NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Kaspar Hauser 200. születésnapja (Szergej Prokofjev írása) Nyomtatás E-mail
2012. szeptember 23.
Image
Prokofjev: Schiller és a szabadság jövője
Szergej Prokofjev

Friedrich Schiller,

Kaspar Hauser, Rudolf Steiner

Schiller Demetriusa és Közép-Európa sorsa

(avagy egy gonosztett és következményei)

 

Friedrich Schiller élete végén az orosz történelem egyik témájával foglalkozott: Dmitrij cárevics titokzatos alakjával. A drámához készült számos fennmaradt vázlatból, tervezetből és feljegyzésből kiderül, hogy Schiller a téma feldolgozása során közel járt ahhoz, hogy leleplezze bizonyos okkult körök titkos működését a világtörténelemben, azon körökét, melyek néhány évvel később szörnyűséges gonosztettet követtek el az ellen a magasrendű individualitás ellen, aki földi megtestesülése folyamán a Kaspar Hauser nevet viselte.

 

A szubjektív és objektív karma különbségét legjobban egy olyan példa segítségével tudjuk megvilágítani, amely az utóbbi évszázadok történetének minden bizonnyal legtragikusabb részéhez tartozik. Hiszen a karma szférájában újra és újra megtörténik, hogy azok a gonosztettek, amelyeket jó cselekedetek révén később még ki lehet egyenlíteni, mégis olyan következmények láncolatát indítják el, amelyek aztán emberi ésszel szinte felfoghatatlan mértékben és formákban terjednek tovább a világban. Ez mindig olyankor következik be, amikor az emberi tettek objektív következményei olyan meg nem valósult lehetőségek formájában jelennek meg, melyeket a sötét erők hiúsítottak meg, s amelyek olyan katasztrofális következményekkel járnak, hogy azokat egyetlen ember vagy embercsoport sem képes kiegyenlíteni.

Mint ismeretes, Friedrich Schiller élete végén az orosz történelem egyik témájával foglalkozott: Dmitrij cárevics titokzatos alakjával. A drámához készült számos fennmaradt vázlatból, tervezetből és feljegyzésből kiderül, hogy Schiller a téma feldolgozása során közel járt ahhoz, hogy leleplezze bizonyos okkult körök titkos működését a világtörténelemben, azokét a körökét, melyek néhány évvel később szörnyűséges gonosztettet követtek el az ellen a magasrendű individualitás ellen, aki földi megtestesülése során a Kaspar Hauser nevet viselte (1812-1833).[1]

Image
Schiller halálos ágyán
Schiller szándéka az volt, hogy az orosz cárevics szokatlan és tragikus sorsának prizmáján keresztül
- természetes zsenialitása és művészi megérzése, művészi szimata révén, s talán sejtelme sem volt róla, de egy felülről kapott inspirációnak köszönhetően - olyasvalamit vigyen színre új drámájában, ami kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami később tényleg megtörtént Kaspar Hauserrel. Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel ugyanazok az okkult körök, melyek bűnös terveik leleplezésétől tartottak, amint tudomást szereztek a költő szándékairól, elhatározták, hogy a legvégső eszközhöz folyamodnak. Ez vezetett Schiller idő előtti halálához, amely valójában nem természetes halál volt. Mivel azonban a támadást okkult eszközökkel hajtották végre, ezért nem derült fény a bűntényre.[2]

Schiller gyilkosai a karma kérlelhetetlen törvényének megfelelően, haláluk után, a kámalókában természetesen át fogják élni gonosztettük következményeit, s eljövendő földi megtestesüléseik során kétségkívül tettük kiegyenlítésére fognak törekedni, a Schillerrel szemben elkövetett gonoszságot pedig jóvá akarják majd tenni. Ez azonban a világban zajló folyamatoknak csupán az egyik, szubjektív oldala. Az objektív oldal viszont annak lehetetlenségét jelenti, hogy megvalósuljon mindaz, ami megtörténhetett volna a világban, ha Schiller életben marad. De mi az, ami az ő idő előtti halála következtében nem történt meg az emberiséggel?

Schiller valószínűleg 1807 körül fejezte volna be munkáját a Demetrius-drámán, majd ezt követően - Schiller és Goethe kívánsága szerint - Európa legismertebb színpadain mutatták volna be a darabot. És ez azt jelenti, hogy az európai szellemi élet legkiválóbb képviselői közül (Európa kulturális elitjéből) sok ezren befogadtak volna egy olyan drámát, amely egy ahhoz hasonló sorsot mutatott volna be a színpadon, ami nem sokkal később valóban megtörtént Kaspar Hauserrel. Aki csak egy kicsit is ismeri az okkult világ törvényeit, annak számára teljesen nyilvánvaló, hogy ha Schiller drámája nyomán nézők (és olvasók) ezreinek lelkében benne élt volna Dmitrij cárevics tragikus sorsa, akkor a szellemi világban hatalmas akadályok tornyosultak volna e bűnös „kísérlet” megvalósítása elé, melyet hidegvérrel gondoltak ki, s aztán könyörtelenül hajtottak végre az 1812-ben született Kaspar Hauseren.

Ha tehát Schillert nem „távolították” volna el, akkor a sötét erők nem juthattak volna arra az elhatározásra, amit aztán teljesen zavartalanul vihettek véghez Kaspar Hauserrel. S ha ez nem történt volna meg, és Kaspar Hauser betölthette volna magasztos küldetését az emberiség körében, akkor az 1861-ben született Rudolf Steinernek nem kellett volna tényegesen a nulláról kezdenie, a 19. század második felének materialista pusztájába kiáltó szóként. Akkor Rudolf Steiner közvetlenül kapcsolódhatott volna Kaspar Hauser szellemi missziójához, mint a Goethe-korszak spirituális impulzusainak utóda és folytatója. S így Rudolf Steiner az egyoldalúan ázsiai irányultságú, keleti beállítottságú Teozófiai Társasághoz való csatlakozás helyett közvetlenül folytathatta és továbbvihette volna Kaspar Hauser küldetését, nem csupán Közép-Európa, hanem Európa egészének központi szellemi áramlataként.

Sőt, az sem kizárt, hogy ebben az esetben Rudolf Steiner ifjúkorában még találkozott is volna Kaspar Hauerrel, hiszen ő (mármint Kaspar Hauser) olyan testfelépítéssel és fizikai adottságokkal rendelkezett, hogy ha nem szenved erőszakos halált, akkor akár 80-90 éves koráig vagy még tovább is élhetett volna.[3] Ha pedig létrejött volna ez a találkozás, s legfőképp ha Rudolf Steiner szellemi működése révén folytatódott és fejlődött volna tovább Kaspar Hauser magasztos missziója, akkor Közép-Európa általános szellemisége olyannyira megerősödhetett volna, hogy a szociális organizmus hármas tagozódásának eszméjét az emberek többsége minden bizonnyal megértette és elfogadta volna.[4] S így Közép-Európa ellenségeinek nem lett volna lehetőségük arra, hogy elérjék sötét céljaikat, hiszen itt nem találták volna meg az alapot pusztító terveik megvalósításához, melyeknek győzelmét az első világháború jelentette, annak minden baljós következményével (s egyúttal Európa szellemi erőinek megsemmisülésével).

Ha pedig ez a háborús katasztrófa nem következett volna be, hanem a szociális hármas tagozódás közép-európai megvalósulása révén elkerülhető lett volna az európai államok testvérgyilkos háborúja, akkor bizony a 20. század két legszörnyűbb pokolfajzata, a bolsevizmus és a fasizmus (nemzetiszocializmus) sem hódíthatott volna tért az emberiség körében. Hiszen e két démon közvetlenül az első világháborúból eredt, és a breszt-litovszki és versailles-i álbékeszerződések voltak azok a kapuk, amelyeken át behatoltak a világunkba.

Ez a példa is mutatja, hogy egyetlen gonosztett (Schiller meggyilkolása) az események egész lavináját indította el a világtörténelemben, annak minden végzetes következményével, melyekkel az emberiség mindmáig nem tudott megbirkózni.

Schiller gyilkosainak - a szubjektív karma működésének értelmében - vállalniuk kell az általuk elkövetett gonosztett morális következményeit, s eljövendő földi életeik során kell azt kiegyenlíteniük. De ki képes magára vállalni a 20. század szörnyűséges történelmének következményeit, s tudja jóvátenni az ennek során előidézett gonoszságot? Az objektív karma ekkora terhe valóban meghaladja egyetlen ember erejét, sőt még egy nagy beavatott erejét is.

Mindazon lények közül, akik valaha is a Földön jártak, erre csupán egyetlen Egy képes. „Ő pedig mondá: ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges az Istennek.” (Lukács 18,27)

 

Szergej O. Prokofjev írása a szerző Menschen mögen es hören (Das Mysterium der Weihnachtstagung) [Bárcsak meghallanák az emberek (A Karácsonyi konferencia misztériuma)] című könyvének IV. függelékeként jelent meg. Verlag Freies Geistesleben [A Szabad Szellemi Élet Kiadója], Stuttgart, 2002. 2012. szeptember 29-ére, Kaspar Hauser születésének 200. évfordulójára összeállította és fordította: Korcsog Balázs

 

Kapcsolódó anyagok (Kaspar Hauser az antropozófia fényében):

Peter Tradowsky: Kaspar Hauser küldetése (A karlsruhei Nap-kastély mint Európa gyermekének szülőhelye)

Peter Tradowsky: Kaspar Hauser áldozati útja (Európa gyermekének sorsa mint a második Krisztus-áldozat földi képmása)

Kaspar Hauser és Rudolf Steiner: Európa gyermeke az antropozófia fényében (200 éve született Kaspar Hauser és 100 éves az Antropozófiai Társaság) (Novalis Szeminárium 6. évfolyam, őszi szemeszter)

Megmenthető-e még Európa? Karlsruhe 1812 - 2012 (Thomas Meyer szerkesztői bevezetője)

Szeptember 29. és április 30.: kép és ellenkép, avagy kik és miért keverik össze Kaspar Hauser születésnapját Hitler halála napjával? (Franz-Jürgen Römmeler cikkének 1. része)

Kaspar Hauser: Első esztendőm (Európa gyermekének költeménye egy évvel kiszabadulása után) (1829)


JEGYZETEK

[1] A Kaspar Hauserról szóló újabb publikációk kérdéseiről, melyek az ansbachi múzeumban őrzött ruhadarabon található vérfoltok génanalízise kapcsán láttak napvilágot, lásd Szergej Prokofjev Kaspar Hauser: új kutatások, új kérdések című cikkét a Dmitrij cárevics rejtélye című könyv orosz kiadásában (Moszkva, 2001).

[2] Erről bővebben lásd Szergej Prokofjev Demetrius rejtélye című könyvének „Friedrich Schiller Demetriusa és az alapját képező szellemi-történelmi valóság (Harc a szellem ellen)” című fejezetét (Dornach, 1992), valamint a Menschen mögen es hören (Bárcsak meghallanák az emberek) című könyv V. függelékét.

[3] Kaspar Hauser olyan hatalmas éteri erőket hordozott magában, hogy már saját korában is a csodájára jártak azok az emberek, akik személyesen ismerték őt, s ez rendkívül hosszú élet ígéretét hordozta számára.

[4] Ma már szinte elképzelhetetlen számunkra annak a szellemi impulzusnak az ereje, amely Kaspar Hauser és Rudolf Steiner együttműködéséből fakadhatott volna.

Utolsó frissítés ( 2012. december 21. )
 
< Előző   Következő >