| Titanic és Titánia (Jens Göken új cikke a Goetheanumban, 2. rész) |
|
|
| 2012. április 19. | |
|
Titánia ’12 A Rudolf Steiner körüli események 100 évvel ezelőtt
Amikor 2012. január 13-án a Costa Concordia nevű luxushajó az itáliai partoknál zátonyra futott, és a vízből kiemelkedő, felborult óceánjáró óriásról készült képek bejárták a világot, akkor a világtörténelem szólt hozzánk: gondoljatok 1912-re, amikor a teljesen hasonló felépítésű Titanic elsüllyedt a tengerben! (…) Clara Walther feljegyzéseiből tudjuk (melyekről elsőként Werner Schäfer számolt be a Wege 1992/2., majd Thomas Meyer az Europäer 1998. áprilisi számában), hogy Rudolf Steiner akkoriban úgy vélte: ezekben a napokban esetleg előfordulhat, hogy a halálát leli. Ennek éppen 1912. március végén állt fönn a lehetősége, Rudolf Steiner ezért végrendeletet hagyott hátra arra az esetre, ha nem térne vissza északi, Helsinkibe tett útjáról, melyre követőinek egy csoportjával indult április elején.
A
hajót, amelyre szálltak, Titániának hívták, és a tengeren drámai
hullámveréssel kellett
megbirkóznia az 1912 Húsvétját megelőző héten. De útjuk nem
a halálba vezetett: április 3-ától 14-éig Rudolf Steiner előadásokat
tartott
Helsinkiben, s ennek vége felé tette közzé az 1912/13-as naptárat,
mellyel „az Én (az ICH, a krisztusi ÉN)
születése utáni 1879. évben” egy Húsvéttól Húsvétig tartó újfajta
évszámítást és egy új történelmi időszámítást vezetett be,
amely
Betlehem helyett a Golgotához kötődött. 13
évvel 1899 és 33 esztendővel a Michael-korszak 1879-es kezdete után - a Krisztus [éteri] újraeljövetelét hírül adó előadásoknak megfelelően, melyeket
jórészt ugyanitt, a skandináv térségben tartott - egy ember, Rudolf Steiner révén tehát bebizonyosodott, hogy egy új korszak vette kezdetét.
Rudolf Steiner ezekben a napokban, április 11-én orosz hallgatók előtt is egészen nyomatékosan és mélyrehatóan beszélt az orosz nép valódi kulturális feladatáról, amiről Margarita Volosina a 30 évvel később írott, Die grüne Schlange [A zöld kígyó] című visszaemlékezéseinek „Philadelphia” című fejezetében részletesen beszámolt. És Volosina e műve alapjául szolgáló naplófeljegyzéseinek 1912. április 15-ei bejegyzésében találjuk a legendás Kityezs városáról szóló fejtegetést, mely város éppúgy láthatatlan, mint az orosz néplélek (Oroszország népszelleme), s melyre nagy jövő vár, miután elsüllyedt egy tó vizében.
És csupán néhány órával azután, hogy Rudolf Steiner 1912. április 14-én befejezte A szellemi lények az égitesteken és a természet világában című előadás-sorozatát Helsinkiben, április 15-ére virradó éjjel az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt a Titanic luxus-gőzhajó, mintegy 1500 embert magával ragadva a jeges mélységekbe. Az elsüllyedt város keleten élő legendájának nyugati és szellemileg kiüresített ellenképe ez, melynek újra és újra megfilmesített, megrázó képei előtt lélegzet-visszafojtva állunk, és teljesen felfoghatatlan számunkra, hogy mindez hozzátartozik azon események összességéhez, melyek 1912 márciusának és áprilisának napjaiban körülvették korunk vezető beavatottját. (…) Megjelent a Das Goetheanum 2012/15-16. számában (2012. április 14-én). Fordította: Korcsog Balázs
Kapcsolódó anyagok: Titanic és Titánia (Thomas Meyer cikke) |
|
| Utolsó frissítés ( 2012. április 23. ) |
| < Előző | Következő > |
|---|