NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Száz éve történik (GA 100) Nyomtatás E-mail
2007. november 22.
A jánosi kereszténység és a rózsakeresztesség

(GA 100)

 

Az antropozófiában megjelenő művészeti impulzus szempontjából az 1907-es év reprezentatív kötetének az Okkult pecsétek és oszlopok képei. Az 1907-es Müncheni Pünkösdi Kongresszus és annak hatásai című kötetet tekinthetjük (GA 284). Az antropozófia mint modern szellemtudomány és mint a misztériumvallások megújult „folytatása” (mint a kozmikus és az ezoterikus kereszténység korszerű formája, mint az új michaeli korszak és az új rózsakeresztes kinyilatkoztatás misztériuma) szempontjából pedig az Emberiségfejlődés és Krisztus-megismerés címmel összeállított könyvet, az Összkiadásnak éppen a 100. kötetétét tekinthetjük az 1907-es esztendő szimbolikus értékű könyvének (GA 100): ez tartalmazza Rudolf Steiner kasseli rózsakeresztes ciklusát és a bázeli János-evangéliumot - együtt. Ebben is a Rudolf Steiner Összkiadás (nagyrészt Marie Steinernek köszönhető) csodálatraméltó kompozíciója (vagy még inkább építménye) nyilatkozik meg: az éppen 354 kötetes - ami az arkangyal-periódusok ideje, a kozmikus Jupiter-év napjainak száma, az első római keresztény Karácsony dátuma stb., tehát az - Összkiadás 100. kötete Rudolf Steiner életútján és munkásságában, valamint az antropozófia történetében is fordulópontot jelent, egyfajta határt jelez: valaminek a végét, és valami újnak és másnak a kezdetét. Ez már a könyv címében is tetten érhető: a 100. kötet címének első fele (Emberiségfejlődés, különösen a „fejlődés” szó révén) ugyanis Rudolf Steiner addigi, elsősorban kozmológiai-kozmogóniai műveire utal (visszafelé, az inkább még teozófiai jellegű munkásságára), illetve a szellemtudomány kozmológiai „oldalára” vonatkozik; a cím második fele (Krisztus-megismerés) pedig egyértelműen a szellemtudomány másik „oldalára”: a krisztológiára utal (előrefelé, a már inkább antropozófiai természetű művek irányába), és Rudolf Steiner krisztológiai-evangéliumi ciklusainak kezdetét jelzi.

De Rudolf Steinernek miért éppen ezt a két 1907-es ciklusát tartalmazza az Összkiadás jelképesnek is tekinthető 100. kötete? Hogyan kerül egymás mellé a kasseli rózsakeresztes ciklus és a bázeli János-evangélium? Vajon mi köti össze ezt két előadássorozatot? Ám ezt a kérdést voltaképpen úgy kellene föltennünk, hogy ki köti össze ezt a két ciklust. Hiszen Rudolf Steiner szellemtudományos kutatásaiból tudjuk, hogy a rózsakeresztesség hátterében és a János evangélista által írott művek mögött valójában ugyanaz az individualitás áll, aki nem más, mint az ezoterikus kereszténység nagy inspirátora, aki az ókori zsidó nép körében többek között Hiram Abiffként, a salamoni templom építőmestereként, az idők fordulóján a „feltámasztott” Lázár-Jánosként, a szeretett tanítványként, a János-evangélium és az Apokalipszis szerzőjeként, a 13. és 14-15. században Christian Rosenkreutzként, a rózsakeresztesség megalapítójaként és „névadójaként”, a 17-18. században Saint-Germain grófként, a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas eszméjének hírül adójaként, a 19-20. században pedig Rudolf Steiner (egyik) beavatójaként, rózsakeresztes Mestereként inkarnálódott. (Rudolf Steiner a „köztes” időszakokra, illetve minden évszázadra vonatkozóan tesz utalásokat, de ez most nem tartozik vizsgálódásunk tárgyához. Mindezekkel kapcsolatban lásd Rudolf Steiner Életutam című önéletírását, Christoph Lindenbergnek és Szergej O. Prokofjevnek a Rudolf Steiner életútjáról szóló műveit, Göllner-Nagy Mária emlékiratainak a két Jánosra vonatkozó részeit, Bernard Lievegoed A lélek megmentéséről (A három nagy emberiségvezető együttműködéséről) szóló könyvét, Peter Tradowsky Keresztelő János és Lázár-János című munkáját, illetve Karl Heyer A francia forradalom évszázadából (A rózsakeresztesség történelmi impulzusai) című művét.)

Vagyis nem véletlenül kezdődnek ennek az időszaknak a nagy előadássorozatai a Salamon király és Hiram Abiff építőmester történetét leíró templomlegendáról és arany legendáról szóló ciklussal (GA 93), majd folytatódnak a János evangélista által írott művekről, a János-evangéliumról és az Apokalipszisről szóló sorozatokkal (GA 94, 100, 103, 104, 104a, 112), illetve a müncheni, a kasseli és a budapesti rózsakeresztes ciklusokkal (GA 99, 100 és 109/111). Komoly szellemi oka van tehát, hogy Rudolf Steiner - mint rózsakeresztes beavatott, mint az ezoterikus kereszténység tanítómestere - az 1907 körüli időszakban egyszerre kezd el beszélni a rózsakeresztességről és a János-evangéliumról, hogy egymással párhuzamosan tartja rózsakeresztes és János-ciklusait, illetve hogy egy kötetben, mégpedig az Összkiadás reprezentatív, 100. kötetében együtt szerepel a kasseli rózsakeresztes ciklus és a bázeli János-evangélium. Hiszen a János által írott művek és a rózsakeresztesség impulzusai ugyanattól a magasrendű individualitástól származnak, és Rudolf Steiner 1907-ben kezdődő krisztológiai-evangéliumi sorozatai és rózsakeresztes ciklusai is egyazon szellemi forrásból: az ezoterikus (jánosi) kereszténység és a valódi rózsakeresztesség közös forrásából fakadnak.

 

Rudolf Steiner, Guenther Wachsmuth, Christoph Lindenberg, Hans Schmidt és Szergej O. Prokofjev életrajzi műveinek felhasználásával írta: Korcsog Balázs
Utolsó frissítés ( 2011. november 24. )
 
< Előző   Következő >