NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Peter Selg legújabb cikke Prokofjev egyik új könyvéről (2. rész) Nyomtatás E-mail
2012. december 09.

ImagePeter Selg

Ma hogyan állunk helyt

Rudolf Steiner előtt?

Kommentár Szergej O. Prokofjev

azonos című könyvéhez

 

Ahogy az előszóban is írja, Szergej O. Prokofjev abban kívánt közreműködni, „hogy az Antropozófiai Társaságban és főként a Goetheanumban megtegyük az első lépést egy olyan új irányba, amely megfelel Rudolf Steiner szellemiségének.” „A Goetheanum az a hely, ahol a Rudolf Steinerrel való kapcsolatot különösen intenzíven kell keresnünk és ápolnunk, ahol e kapcsolatnak példamutató módon kell élnie, s a messziről jött emberek számára éppúgy láthatóvá kell válnia. Nekik is érzékelniük kellene ebben a házban, melyet Rudolf Steiner adományozott nekünk, hogy itt még mindig jelen van az ő szelleme.”

„Hol másutt, ha nem itt a Goetheanumban kell Rudolf Steinert megalkuvás nélkül megvédenünk, az ő méltóságáért, s a mi magunk méltóságáért, kedves barátaim?!” - tette föl a kérdést Szergej O. Prokofjev az előadásában, melyben elmélyült szellemi munkájának eredményeit tárta elénk, s mégis nagyon személyesen beszélt - oly módon, mely a hallgatók túlnyomó többségét mélyen megérintette, s önmagában is teljesen hiteles volt. Az előadásról készült hangfelvétel alapján lejegyzett szöveg újraolvasásakor az embernek eszébe jut az a magával ragadó hangulat s ugyanakkor az a feszült figyelem, mellyel akkor hallgattuk Szergej O. Prokofjevet. Ahogy könyve előszavában is hangsúlyozza, „fájó érintettségből és belső elkötelezettségből” tartotta ezt az előadást, s az ember ezt át is élhette, ha figyelemmel kísérte őt a Goetheanum nagytermében.

Az előadás végén Prokofjev arra a bánásmódra is kitért, amelyben Rudolf Steiner egyik legfigyelemreméltóbb portréjának volt része, melyet a tavalyi Michael-napi konferencia alkalmából a Goetheanum befejezetlen „hátsó lépcsőházában” - üres képkeretek és Marie Steiner egy arcképének társaságában - állítottak ki, Prokofjev szavaival „teljesen elveszett kiállítási tárgyként”. Ezt a képet Prokofjev az előadás idejére behozatta a lépcsőházból a színpadra, s nyíltan beszélt arról a hatalmas fájdalomról, amit ez a fajta bánásmód okoz neki („hogy ez milyen végtelen fájdalmat okoz nekem…”).

Szergej O. Prokofjev 2012. március 30-ai esti előadása egyedülálló esemény volt a Goetheanum történetében: Prokofjev sohasem adott elő ennyire személyesen, és nem beszélt saját útkereséseiről sem („Sokat töprengtem azon, hogy is van az, hogy…”) - s korábban sohasem mondta ki egy vezetőségi tag ilyen nyíltan, illetve a nyilvánosság előtt, hogy ő maga mennyit szenved a Goetheanumban zajló folyamatoktól. Könyve előszavában Prokofjev hangsúlyozza: az utóbbi években azt tapasztalta, hogy amilyen irányban halad a Goetheanum, az „sem Rudolf Steiner szellemének nem felel meg, sem az antropozófia ügyét nem szolgálja”. Majd a Rudolf Steinerrel szembeni „belső ellenállás”[1] olyan fokú erősödéséről beszél, amely még az 1923-as és 1924-es esztendők tragikus folyamatait is messze túlszárnyalja. Érthető, mennyire megdöbbentette ez az előadás a Goetheanum és az Általános Antropozófiai Társaság különféle vezető testületeit.

Másfelől Prokofjev egyenesen a tagokhoz fordult, s előadásában nem vádakat fogalmazott meg, és nem is érzelmes beszámolót tartott, hanem szenvedéséről tett páratlan tanúbizonyságot - egy mély értelmű és bensőséges szellemtudományos fejtegetés keretében. Akik az utóbbi három évtizedben[2] (vagy akár csak az utóbbi években) tényleg elolvasták és fel is dolgozták magukban az ő műveit, azok körében az előadás tartalmi szempontból nem okozott meglepetést - legfeljebb az a bátorság, mellyel Prokofjev megtörte sokéves hallgatását, s megfogalmazta „megfontolandó és ébresztő szándékú” felhívását. Elgondolkoztató, hogy a Karácsonyi konferencia révén Rudolf Steiner is közvetlenül a tagokhoz fordult.

Természetesen nem nehéz kiragadni olyan mondatokat Szergej O. Prokofjev könyvéből, melyeket aztán túlzónak lehet titulálni, s írásban is ellenük lehet fordulni. Valójában azonban arra lenne szükség, hogy tényleg elmélyedjünk az elhangzottak, a leírtak és az elképzelt célok legmélyén rejlő szellemi tartalomban, a szerző valódi szándékában, abban, amiről egész mondandója szólt és szól. A 30-as évek társasági tapasztalatai azt mutatják, hogy semmiképpen sem válik az Antropozófiai Társaság javára, ha a retorikai elemeket hangsúlyozzuk egy vitában, vagy ha az személyeskedővé és érzelmi alapúvá válik. Ám éppoly hasztalan és nem visz előre a színlelt egyetértés és a lojalitásra való felszólítás sem, azon sürgető kihívások és szellemi problémák szempontjából, melyekkel meg kell birkóznunk - a világtársaság tagjainak aktív közreműködésével.

„Nincs valódi ezotéria az Igazság nélkül” - mondta Rudolf Steiner 1912. december 29-én, Kölnben, az Antropozófiai Társaság megalapításakor tartott beszédében.[3] És: „Át kellene éreznünk, hogy az Antropozófiai Társaság a lehető legmélyebb emberi szerénység eredménye kell legyen, hiszen ebből a szerénységből fakad majd a legnagyobb komolyság a szent igazságokkal szemben…”[4]

Gyakran nehéz megérteni, hogy a Goetheanum körüli konfliktusok 1925 óta - szemmel látható módon periodikusan ismétlődve - miért oly mélyek és erőteljesek, noha az Antropozófiai Társaság valamennyi tagja világszerte azt kívánja, hogy ez most és a jövőben másképp legyen. De ennek minden bizonnyal nemcsak Rudolf Steinernél kell utánaolvasnunk, hanem valóban meg kell értenünk és szívlelnünk, hogy az Antroposzófia lényt olyan másfajta erők és hatalmak veszik körül a Földön, amelyek a létét fenyegetik, és semmiképpen sem akarják, hogy céltudatosan és töretlen erővel működhessen tovább a Karácsonyi konferencia szellemében, sőt ezt minden eszközzel megpróbálják megakadályozni. Rudolf Steiner szavaival: „Szellemi téren a küzdelem önmagában nem rossz, sőt ez az éltető eleme.”[5] Ennek a ténynek a felismerése a sok szép konferencia, alkotás, munka és szociális kapcsolat ellenére is nyilvánvalóan megkerülhetetlen, még akkor is, ha ez sok erőnkbe kerül.

„Csak a fizikai síkot kell elhagynom, de ha az ellenerőknek sikerülne elválasztani tőlem az antropozófiát, olyan értelemben, hogy annak tanai anélkül jutnának el a széles tömegekhez, hogy tudomásuk lenne rólam, elsekélyesítve ezzel az antropozófiát, akkor az ahrimáni hatalmak szándéka és akarata válna valóra” - mondta Rudolf Steiner Ita Wegmannak.[6]

A Goetheanumnak a jövőben is sokfélének és sokszínűnek, különféle fejlődési vonalak és hangsúlyok közös helyszínének kellene lennie és maradnia: „Atyám házában sok lakóhely van” (János 14,2). Megértem Szergej O. Prokofjev az irányú fáradozását, hogy gondoskodni kíván róla - sőt személyesen is síkraszáll azért -, hogy a Goetheanum a kitűzött célként megfogalmazott sokszínűség ellenére is „az Atya háza” maradjon, vagyis a jánosi-rózsakeresztes kereszténység Rudolf Steiner által alapított misztériumhelye, Michael korszakában.

 

Fordította: Korcsog Balázs 

 

Szergej O. Prokofjev könyve az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg 2012 szeptemberében. Peter Selg kommentárját a Das Goetheanum tette közzé 2012/39-40. számában (2012. szeptember 29-én).

 

Kapcsolódó anyagok:

Peter Selg: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Szergej O. Prokofjev azonos című könyvéhez, 1. rész)

Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófia Társaság identitása című könyvéhez, 1. rész)

Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófia Társaság identitása című könyvéhez, 2. rész: Pillantás az ellenfelekre)

Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Előadás Rudolf Steiner halálának évfordulóján, 2012. március 30-án)

Peter Selg: Az Általános Antropozófiai Társaság identitása

Szergej O. Prokofjev írásai a NOVALIS hasábjain

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban

 


JEGYZETEK

[1] Rudolf Steiner, GA 259, 1923. június 17-ei előadás.

[2] A Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása című könyvével kezdődően (Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 1982).

[3] Archivmagazin - Beiträge zur Rudolf Steiner Gesamtausgabe [Adalékok Rudolf Steiner műveinek összkiadásához (új sorozat)]. Nr. 1, 2012, 58. o.

[4] Uo., 60. o.

[5] 1918-as jegyzetfüzet-bejegyzés (101-es számú jegyzetfüzet, Rudolf Steiner Archívum).

[6] Was in der Anthroposophischen Gesellschaft vorgeht [Mi történik az Antropozófiai Társaságban?]. A Das Goetheanum hetilap tagoknak szóló hírlevele (Nachrichtenblatt), 1925. június 28.

Utolsó frissítés ( 2016. március 30. )
 
< Előző   Következő >