NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
100 éve: Titanic és Titánia (1912: Teozófia és antropozófia) Nyomtatás E-mail
2012. április 13.
Image
Rudolf Steiner és Marie von Sivers a hajó fedélzetén
Thomas Meyer

A Titanic és a Titánia

avagy az igazi eltántoríthatatlanságról és a sorsnak való engedelmességről

 

A Titanic című amerikai filmet az utóbbi hónapokban emberek milliói látták a moziban. A film az 1912-ben történt hajókatasztrófa rafinált feldolgozása: az „elsüllyeszthetetlen” óceánjáró óriás tragikus elsüllyedését egy amerikai módra kitalált giccses szerelmi történet ellensúlyozza.

Kevésbé köztudott, hogy Rudolf Steiner egyik előadó körútja, melyet Helsingforsba (a mai Helsinkibe) tett, figyelemreméltó módon éppen a Titanic katasztrófával végződő első útjának napjaira esett. Erre az útra eredetileg az 1911-es esztendő folyamán került volna sor, de Rudolf Steiner [Marie von Sivers 1911 eleji súlyos megbetegedése miatt] kénytelen volt azt lemondani. Ám 1912 áprilisának elején egy nap rendkívüli komolysággal hozta a tagok tudomására: „A szellemi világ úgy döntött, hogy meg kell tennünk az utat Helsingforsba.” És Rudolf Steiner az elutazás előtt berlini íróasztalára helyezte a végrendeletét.

A hajó neve, mellyel a finnországi Åbóba [a mai Turkuba] utaztak, ahonnét vonattal folytatták útjukat Helsingforsba, Titánia volt.

Clara Walther, Rudolf Steinerék egyik hűséges segítője a berlini Motzstrassén, ahol a teozófus Zweig-helyiségek és Rudolf Steiner magánlakása volt, a következőképpen számol be erről: „A Doktor tudta, hogy valami hatalmas esemény történt. De mindig azt mondta: »Nincs jogom olyan dologgal kapcsolatban szellemi kutatást folytatni, aminek a világtörténelem és a kozmikus események szempontjából nincs jelentősége.« De Steiner mégis tudhatott valamit, mert azt mondta: »Igen, nagyon elővigyázatosnak kell lennünk.«

Társaságunk azon tagjai, akik teljesen tisztánlátók voltak, félelmetes vízi lényeket láttak. Borders [?] asszony is szörnyűséges vízi lényeket látott, akik »megtámadják a hajónkat, és a magasba emelik«.

A Titánia nagyon szép hajó volt. Mindnyájunknak külön kabinja volt: egy a Doktornak, egy Marie von Siversnek és egy nekem. Odakint félelmetes vihar támadt. A vizet eltorlaszolta előttünk a hó. Egy Åbo nevű helységig hajóztunk, ahol szabad volt a kikötő. (…) Helsingforsban aztán hallottuk a Titanic pusztulását. Most már tudtuk, hogy Rudolf Steiner a szónoki emelvényre lépve miért mondta az előbb idézett szavakat.” (Clara Walther kiadatlan visszaemlékezéseiből)

Helsingforsban Rudolf Steiner a Szellemi lények az égitesteken és a természet világában címmel tartott nagyszabású előadássorozatot (GA 136), mégpedig 1912. április 3-a és 14-e között. A Titanic április 2-án futott ki a belfasti hajógyárból, hogy próbautat tegyen, éppen akkor, amikor Rudolf Steiner és kísérői a Titánia fedélzetén úton voltak [az akkor az orosz birodalomhoz tartozó] Finnország felé. A Titanic április 14-én, a helsingforsi ciklus utolsó előadásának napján süllyedt el, nem sokkal éjfél előtt. Noha Rudolf Steinert a jelek szerint valamilyen (okkult?) irányból figyelmeztették, mégsem tartotta helyénvalónak, hogy a közelgő komoly veszéllyel kapcsolatban külön kutatást végezzen, mivel az ő szemében ez az esemény nyilvánvalóan nem volt valóban „világtörténelmi jelentőségű”.

Beszédes példája ez annak, hogy valaki önként, szabad akaratából korlátozza magát okkult képességeinek gyakorlásában, s hogy saját személyén felülemelkedve teljesen hű marad a sorsához. Egy kis gyakorlati okkultizmus, ahogyan azt Rudolf Steiner művelte.

Látván azt a katasztrófa- és világvége-hangulatot, amely úgy tűnik, napjainkban titáni erővel terjed világszerte, az egész emberiségnek is ilyen eltántoríthatatlanságra s egyúttal a sorsnak való engedelmességre, a sorsához való hűségre lenne szüksége. És nem giccses, luciferi jellegű szerelmi történetekre.


Megjelent a Der Europäer 1998. áprilisi számában (2. évf., 6. sz.). Összeállította és fordította: Korcsog Balázs

 

Thomas Meyer írásai a NOVALIS-ban:

Arisztotelész New Yorkban (Rudolf Steiner nyomában, Rembrandt és Redon képeinek tükrében)

Első híradás az éteri Krisztusról (1910. január 12.: Kép és árnykép)

A 20. század Krisztus-eseménye (Stockholmtól Dornachig)

A szellemtudomány és a misztika különbségéről (Judith von Halle fejtegetéseiről)

Krisztus és a maja naptár: 2012 és az Antikrisztus eljövetele (2012 misztériuma és az ahrimáni inkarnáció)

2001. szeptember 11., az új Pearl Harbor (A 21. század őskatasztrófája)
 
A Rudolf Steiner „legsajátabb küldetése” (A szellemtudományos karmakutatás eredete és időszerűsége) című könyv első fejezetei:

(1) A Tamás-motívum Rudolf Steiner földi életének utolsó napjaiban (Friedrich Eckstein és Albert Steffen)

(2) Egy életrajz mint a világrajövetel szellemi segítője (Karl Werner könyve Aquinói Tamásról)

(3) Egy „rendkívüli jelentőségű” esemény (Rudolf Steiner első „okkult összélménye”)

(4) Találkozás a Mesterrel (Három sorsdöntő bécsi találkozás: Schröer, Koguzki és a Mester)

(10) November 9. és a holtak világa (November 9. mint pozitív és negatív küszöbélmény a német szellemtörténetben)
Utolsó frissítés ( 2013. szeptember 29. )
 
< Előző   Következő >