Rudolf Steiner kijelentései

A „jezsuitizmusról”

Szergej O. Prokofjev összefoglalója (1. rész)

Rudolf Steiner előadói életművében több helyütt is beszél arról, hogy korunkban a keresztény-rózsakeresztes beavatási út az egyetlen, amely megfelel a nyugati emberiség számára. Ennek az útnak egy olyan beavatás a célja, amely egészen különös kapcsolatban van az ember szabad akaratának fejlődésével. A keresztény-rózsakeresztes beavatás akarati gyakorlatainak legfőbb sajátossága kezdettől fogva abban állt, hogy „a lélek legbenső szentélyeként tartotta tiszteletben az ember akaratát”, tehát nem közvetlenül hatott az ember akaratára, hanem csakis „a szellem kerülő útján, a szellemen keresztül”. Ezért Rudolf Steiner nem akarati, hanem „szellemi beavatásnak” nevezte ezt az utat, amely ma az antropozófia formájában áll a nyugati emberiség rendelkezésére.

Tudomásunk szerint Rudolf Steiner egy manicheizmusról szól előadásában beszélt először a jezsuitizmusról, az általa vezetett Ezoterikus Iskola kultikus tagozatának keretében:

Az augustinizmus és manicheizmus közötti ellentét. A „katolikus egyház harca a templomos lovagok, a rózsakeresztesek, az albigensek, a katharok és í. t. ellen. Őket mind eltüntették a külső fizikai síkról, de lelki életük tovább működik.” A jezsuitizmus (augustinizmus) és a szabadkőművesség (manicheizmus) közötti küzdelem. Előbbiek mind tudatában vannak e küzdelemnek, utóbbiak közül csupán néhányan. A két áramlatnak hasonló beavatási fokai vannak, de egész más irányba tartanak. Az egyházon belül a jezsuitizmus képviseli a beavatási princípiumot. (GA 93: A templomlegenda és az aranylegenda, 1904. november 11.)

A jezsuita rend számára a világ feletti uralom a tét. (GA 93, 1905. november 23.)

A jezsuita rend a Mária-kultusz ellenében hat: a férfi princípiumot képviseli. (GA 93, 1905. október 23.)

A jezsuitizmus csak a keresztet képviseli a rózsák nélkül, vagyis a halált - feltámadás nélkül. (Uo.)

A jezsuitizmus révén hatalmas az eltévelyedés a szellemi életben. A jezsuitizmust a Jézus-princípium veszélyes túlértékelése jellemzi. Közvetlenül akarja befolyásolni mások akaratát (figyelmen kívül hagyja a szabadságot). Semmi köze a pünkösdi eseményhez. A pusztában a harmadik kísértésnek esett áldozatul: a jezsuitizmus számára Jézus e világ királya, a föld uralkodója. A jezsuitizmus teljesen ellentétes a rózsakeresztességgel („aligha létezik nagyobb ellentét az utóbbi évszázadok kulturális fejlődésében, mint a jezsuitizmus és a rózsakeresztesség közötti ellentét”). A jezsuitizmus nincs tekintettel az ember értékére és méltóságára. A jezsuita elem támadja a keresztény misztikát és a rózsakeresztességet. A jezsuiták lelkigyakorlatok által megedzett akarata képes leküzdeni a szellem működését. (GA 131: Jézustól Krisztushoz, 1911. október 5.)

A nyugati páholyok és a jezsuiták vezető testületei 1802 januárja óta bizonyíthatóan együttműködnek: gonosztettet követtek el Kaspar Hauser ellen, küzdelmet folytatnak az ellen, hogy Közép-Európa betölthesse szellemi feladatát, és világuralomra törnek. „Mivel nem kívántak lemondani hatalmukról és hatalmi törekvéseikről, ezért nem hagyhatták, hogy a Közép felébredjen. (…) A világnézeti és szellemi kérdések kizárólag a jezsuiták kezébe kerültek, a gazdasági ügyek pedig az anglo-amerikai páholyok, a nyugati páholyok kezébe. Terveik azonban újabb és újabb tragikus konfliktusokhoz és katasztrófákhoz vezetnek, mivel egyáltalán nem veszik figyelembe az embert és az emberi fejlődést.” (Rudolf Steiner Polzer-Hoditz grófnak, 1916. november)

A jezsuita prédikációk különös hatékonysága. Noha látszólag egymás ellenségei, és kölcsönös küzdelmet folytatnak egymással, valójában a jezsuiták vezetői titokban együttműködnek a szabadkőműves társaságok vezetőivel. Ennek az együttműködésnek a révén egy rendkívül hatékonyan működő eszköz áll rendelkezésükre, amely a legjobban szolgálja a jezsuiták céljait. (GA 167, 1916. április 4.)

A jezsuiták jogosulatlanul hatnak az ember asztráltestére. Példa: a paraguayi jezsuita állam leírása. (GA 167, 1916. május 9.)

I. Jakab [angol király] és Suárez, a jezsuita filozófus (1548-1617) ellentéte, mint az ahrimáni és luciferi impulzusok képviselői közötti ellentét. Sok minden származik Suáreztől, ami a történelmi materializmushoz és a marxizmushoz vezet. (GA 169, 1916. július 18.)

Ahrimáni erők által inspirálva a jezsuitizmus szembeszáll a gondolatszabadsággal. Az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszakban minden téren meg kell haladni a jezsuitizmust. A jezsuitizmus a tekintélyelv kialakítása és a pápaság hatalma révén folytat küzdelmet a tudati lélek ellen. (GA 168, 1916. október 10.)

A jezsuiták és a szabadkőművesek titkos együttműködése és szövetsége céljaik hatékony elérésére. (GA 173, 1916. december 9.)

A páli elvekre épülő déli reformáció helyett, melynek Raffaellótól kellett volna kiindulnia, de visszaszorították, és a jezsuitizmust ültették a helyébe. (GA 292, 1917. október 5.)

A jezsuitizmusnak sokkal nagyobb a befolyása, mint azt általában gondoljuk. A jezsuitizmus célja, hogy az embereket visszatartsa az érzékfeletti világtól. Módszere, hogy élesen elválasztja egymástól az egyházi tanítást és a természettudományt (a hit és a tudás szétválasztása). A jezsuiták megpróbálják „szocializálni” az emberek félelmét a szellemi világtól. Egyedül akarják intézni a szellemi dolgokat az emberek számára. A jezsuiták tézise: csak a katolikus egyház és a Szentszék kezelheti a „szellemi javakat”. (GA 181, 1918. július 30.)

A két áramlat: az amerikanizmus és a jezsuitizmus együttműködik egymással. Bennük kell keresnünk azokat az erőket, amelyek „a mostani katasztrófát (az első világháborút) előidézték”. Korunk három romboló, pusztító áramlata: az amerikanizmus (a nyugati páholyok), a jezsuitizmus és a bolsevizmus. (Uo.)

A jezsuita rend célja: a Krisztus elleni küzdelem és egy hamis Jézus-kép felmutatása, ahol Jézus az emberiség zsarnokaként jelenik meg. (GA 181, 1918. augusztus 6.)

A jezsuitizmus és az amerikanizmus belső rokonságban van egymással. Az ember amerikanizmus általi démonizálása csak a jezsuitizmus támogatásával lehetséges. (GA 183, 1918. augusztus 19.)

A jezsuitizmus arra törekszik, hogy Krisztus megértésének minden lehetőségét meghiúsítsa. Ezért küzd kitartóan a krisztológia ellen. Támadások az antropozófia és Rudolf Steiner ellen a Stimmen der Zeit [A kor hangjai, Az idők szava] című jezsuita folyóiratban. (Uo.)

A jezsuitizmus luciferi eleme előmozdítja az ahrimáni-materialista tendenciákat az emberekben: ahrimáni hatásra az ember bénulttá válik (a [nyugati, szabadkőműves] páholyokban éppen fordított a helyzet: ott az ahrimáni szellemek segítik a luciferi elemet). (GA 184, 1918. szeptember 22.)

A jezsuiták szerint a szellemi világgal közvetlen kapcsolatba kerülni - az ördögtől való. (Uo.)

A jezsuiták azért küzdenek az antropozófia ellen, mert tudják, hogy az antropozófia az igazságot adja hírül Krisztusról. (Uo.)

Az embereket olyan alaposan kellene tájékoztatni a jezsuitizmus céljairól, mint amilyen tájékozottak maguk a jezsuiták - s akkor ártalmatlanná válnak. Az antropozófusok soraiban egyfajta aluszékonyság uralkodik ezzel kapcsolatban. (GA 184, 1918. november 13.)

Az összeállítás Szergej O. Prokofjev és Christian Lazaridès Der Fall Tomberg (Anthroposophie oder Jesuitismus) [A Tomberg-ügy (Antropozófia vagy jezsuitizmus)] című kötetének 2., jelentősen kibővített kiadásában jelent meg (1996). Rudolf Steiner halálának 88. évfordulójára fordította és magyar nyelven közzéteszi: Korcsog Balázs

Kapcsolódó anyagok (Az egyház jövője és a jezsuiták szerepe):

Polzer-Hoditz gróf feljegyzései (1. rész: "A szellem elleni harc" és a három kulcskérdés)

Polzer-Hoditz gróf feljegyzései (2. rész: "Azok a körök..." és Dél-Németország feladata)

A fehér és a fekete pápa dialógusa (Pilinszky egyfelvonásosa)

A bajor pápa (XVI. Benedek és a kétféle müncheni impulzus)