NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Peter Selg háromkötetes új Steiner-életrajzáról Nyomtatás E-mail
2013. január 29.

ImageWolfgang Vögele

Az előrehaladó szellemek szolgálója

Peter Selg Rudolf Steiner-életrajzának bemutatója

 

Több száz érdeklődő gyűlt össze 2013. január 8-án a Goetheanum „Asztalosműhely-termében”, ahol Peter Selg tartott előadást nemrég megjelent háromkötetes Steiner-életrajzának keletkezési körülményeiről, indítékairól és célkitűzéseiről. Az arlesheimi Ita Wegman Intézet vezetője már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy ír egy olyan Rudolf Steiner-életrajzot, amely az ő belső fejlődésének útját rajzolja meg. Selg terve akkor vált különösen időszerűvé, amikor a [Rudolf Steiner születésének 150. évfordulója alkalmából megrendezett] 2011-es jubileumi évben három olyan Steiner-életrajz is napvilágot látott, és kapott nagy nyilvánosság előtt visszhangot, mely Steiner életét és munkásságát részben történeti-kritikai módszerrel vizsgálta, ám Selg meglátása szerint nem csupán a szellemi és spirituális dimenziókat hagyta figyelmen kívül, hanem nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy egy eltorzult Steiner-kép alakuljon ki a köztudatban.

Helmut Zanderrel ellentétben, aki könyve alcímének tanúsága szerint Rudolf Steiner hiteles életrajzát” [die Biographie] kívánta közzétenni, Peter Selg (terjedelme ellenére) szerény hozzászólásnak tekinti művét. Elmondása szerint két jelentős személyiség volt a segítségére életrajzának létrejöttében: az egyik Andrej Belij, aki Verwandeln des Lebens [Átalakítani az életet] című könyvével Steiner első nagy életrajzírója lett; a másik pedig Christian Morgenstern, akinek „Rudolf Steiner élő és személyes hitelességére” volt szüksége ahhoz, hogy teljes mértékben befogadja az antropozófiát. Ez Peter Selg esetében is így történt. Újra és újra belemélyedt a memoárirodalomba, hogy Steiner munkásságát összekösse az ő személyiségével. Selg szerint e visszaemlékezések minden anekdotikus jellegük ellenére is komolyan veendő tanúságtételek.

Peter Selg elmondta: célja nem az volt, hogy magánjellegű titkokat leplezzen le, hanem hogy magát Rudolf Steinert hagyja megelevenedni. Steiner egyik korábbi életrajzírója, Christoph Lindenberg néha túlságosan is a külsődleges dolgokra, az exoterikus oldalra helyezte a hangsúlyt. Selg szerint Steiner kortörténeti figyelmeztetéseit is mindmáig túl kevés figyelemre méltatjuk, pedig ő pontosan előre látott olyan fejlődési rendellenességeket, mint például a pénzügyi válság.

Selg úgy véli, könyve exoterikusan, a külső életút szempontjából (így például Steiner magánéletével kapcsolatban) semmi újdonsággal nem szolgál. Selg ugyanis azt kívánta bemutatni, hogyan beszélt és cselekedett Rudolf Steiner - saját önéletrajza alapelvének megfelelően: „Számomra viszont úgy tűnik, hogy a személyes dolgoknak oly módon kell megnyilvánulniuk, ahogyan az ember beszél és cselekszik, nem pedig saját személyiségünk szemlélése által.”

Selg eredetileg azt tervezte, hogy könyvében részletesen foglalkozik majd és vitába is száll a 2011-es Steiner-életrajzok szerzőivel. Ez azonban zavarólag hatott volna a mű szövegegészére. Azután úgy képzelte, hogy legalább a könyv lábjegyzeteiben megnevezi ezeket a bírálókat. Ám az is a halottak megsértésének és a bírálók túlértékelésének tűnt volna számára, hogy nagyérdemű antropozófus szerzők nevei egy lapon szerepeljenek olyan nevekkel, mint Miriam Gebhardt, [Heiner Ullrich és Helmut Zander: a három 2011-es Steiner-életrajz szerzője]. Így arra az elhatározásra jutott, hogy ezt a (szükséges) vitát a könyv előszavába száműzi, ám végül ez sem tűnt kivitelezhetőnek számára. Ezért inkább az egész vitától eltekintett, de néhányat azért megemlített a bírálók közül. Selg bejelentette: egy külön írásban fog szembeszállni a Steinerrel kapcsolatos „ferdítésekkel”.

Selg Steiner indítékait és célkitűzéseit akarta bemutatni, s ezért - a történeti-kritikai életrajzírókkal ellentétben - az önéletrajzi beszámolókat is történelmi dokumentumokként vette figyelembe. Már [az Észak mágusának is nevezett] filozófus, Hamann is figyelmeztette Kantot: „Ha meg akar engem érteni, akkor engem kell faggatnia, és nem önmagát!” Peter Selg Rudolf Steiner tanácsát is megfogadta: a szeretetnek és a jóindulatnak kell a meghatározó alaphangnak lennie. Selg szerint az életrajzírásnak az is célja, hogy az önéletrajzi beszámolóknak is minél több teret adjon.

Művének kidolgozása közben háttérbe szorultak Steiner életútjának gyakran hangoztatott törései, és a folytonosság élményére helyeződött a hangsúly. Steiner munkásságának példamutató eleme az az „eltántoríthatatlan előrehaladás”, amelyet már Albert Schweitzer is méltatott. Még ha látszólag többször is „kudarcot vallott” és sok minden nem sikerült a számára, s ellenfelei legyőzték őt, Steiner mégis mindvégig az előrehaladó szellemek szolgálójának tekintette magát.

Az előadó Albert Steffen egyik költeményével zárta fejtegetéseit. Kérdésekre nem került sor, talán azért, mert a jelenlévők közül még senki sem olvasta Selg művét. Ahogy a Svájci Antropozófiai Társaság Közleményeiből kiderül, Peter Selg nemsokára különböző svájci városokban fog előadás-sorozatot tartani. S ezzel remélhetőleg „azokat a torzításokat is helyreigazítja, melyeket a 2011-ben megjelent életrajzok okoztak”.

 

A könyv 2012 decemberében jelent meg az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál (összesen 2.150 oldal, 220 illusztrációval).

A könyvbemutatóról szóló beszámolót a Das Goetheanum tette közzé 2013/3. számában (2013. január 19-én). Fordította: Korcsog Balázs

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban

Utolsó frissítés ( 2013. június 19. )
 
< Előző   Következő >