Shakespeare egyetlen hiteles portréja

Richard Ramsbotham

Oxford grófjáról és Shakespeare-ről

Válasz Alan Stott Goetheanum-beli cikkére

Mindazon heves hatalmi ármánykodások közepette, amit Európával kapcsolatban nap mint nap tapasztalunk, még annak is jelentősége van, hogy melyik hollywoodi filmeket választják ki arra, hogy elárasszák velük az európai mozivásznakat. Ez mintha azokra az amerikai elnökjelöltekre emlékeztetné az embert, akik „sikerüket” nem valamely belső értéküknek köszönhetik, hanem annak a pénznek és hatalomnak, amelyet teljesen gátlástalanul vetnek latba a választási kampány keretében. Ezért különösen figyelmesnek kellene lennünk, amikor az ilyen kulturális támadások még Dornachra is érezhető befolyást szereznek.

Elképesztő és igazából érthetetlen, hogy miért kell valakinek így jellemeznie egy olyan világteremtő géniuszt, mint William Shakespeare, vagy akár Anglia 400 évvel ezelőtti törvényes trónörökösét. Az oxfordiánusok érve aligha érdemel figyelmet, már csak azért sem, mivel [Edward de Vere,] Oxford grófja már 1604-ben meghalt, még mielőtt Shakespeare egyáltalán megírta nagy tragédiáinak többségét és kései darabjait.

Akkor az ég szerelmére, a Das Goetheanum 2012. január 28-án mi a csudáért jelentetett meg egy cikket Ki volt Shakespeare? címmel, az alcímben az Anonymus című mozifilmre utalva, és illusztrációként egy képet is közölve belőle? A cikket Alan Stott írta, aki nem csupán azt állítja, hogy [Edward de Vere,] Oxford grófja volt Shakespeare műveinek valódi szerzője, hanem ami még ennél is gyalázatosabb, hogy Rudolf Steinernek titokban tudomása volt erről, és ezt kellő időben nyilvánosságra is hozhatta volna.

Mint annyi más dologra, Rudolf Steiner szellemi kutatása révén képes volt fényt deríteni a Shakespeare műveinek szerzősége körüli kérdésre is. Kutatási eredményeiből kiderül, hogy Alan Stott állítása nemcsak hogy helytelen, de sajnos félrevezető is. Stott azt írja: „[Rudolf Steiner] hangsúlyozza, hogy e drámák szerzője csakis olyasvalaki lehetett, akinek a színház volt az élete.” Rudolf Steiner valójában a következőket mondta: „Az egész világirodalomban nincsenek olyan drámák, melyek ennyire színészi nézőpontból lennének kidolgozva. Ez is bizonyítja, hogy Shakespeare-é, a színészé a dicsőség, hogy ő volt a költője ezeknek a drámáknak.” (GA 51) Rudolf Steiner még előadói munkásságának legvégén, a „Drámai kurzuson” is egy színész lángelméjeként ábrázolja Shakespeare szellemét. (GA 282, 1924. szeptember 19-ei előadás)

(…)

Megjelent a Der Europäer 2012. április-májusi számában (16. évf., 6-7. sz.). Fordította: Korcsog Balázs

Kapcsolódó anyagok (Shakespeare-ről és I. Jakab királyról a NOVALIS-ban): 

I. Jakab angol király titokzatos személyisége (Jakab király mint Shakespeare, Bacon, Böhme és Balde inspirátora)

Jakab király mint Anglia bölcs Salamonja (400 éves a Jakab-biblia: lásd Novalis Szeminárium, 4. évfolyam 7. óra) 

Shakespeare: kutatás vagy Hollywood? (A Shakespeare-vita újabb hulláma) 

Richard Ramsbotham: A kérdés továbbra is: Ki volt Shakespeare? (Alan Stott cikkéről) 

Ki írta Shakespeare és Bacon műveit? (Richard Ramsbotham: I. Jakab, Shakespeare és Bacon inspirátora) 

Az írnok és az inspirátor (A shakespeare-i ars poetica: Az „ismeretlen írnok” előtt feltárul az Akasha-krónika) 

További anyagok (Irodalom és antropozófia): 

Edouard Schuré misztériumdrámái (Schuré, Steiner és Wagner)