner később ezért beszélhetett joggal február 27-éről is úgy, mint születése napjáról, még hogyha nem is fizikai értelemben.

Egy olyan magas fokú beavatottnak az életét, mint amilyen Rudolf Steiner volt, nem lehet csak azok szerint a szokványos, túlságosan is emberi mértékek szerint mérni, ahogyan az egy átlagember esetében teljesen jogos volna. Egy igazi beavatott földi élete egy misztérium, amely teljes egészében talán csak egy hozzá hasonló beavatottnak nyilatkozhat meg, olyasvalakinek, aki maga is egyike a Földet vezető beavatottak körének.

 

Fordította: Korcsog Balázs 

 

Szergej O. Prokofjev 2005. február 27-én - Rudolf Steiner születésének (12x12=) 144. évfordulója alkalmából - a dornachi Goetheanumban tartott ünnepi előadása alapján írott tanulmányának első és ötödik fejezete. Megjelent a Das Goetheanum tagoknak szóló hírlevelében (Nachrichtenblatt, 2006/8. és 2006/11.) 2006. február 17-én és március 10-én. A cikk bővített változata a szerző Von der Beziehung zu Rudolf Steiner [A Rudolf Steinerrel való kapcsolatról] című tanulmánykötetében látott napvilágot a Goetheanum Kiadó gondozásában 2006-ban, majd 2011-ben.

 

Rudolf Steiner születésnapjáról a NOVALIS-ban:

Szergej O. Prokofjev: Rudolf Steiner születésének időpontjáról (1. rész)

Szergej O. Prokofjev: Rudolf Steiner születésének időpontjáról (2. rész)

Günter Aschoff: Mégis február 27. (Rudolf Steiner születésnapja - újonnan előkerült dokumentumok alapján)

Karl König: 1861. február 27. mint világtörténelmi dátum

Mind a kettő igaz (Február 25. és 27.)

Rudolf Steiner „kettős” születése és Mani halála (február 25-26-27.)

Rudolf Steiner két születésnapjának szellemi összefüggései

Napszellem (A 2008-as dornachi megemlékezés összefoglalója)

Rudolf Steiner 148. születésnapja (2009)

 


JEGYZETEK

[1] GA 264, 240. oldal.

[2] Uo.

[3] GA 158.

[4] Marie Steiner: Die Anthroposophie Rudolf Steiners. Gesammelte Vorworte zu Erstveröffentlichungen von Werken Rudolf Steiners [Rudolf Steiner antropozófiája. Összegyűjtött előszavak Rudolf Steiner műveinek első kiadásához]. Dornach, 1967. A Westliche und östliche Weltgegensätzlichkeit [A nyugati és a keleti világ különbözősége] című ciklus (GA 83) első kiadásához írott elősző.

[5] Alfred Castelliz professzor - akitől sok olyan utalás és adat származik, amelyet Viktor Stracke is felhasznál a tanulmányában - maga is az egykori Dél-Stájerországból származott, Cilli környékéről. Bécsben tanult építészetet, és felkereste Dornachban az első Goetheanumot. Olyan mély benyomást tett rá az épület, hogy Rudolf Steiner tanítványa lett, aki később egy iskolaépület tervezésével bízta meg, és ez ügyben fel is kereste őt utolsó bécsi tartózkodása során, 1923 szeptemberében.

[6] Erről lásd az 1918. november 3-ai előadást (GA 185).

[7] Erről lásd az 1910. június 12-ei esti előadást (GA 121).

[8] BGA 49/50.

[9] Uo.
 
Utolsó frissítés ( 2017. március 01. )
 
< Előző   Következő >