NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Oslói apokalipszis: két évvel az ahrimáni inkarnáció Robert Powellék által megadott időpontja után Nyomtatás E-mail
2011. július 23.
Image

Az idők jelei: 2009. július 22. - 2011. július 22.

Oslói apokalipszis

100 évvel az oslói Vidar Zweig megalapítása, és 101 évvel az éteri Krisztus sorozat oslói végállomása után

 

2011. július 22-én, péntek délután egy 32 éves norvég férfi kettős merényletet követett el a norvég fővárosban és környékén: előbb bombát robbantott Oslo belvárosának kormányzati negyedében (nagy pusztítást és eddig nyolc ember halálát okozva), majd egy fővároshoz közeli kis szigeten, Utoyán rendezett tömegmészárlást egy ifjúsági táborban, ahol mintegy hetven (többnyire tizenéves) fiatal vesztette életét.

A helyszín a norvég főváros, Oslo és környéke. Tudnunk kell, hogy ezt a várost sokáig Kristianiának hívták, és hogy Rudolf Steiner több fontos előadássorozatot is tartott itt: Kristiania az éteri Krisztus sorozat végállomása és az Ötödik evangélium kezdetének városa, a „Népszellemek” ciklus, az egyik János-evangéliumról szóló sorozat és az oslói Apokalipszis városa. „Misztériumneve” is tanúskodik róla, hogy Kristiania az éteri Krisztus és az Ötödik evangélium hírüladásának egyik fő helyszíne, s így e városnak kitüntetett jelentősége van az emberiség szellemtörténetében.

Rudolf Steiner első világháború előtti oslói (kristianiai) ciklusai:

(1.) 1908. július: oslói János-evangélium

(2.) 1909. május: oslói Apokalipszis-ciklus (közvetlenül az 1909-es budapesti teozófiai kongresszus előtt)

(3.) 1910. június: „Népszellemek” ciklus

(-)  1911: ---

(4.) 1912. június: Az ember az okkultizmus, a teozófia és a filozófia fényében

(5.) 1913. október: Ötödik evangélium

(Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy Rudolf Steiner külföldi körútjainak és ciklusainak kezdete és az első világháború között minden évben tartott egy előadássorozatot Kristianiában, csak éppen száz évvel ezelőtt, 1911-ben nem tartott ilyet.)

E megvilágító erejű szellemi híradások és megnyilatkozások után százegynéhány évvel mintha a sötét ellentétoldal nyilvánult volna meg, mintha az egykori szellemi fény után most az árnyék vetődött volna a norvég fővárosra a július 22-ei kettős terrortámadás képében.

Szergej O. Prokofjev a Szembesülés a Gonosszal és legyőzése a szellemtudományban című nagy tanulmányában a következőket írja a terrorizmus szellemi hátteréről: „Egyre erősebb mértékben észlelhető az aszuri erők (a földfejlődésen belül az emberi Én fő ellenségeinek) működése. (…) Ennek az a következménye, hogy az emberi Ént állati, ember-alatti erők kerítik hatalmukba, amelyek nem ismernek sem morált, sem lelkiismeretet, sem együttérzést, és gyakorlatilag mindenre képesek. (…) Ebből következően az emberben nemcsak az a meggyőződés él, hogy az állattól származik, ahogy az a 19. század »tudományos« materializmusát inspiráló ahrimáni szellemek hatására elterjedt, hanem »Aszur és seregének hatására« komolyan is fogja venni ezt a nézetet, és aszerint is fog élni. »Más szóval: az ilyen világnézetet valló emberek úgy is fognak élni, mint az állatok: le fognak süllyedni az állati ösztönök és az állati szenvedélyek szintjére.«

Szorát és az őt szolgáló aszuri szellemek szándéka nemcsak az, hogy elszakítsa az embert a szellemi világtól (…), hanem vad gyűlöletet is akar szítani az emberben a szellemi világ ellen. (…) A Szorát démonai által megszállott emberekre jellemző lesz a gyűlölet minden ellen, ami az igazi szellemtől ered. »Még a 20. század vége előtt meg fog mutatkozni Szorát ­­­­­­­­– írja Rudolf Steiner. Számos emberben fog megmutatkozni mint olyan lény, aki megszállotta őket. Lesznek olyan emberek, akikről mások nem fogják elhinni, hogy igazi emberek. (…) Külsőleg hatékony, erőteljes természetük lesz, arcvonásaik mérgesek, érzelmeiken a pusztítás szenvedélye uralkodik. Arcuk külsőleg állati pofára fog emlékeztetni. A Szorát-embereket külsejük szerint is meg lehet majd ismerni, mert nemcsak a legszörnyűségesebb módon gúnyolnak ki majd mindent, ami szellemi, hanem le is akarják azt küzdeni, és a sárba taposni.« (GA 346, 1924. szept. 12.) Ha körülnézünk, már most is megfigyelhetünk olyan embereket, akiknek láttán felmerülhet bennünk a kérdés: egyáltalán milyen mértékben tekinthetők »igazi embernek«, és nem megtestesült démonoknak vagy emberarcú vadállatoknak? (GA 346, 1924. szept. 15.) Ez mindenekelőtt olyan bűntettek elkövetőire vonatkozik, melyek a 20. század utolsó negyedében mintegy tömeges jelleget öltöttek. Elég, ha két tünetet említünk: a terrorizmust és a gyerekek ellen elkövetett szörnyűségeket. Az előbbi esetben általában állati ösztönöktől vezetett (gyakran ál-vallásos) fanatikus akaratról van szó; az utóbbi esetben pedig egy démoni lény foglalta el az emberi Én helyét.

Ami a 20. század folyamán a bolsevizmusban és a nemzetiszocializmusban megjelent, az úgyszólván »érett gyümölcs« volt a Gonosz világfáján. (…) Ma azonban a Gonosz egészen új megjelenési formáival szembesülünk, amelyek csak most hatolnak be az emberiség fejlődésébe, és még kialakulásuk kezdetén állnak. (…) Ma a legradikálisabb Gonosz közvetlenül, minden külső eszköz nélkül be tud hatolni az emberbe, le tudja igázni, olyan vak eszközzé tudja tenni az embert, akinek nincs sem lelkiismerete, sem erkölcsi érzéke, sem meggyőződése. Ebből következően az emberek nem téves meggyőződésből vagy ideológiából, nem önzésből, pénzsóvárságból vagy egyéb vágyak kielégítése céljából követik el rémtetteiket, hanem a gonoszságot egyszerűen a Gonosz kedvéért művelik, értelmetlenül, ésszerű vagy érzelmi okok nélkül, megmagyarázhatatlanul. Az ilyen gonosztettek normális értelemmel felfoghatatlanok, bonyolult pszichológiai elméletekkel is megfejthetetlenek, és a jelenlegi civilizáció eszközeivel nem is lehet kiiktatni vagy leküzdeni ezeket, mert forrásaik nem ebben a világban, hanem az ember-alatti világban erednek. Ez jól látható a leghatalmasabb, technikailag legfejlettebb államok tehetetlenségének példáján a terrorizmussal szemben, azaz egy démonok által megszállt személlyel szemben. (…) Ahogy azt a ma ellene folytatott küzdelem is mutatja, a terrorizmust nem lehet az eddig ismert eszközökkel legyőzni, hanem kizárólag szellemi eszközökkel. Azonban a mai terrorizmus csak előfutára annak, ami a közeljövőben ránk szakad. (…) Az Antikrisztus serege olyan iszonyú megpróbáltatások elé állítja majd az embereket, amelyek mellett elhalványulnak a 20. század borzalmai.”

A 2011. július 22-ei „oslói apokalipszis” - napra pontosan két évvel az ahrimáni inkarnáció Robert Powellék által megadott időpontja (2009. július 22.) után - tehát szerves része korunk (az ezredforduló) „kis Apokalipszisének”.

Korcsog Balázs

 
Elhangzott a Novalis Szeminárium 4. évfolyamának 10. óráján, 2011. július 25-én. Nyomtatott formában megjelent az Antropozófia című folyóirat 2011. Mihály-napi számában

 

Kapcsolódó anyagok:

Kasseli kitérő - Nürnberg és Kristiania között (A norvég főváros „misztériumnevéről”)

Az éteri Krisztus sorozat kristianiai végállomása

Rudolf Steiner első kristianiai ciklusa: az oslói János-evangélium (1908. július)

Rudolf Steiner második kristianiai ciklusa: az oslói Apokalipszis-ciklus (1909. május)

Rudolf Steiner harmadik kristianiai ciklusa: Az egyes népszellemek missziója (1910. június)

Rudolf Steiner első skandináv körútja (1908. március-április)

A nürnbergi Apokalipszis-ciklus (1908. június)

Utolsó frissítés ( 2013. október 01. )
 
< Előző   Következő >