NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Száz éve: neuchâteli előadások Christian Rosenkreutzról (éteri működés és százéves törvényszerűség) Nyomtatás E-mail
2011. szeptember 26.

ImageA rózsakeresztes kereszténység

Christian Rosenkreutz

lénye és működése

Neuchâtel, 1911. szeptember 27-28.

 

Mély megelégedéssel tölt el, hogy első alkalommal lehetek itt ebben az újonnan alapított Zweigben, mely Christian Rosenkreutz magasztos nevét viseli, s ezáltal lehetőség nyílik számomra, hogy első ízben szóljak részletesebben Christian Rosenkreutzról. Miben áll Christian Rosenkreutz misztériuma? Egy este során nem lehet mindent elmondani erről a személyiségről, ezért ma magáról Christian Rosenkreutzról, holnap este pedig a működéséről fogunk beszélni.

Hogy Christian Rosenkreutzról beszéljünk, annak előfeltétele, hogy nagy bizalommal legyünk a szellemi élet misztériumai iránt, tehát nem csupán a személy, hanem a spirituális élet hatalmas titkai iránt. Egy új Zweig megalapításának azonban mindig is a szellemi életbe vetett hit volt az előfeltétele.

Christian Rosenkreutz egy olyan individualitás, aki akkor is tevékenykedik, amikor megtestesült állapotban van, és akkor is, amikor nincs fizikai testben megtestesülve: ő nem csupán fizikai lényként és fizikai erőkön keresztül működik, hanem elsősorban szellemi módon, magasabb rendű erők révén. (…) A nagy individualitások étertesteiből átfogó hatások indulnak ki irányunkban. Így Christian Rosenkreutz étertestéből is nagy erő fakad, mely képes befolyással lenni a lelkünkre és szellemünkre. És az a feladatunk, hogy megismerjük ezeket az erőket. S rózsakeresztesekként mi is ezekhez az erőkhöz fordulunk.

A rózsakeresztes mozgalom szűkebb értelemben a 13. században vette kezdetét. Akkoriban ezek az erők rendkívül erőteljes hatást fejtettek ki, és ekkortól kezdve létezik egy Christian Rosenkreutz-áramlat, amely azóta állandóan működik a szellemi életben. Létezik egy törvényszerűség, amelynek értelmében a szellemi erők ezen áramlatának úgy százévenként (minden száz évben) különösen hatékonyan kell megnyilvánulnia. Ez most a teozófiai mozgalomban mutatkozik meg. Erre maga Christian Rosenkreutz utalt a külvilágnak szóló utolsó fejtegetéseiben.

(…)

Ám annak is nagy jelentősége van, hogy tudjuk: minden évszázadban oly módon adnak rózsakeresztes inspirációt, hogy az inspiráció hordozóját a külvilág számára sohasem nevezték meg. Arról csak a legmagasabb szintű beavatottaknak volt tudomása. Napjainkban például csak olyan eseményekről lehet a nyilvánosság előtt beszélni, amelyek száz évvel ezelőtt történtek, hiszen mindig ennyi időnek kell eltenie ahhoz, hogy nyilvánosan is beszélni lehessen róluk. (…)

Ha Önök képesek Christian Rosenkreutz eszközévé válni, akkor biztosak lehetnek benne, hogy legkisebb lelki munkájuk is az örökkévalóságnak szól. (…) Bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy mindenütt, ahol a rózsakeresztes tanítványok komolyan és lelkiismeretesen törekszenek az előrehaladásra, ott az örökkévalóság számára hoznak létre értékeket. Minden (akár a legkisebb) szellemi munka is magasabb rendűvé teszi lényünket.

 

Részlet Rudolf Steiner 1911. szeptember 27-én elhangzott előadásából (GA 130). Fordította: Korcsog Balázs

 

Kapcsolódó anyagok (Christian Rosenkreutz-ról és a rózsakeresztességről):

Rudolf Steiner és Christian Rosenkreutz

A jánosi kereszténység és a rózsakeresztesség (GA 100)

Az ezoterikus kereszténység négy áramlata a középkorban (és megújult formában a modern szellemtudományban) 

Utolsó frissítés ( 2012. június 29. )
 
< Előző   Következő >