NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Helmut Zander új Steiner-életrajzáról (1-2. rész) Nyomtatás E-mail
2011. április 17.

ImageSzergej O. Prokofjev

Áldozathozatal az emberiségért

Rudolf Steiner halálának 86. évfordulójára

 

A Rudolf Steiner születésének 150. évfordulója tiszteletére megrendezett emlékévben különös jelentősége van halála március 30-ai évfordulójának. Ekkor ugyanis az a feladat áll előttünk, hogy feltegyük a kérdést: megfelel-e a valóságnak a Rudolf Steinerről bennünk élő kép, melyet többnyire mások leírásai alakítottak ki bennünk.

 

„A világ szereti befeketíteni, ami ragyogó, s lerántani a porba, ami magasztos.” (Friedrich Schiller)

 

Marie Steiner a Rudolf Steiner Életutam című önéletírásának első kiadásához írott utószavában a következőképpen fogalmazott: „Életútjának leírása itt hirtelen félbeszakad. 1925. március 30-án Rudolf Steiner eltávozott. Életét, melyet teljesen az emberiség áldozatos szolgálatának szentelt, kimondhatatlan gyűlölettel viszonozták: Rudolf Steiner megismerési útját tövises úttá: keresztúttá változtatták.”

Miután néhány mondattal jellemezte Rudolf Steiner egyedülálló küldetésének lényegét a 20. században, s mivel az nem csupán egy földi tett, hanem egyúttal egy szellemi cselekedet is volt, Marie Steiner felvetette a jogos, ám elég kellemetlen kérdést: „Hát hogyne gyűlölték volna őt mindazon démoni erővel, mely a pokol rendelkezésére áll?!”

Ha helyesen értjük Rudolf Steinernek az emberiségért véghezvitt feladatát: hogy megnyitotta a szellemhez vezető utat, amely lehetővé teszi, hogy az újfajta Krisztus-tudat minden emberben kibontakozzék, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az ellenerők támadásai Rudolf Steiner halála után sem értek véget.

 

Lelkiismeretlen támadások

Ám nemcsak a démonok, hanem az emberek is tudják, hogy egy halott már nem tud védekezni, nem képes magát megvédeni a hamis vádakkal és rágalmakkal, illetve a tények meghamisításával szemben. Marie Steiner szavaival ezért mindent megtesznek, hogy „bemocskolják az emlékét.

És Rudolf Steiner emlékét a halála óta ez kíséri. A nemzetiszocialisták, a kommunisták, különböző egyházi szervezetek tagjai, a filozófusok (akik nem jutottak túl Kanton és a megismerés általa megfogalmazott határain), vagy a materialista tudomány képviselői - különféle módon mind-mind közreműködtek és közreműködnek ebben a méltatlan eljárásban.

Rudolf Steiner 150. születésnapjának évében sem hallgatnak el az ebből a körből származó hangok. Hiszen Rudolf Steiner életművének széles körben elterjedt gyümölcsei, illetve ezek egyre növekvő sikere nem hagyja nyugodni az ellenségeket, hanem egyre lelkiismeretlenebb és gátlástalanabb támadásokat idéz elő.

Mindebben élen jár egy könyv, amely már a címében is provokatív módon úgy merészeli feltüntetni magát, mintha Rudolf Steiner hiteles életrajza volna (Rudolf Steiner. Die Biographie). Valójában azonban ez a könyv annak története, amire Marie Steiner előbb idézett szavai utalnak. A tudományos alaposságnak, a tények iránti érdeklődésnek, az előfeltevések lelkiismeretes felülvizsgálatának (hogy tartalmuk megfelel-e a valóságnak), egy csöpp emberségnek vagy egy másik ember élete iránti minimális tiszteletnek mind nyoma sincs ebben a koholt irományban.

(folytatjuk)

Megjelent a Das Goetheanum 2011/11-12. számának hírlevelében (2011. március 18-án). Fordította: Korcsog Balázs

Utolsó frissítés ( 2011. augusztus 08. )
 
< Előző   Következő >