Peter Selg önéletrajzi írása

Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről című könyv keletkezésének körülményei

(Dornach, 2000)[*]

Amikor 21 éves koromban először hallottam az antropozófiáról - annak ellenére, hogy Stuttgartban, az antropozófia német „központjában” születtem, és a gyermekkoromat is ott töltöttem -, s amikor az első oldalakat olvastam Rudolf Steinertől, majd nem sokkal ezután orvosi tanulmányokba kezdtem a herdeckei egyetemen, akkor igencsak meglepődtem. Nem is annyira Rudolf Steineren és az antropozófián. A korábbi évek irodalmi és filozófiai tanulmányai után, elmélyülten átgondolt kérdések és különféle belső utak kipróbálása után rendkívüli örömmel töltött el, hogy rátaláltam erre a műre, hiszen nyilvánvaló volt számomra, micsoda „ugrás” következett be ekkor - „ugrás” a világ és az ember szellemi felépítésének valóságába. Bár elég kritikus alkat voltam, és ilyen környezetben is nőttem fel, az volt a határozott benyomásom, hogy egyetlen egy oldal is elég Rudolf Steinertől ahhoz, hogy valós betekintést kapjunk ennek az embernek a morális nagyságába és szellemi kutatásainak horderejébe. A stuttgarti Wittwer könyvesboltban beszereztem Steiner egyik közkedvelt zsebkönyvét, mely válogatott témákat tartalmazott az életműből. Ám nem a témák voltak azok, amik megszólítottak a Stuttgart és a Neckar partján fekvő Wendlingen közötti elővárosi vonaton, hanem ennek a tudósnak a nyelvezete és a módszere volt az, ami közvetlenül is megszólított. Nem volt ez sem „feltámadás”, sem eksztázis, de örültem, hogy végre rátaláltam.

A meglepetés csak valamivel később ért, és ennek az életműnek az állapotára vonatkozott. Felfoghatatlan volt számomra, hogy a Rudolf Steiner halála óta eltelt csaknem hetven évben oly kevés olyan mű jelent meg, amely részletesebben is feltárta és hozzáférhetővé tette volna műveinek „összkiadását”. Ha antropozófus körökben az emberek abból indultak ki, hogy Rudolf Steiner a szellemi kutatás útját járta, és annak eredményeit elsősorban több ezer előadásában hozta nyilvánosságra, akkor a tanítványaiban miért nem alakult ki nagyobb aktivitás, hogy Steiner kutatási eredményeit tartalmi szempontból is feldolgozzák, áttekintsék, hogy az elszórtan előforduló közléseket kiszabadítsák az egyes kötetek fogságából, hogy rendszerré álljon össze az egész, és hogy azt a világ számára is hozzáférhetővé tegyék?

Én orvosi tanulmányokat folytattam, és kimondottan kevés ilyen művet találtam: nem létezett ilyen Rudolf Steiner szívről vallott nézeteinek összességéről, a vérről alkotott fogalmáról, az emberi légzésre vonatkozó kutatásairól, mindezekről és még sok minden másról sem volt átfogó összefoglalás. Természetesen léteztek antropozófus orvosok által írott bevezetések és olyan könyvek, amelyekben saját gyógyászati tapasztalataikról és azon fáradozásaikról számoltak be, hogy a Rudolf Steiner által mondottakat bizonyos szempontból megpróbálják összhangba hozni a saját elképzeléseikkel, élményeikkel és más irányú olvasmányaikkal. Némelyik komolynak és a maga módján meggyőzőnek tűnt számomra, másokat viszont kevésbé színvonalasnak vagy egyszerűen közönségesnek tartottam. Ám sehol sem találtam olyat, amely Rudolf Steiner saját kutatásait részletezte és azokra teljes egészében fényt derített volna. Miért volt ez így?

A hagyományos tudományban nagy hangsúlyt helyeznek a munka és a megismerés ügyének „szolgálatára”, és mindent megtesznek azért, hogy alaposan a végére járjanak egy kérdésnek - a rendelkezésre álló teljes szakirodalom figyelembevételével, s így az eddigi eredmények értékelésével és megbecsülésével. Az antropozófusok körében ez miért volt másként? És az emberek hogyan érhették be ezekkel a tájékoztató jellegű „bevezetőkkel”, amikor teljesen nyilvánvaló volt, hogy mi mindent kutatott ki konkrétan Rudolf Steiner, hogy micsoda távlatok nyíltak a civilizáció számára az ő munkásságából, és hogy milyen fontosnak tartotta korunk égető problémáinak megoldását. Teljesen tanácstalan voltam ebben a helyzetben, és sok önelégültséget, önteltséget és érvényesülési vágyat tapasztaltam olyan emberek körében, akik Rudolf Steinerre hivatkoztak, folyton róla beszéltek - s mégis oly keveset tettek érte és az ő kutatómunkájáért, legalábbis ami műveinek tartalmi vonatkozásait illeti (aminek Rudolf Steiner vérbeli tudósként minden bizonnyal rendkívüli jelentőséget tulajdonított). Számomra ez nem volt elég meggyőző, és valójában mélységesen elszomorítónak találtam mindezt, ezért távol maradtam az antropozófiai munkacsoportokról és összejövetelekről.

Orvosi tanulmányaimmal párhuzamosan, s miközben irodalommal és filozófiával is foglalkoztam, a magam részéről elkezdtem „időrendi sorrendben” olvasni Rudolf Steiner műveinek összkiadását az első kötettől kezdve, azzal a feltett szándékkal, hogy megértsem, hogyan épült fel az életműve, hogyan bontakozott ki és hogyan fejlődött Rudolf Steiner munkássága. De ugyanakkor a róla szóló összes életrajzot és életrajzi beszámolót is áttanulmányoztam, a kortársak visszaemlékezéseit és az „életútjának” bemutatására tett minden későbbi kísérletet. Az volt a közvetlen benyomásom, hogy Rudolf Steiner műveinek tanulmányozása és életének (jobban mondva: az ő lényének) tanulmányozása belső kapcsolatban áll egymással, s hogy e két dolognak össze is kellene kapcsolódnia, még akkor is, ha Rudolf Steiner maga ezt így talán sehol sem fogalmazta meg, és esetleg egyáltalán nem is tartotta volna helyesnek. Számomra ez mégis szükségszerűnek tűnt. Én a későbbiek során is megmaradtam ennél a meggyőződésemnél, és ehhez tartottam magam, folyton-folyvást olvastam, új dolgokra leltem, s régmúlt dolgokat találtam újnak.

Peter Selg útja az antropozófiához (Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről című könyv keletkezésének körülményei):

1. rész: Stuttgart, a kezdetek

2. rész: Berlin, Gerhard Kienle szellemi biztatása

3. rész: Ki volt Ita Wegman? (A dornachi konfliktusok és Emanuel Zeylmans könyve Ita Wegmanról)

4. rész: Első könyvem megjelenésének körülményei (Dornach, 2000)

Peter Selg írása a szerző Michael und Christus (Studien zur Anthroposophie Rudolf Steiners) [Michael és Krisztus (Tanulmányok Rudolf Steiner antropozófiájáról)] című kötetének függelékeként jelent meg az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál, 2010-ben. Fordította: Korcsog Balázs