NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Rudolf Steiner halálának 88. évfordulójára (2. rész) Nyomtatás E-mail
2013. április 05.

ImageRudolf Steiner kijelentései

A „jezsuitizmusról”

Szergej O. Prokofjev összefoglalója (2. rész)

 

A jezsuitizmus csak a római katolikus egyházon belül lehetséges. [Ugyanakkor: minden vallásnak megvan a maga jezsuitizmusa. (GA 168)] A jezsuitizmus Isten országát a földi uralom birodalmává változtatja (harmadik kísértés). A jezsuitizmus, Szolovjov és az orosz néplélek közötti ellentét. Loyolai Ignác lelkigyakorlatainak részletes bemutatása: Loyolai Ignác „egy különös természetű kinyilatkoztatás által” kapta lelkigyakorlatait. A jezsuitizmus küzd a goetheanizmus ellen. (GA 185: Történelmi szimptomatológia, 1918. november 2.)

A jezsuitizmus és a nyugati páholyok belső hasonlóságáról. Rudolf Steiner rámutat, hogy „a jezsuiták beszivárogtak, beépültek az összes [nyugati, szabadkőműves] páholyba”, különösen a magasabb fokozatúakba. (GA 185, 1918. november 3.)

Amit az angol-amerikai titkos társaságokban le kell küzdeni, az pontosan ugyanaz, amit a jezsuitizmusban is le kell küzdeni. (GA 186, 1918. december 6.)

A Zimmermann nevű jezsuita atya támadásai a szellemtudomány ellen a Stimmen der Zeit [A kor hangjai, Az idők szava] című jezsuita folyóiratban. (GA 188, 1919. január 4.)

A jezsuita Zimmermann az antropozófiának a katolikus egyház általi elítéléséről (1919. július). A jezsuita atya az egyház álláspontját képviseli. (GA 195: Világszilveszter és újévi gondolatok, 1919. december 31.)

A jezsuita Zimmermann a Szabad Waldorf-iskola ellen. „Mindent figyelemmel kísér, ami nálunk történik.” Az antropozófusok soraiban egyfajta aluszékonyság uralkodik ezzel kapcsolatban. (GA 195, 1920. január 1.)

A jezsuiták támogatják a materializmust a tudományban: szerintük a természettudománynak semmit sem kell tartalmaznia a szellemből. (GA 196, 1920. január 9.)

Az antropozófiai írások 1919. júliusi egyházi elítélése nyomán a jezsuiták az antropozófia elleni harcra buzdítanak. (GA 196, 1920. január 17.)

A jezsuiták most küzdelmet folytatnak a szellemtudomány ellen. Nem lehet őket megtéríteni vagy érvekkel meggyőzni. Mások érveit használják fegyverként a szellemtudomány ellen. Meg akarják kaparintani a szellemtudomány által hozott érzékfeletti igazságokat, és a saját magukénak akarják őket feltüntetni (éppúgy, mint a nyugati páholyok). Fel kell világosítani erről az embereket. (GA 266/3, 1920. február 17-ei ezoterikus óra)

Korunk három rossz, gonosz beavatási irányzata: az anglo-amerikai páholyok, a jezsuitizmus és a leninizmus. Az előbbi két irányzatban tudják, hogy az antropozófia az igazságot hirdeti a Krisztus-misztériumról és a szociális élet hármas tagozódásáról. Ezért „szövetkeztek az antropozófia elpusztítására”. (GA 197, 1920. június 13.)

A jezsuiták gyűlölete és harca az antropozófia és Rudolf Steiner ellen a Jézustól Krisztushoz című ciklus után kezdődött. (GA 197, 1920. július 30.)

A jezsuiták egy olyan szellemi lényt követnek engedelmesen, akit ők „»Jézus«-nak kereszteltek el”. Ennek a lénynek köszönhetik rendjük hatékony működését. A jezsuiták nem az igazságot védelmezik, hanem ennek a lénynek az érdekeit. Számukra ebben a harcban „minden eszköz megengedett”. „Az antropozófiának egy másik lényt kell követnie az emberiség üdvéért.” (Uo.)

A jezsuitizmus a szellemtudomány szöges ellentétét képezi, mivel minden eszközzel azon dolgozik, hogy meghiúsítsa a tudomány és a hit közti szakadék áthidalását. Egyrészt támogatja a materialista tudományt, másrészt az embereknek az érzékfeletti világhoz való hozzáférését „a hit tompa impulzusára” kívánja korlátozni. A jezsuiták szerint „az emberi tudásnak meg kell állnia az érzékfeletti világ határán”. (GA 197, 1920. szeptember 21.)

„A szellemi megismerés tagadásában a legszélsőségesebb kommunisták végül is teljesen egyetértenek a jezsuitákkal.” (GA 198, 1920. április 3.)

Azok mögött, akik bennünket támadnak, több értelemben is a jezsuitizmus áll. Korunkban az a legkárosabb, a legártalmasabb, hogy oly keveset törődnek ezekkel a tényekkel.” (GA 198, 1920. május 30.)

A jezsuita rendet azért hozták létre, hogy a tudati lélek korának hajnalán a leghatékonyabban tudjanak hatni a hívők lelkére. (GA 198, 1920. június 3.)

A jezsuita rend XIV. Kelemen pápa általi feloszlatása 1773-ban, és VII. Pius pápa általi visszaállítása 1814-ben. (Uo.)

A jezsuiták mint az ember [testre, lélekre és szellemre való] hármas tagozódásának ellenségei, és a 869-es konstantinápolyi zsinat védelmezői. (GA 198, 1920. június 6.)

A jezsuita rend Loyolai Ignác általi megalapítása „a szellemi világból kiinduló erőteljes impulzusok hatására” történt. (Uo.)

A jezsuiták arra törekszenek, hogy a világ ne tudja meg az igazságot (lelkigyakorlataik révén végzett) okkult iskolázásukról. Ez lepleződött le a Jézustól Krisztushoz című ciklusban, amely nem sokkal később a jezsuiták kezébe került. (Uo.)

A jezsuiták a 18. század végétől „egészen napjainkig tartóan” „beszivárogtak” a szabadkőműves páholyokba, s ott elfoglalták azokat a magas fokozatokat, amelyeket ők maguk hoztak létre. A jezsuiták e magas fokú szabadkőműves páholyokban tevékenykednek. Azóta ezekben a páholyokban többnyire „színtiszta jezsuitizmust” találunk. (GA 198, 1920. július 3.)

Mivel a jezsuiták és a szabadkőművesek látszólag egymás ellenségei, ezért könnyű megtéveszteni az embereket a valódi helyzettel kapcsolatban. (Uo.)

Előfordulhat, hogy az emberek Luciferben vagy Ahrimánban hisznek, de a „Jézus” vagy „Krisztus” nevet adják nekik. Például: a jezsuiták egy bizonyos lénynek a hívei, akit ők „Jézus”-nak neveznek. (GA 199, 1920. augusztus 6.)

„Európában fordul a jezsuitizmus a leghevesebben az antropozófia ellen.” Katolikus-jezsuita körök megpróbálják „elpusztítani a szellemtudományt”. Példa: [Max] Kully, a jezsuita befolyás alatt álló arlesheimi plébános. (Uo.)

A jezsuiták teljes összhangban vannak a világegyetem materialista értelmezéseivel. Azáltal akarják védelmezni a 869-es [konstantinápolyi] zsinat befolyása alatt kialakult római katolikus vallást, hogy a külső, hivatalos tudományt a materializmus szintjén tartják. (GA 201, 1920. május 8.)

Loyolai Ignác és a jezsuitizmus a 869-es [konstantinápolyi] zsinat és a szellem eltörlésének következményei. (GA 200, 1920. október 23.)

Egy Goethe-ellenes jezsuita könyvről. (GA 201, 1920. május 16.)

Friedrich Rittelmeyer kérdése nyomán Rudolf Steiner közli, hogy Friedrich Schillert „jezsuita illuminátusok” mérgezték meg. (1921)

Friedrich Rittelmeyer kiadatlan feljegyzései között fennmaradt egy Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetése Schiller idő előtti halálának valódi okairól: A templomosokról és vezetőik elpusztításáról beszélgettünk. Ezután Dr. Steiner „elkezdett Schiller haláláról beszélni. Ekkor (1921-ben) hallottam először az ő szájából, hogy Schiller mérgezés áldozata lett. Ellenvetésemre, miszerint Schiller tüdőbajos volt, Dr. Steiner azt felelte: igen, de azzal még sokáig elélhetett volna. (…) Megkérdeztem, hogy akkor ki mérgezte meg Schillert: jezsuita illuminátusok - hangzott a válasz.” (Lásd Szergej O. Prokofjev: Das Rätsel des Demetrius [Demetrius rejtélye], 141. o.)

A katolicizmus az újkorban a jezsuitizmust idézte elő (Krisztus-megismerés helyett Jézus-megismerést), ahol „Jézust” - a 869-es [konstantinápolyi] zsinat dogmájának értelmében - egyfajta „uralkodóként” fogják fel. A jezsuiták számára „Jézus” csupán testtel és lélekkel rendelkezik, s utóbbinak vannak szellemi tulajdonságai is. (GA 203, 1921. február 6.)

A lelkigyakorlatok során a jezsuiták nem az imaginációból, hanem az akaratból kiindulva dolgoznak, e [lelki]gyakorlatok által serkentik a gondolkodásukat. A jezsuiták lelki élete teljesen más, mint a többi emberé (pl. nem idegeskednek), s így éberebben tudják figyelemmel kísérni a világban zajló eseményeket. Egy példa: egy jezsuita elismerően ír Leninről és az (1919-es) oroszországi fejleményekről. (GA 204, 1921. április 29.)

A katolikus egyházban a jezsuiták gondoskodnak arról, hogy az emberek a 869-es [konstantinápolyi] zsinat értelmében ne jussanak el a szellemhez (az érzékfeletti ismeretekhez). Azért támogatják és fejlesztik a materialista tudományt, hogy aztán elmondhassák: a tudománynak nem tiszte megítélni azt, hogy Krisztus a római Szentszékre ruházta a szellemi javak képviseletének jogát. (GA 342, 1921. június 16.)

A katolikus ifjúsági mozgalom a rendezvényein ugyan felléphet a jezsuitákkal szemben, de hogy kik ellen, azt mégis egy jezsuita atya szabhatja meg. A jezsuiták így „maguk jelölhetik ki ellenfeleiket”, s ezáltal igen eredményesen viszik bele az ifjúsági mozgalmat a jezsuitizmusba. Így volt ez Rudolf Steiner ifjúkorában és ma is így van (1921). (GA 217a, 1921. szeptember 8.)

Rudolf Steiner kérésére Claus von der Decken a Keresztény Közösség jövendő papjainak felolvassa Rudolf Steiner két korai előadását, melyet az Ezoterikus Iskola kultikus tagozata számára tartott: az egyik az 1904. november 11-ei előadás a manicheizmusról, melynek végén a jezsuitákról van szó. Rudolf Steiner másnap mutatja be először az emberszentelő szertartást. (1922. szeptember 7.; GA 344, 13. o.)

A délről észak felé terjeszkedő katolikus-jezsuita áramlatot rendellenesen fejlődő (visszamaradott) arkangyalok inspirálják. (GA 222, 1923. március 17.)

„Bizonyos körök részéről voltaképpen éppen ettől a (Jézustól Krisztushoz című) ciklustól kezdődött az antropozófiával szembeni ellenségeskedés.” Az ebben a ciklusban kifejtett igazságokat „egyfajta ezoterikus kötelességérzetből hoztam nyilvánosságra.” (GA 224, 1923. május 7.)

Egy új kultuszra (a Keresztény Közösségre) irányuló kérdés által Ábel fiai rátaláltak Káin fiaira (megtalálták az utat Káin fiaihoz). Ez váltott ki a külvilágban heves ellenségeskedést az Ábel- és Káin-fiakból, vagyis a jezsuitákból és az okkult, titkos társaságokból. Ezért gyújtották föl és pusztították el a Goetheanumot. (GA 265, 1923. május 18. vagy 20., kristianiai [oslói] ezoterikus óra)

A két áramlat (a jezsuitizmus és a szabadkőművesség) egyszer összefogott, közös nevezőre jutván „a Közép áramlatával (az antropozófiával) szembeni gyűlöletükben. E két, amúgy ellenséges irányzat megegyezésének és szövetségének eredménye a János-épület (a Goetheanum) pusztulása volt”. (GA 265, 1923. május 27., a Wachsmuth-Lerchenfeld-csoport számára tartott ezoterikus óra)

Rudolf Steiner beszél arról, hogy „teljesen rejtett módon működtek közre Schiller hirtelen halálában (okkult eszközökkel segítették elő a költő idő előtti halálát)”! Goethe megsejtette ezt. (GA 310, 1924. július 18. - Ez az egyetlen utalás erre a gonosztettre egy nyilvános előadáson.)

Loyolai Ignác később [Emanuel] Swedenborgként testesült meg újra. (GA 240: a hatodik „Karma-kötet”, 1924. augusztus 24.)

Loyolai Ignác „tisztán materiális módon, akarati gyakorlatok által kívánta képviselni a földön Jézus ügyét”. Ez a célja a jezsuita rendnek, „amely a kereszténységet többnyire lesüllyeszti a földi-materiális világba”. A [jezsuita] rend legfőbb szabálya a pápának való feltétlen alávetettség és engedelmesség. (Uo.)

A jezsuiták akarati gyakorlatai „árnyék-ellenképei” annak, amit a Keresztény Közösség papjainak az Apokalipszissel való elmélyült munka során kell kifejleszteniük magukban. (GA 346: a „kései Apokalipszis-ciklus”, 1924. szeptember 9.)

A jezsuiták „ma ahrimáni értelemben működnek (ahrimáni szellemben tevékenykednek)”. (Uo.)

 

Az összeállítás Szergej O. Prokofjev és Christian Lazaridès Der Fall Tomberg (Anthroposophie oder Jesuitismus) [A Tomberg-ügy (Antropozófia vagy jezsuitizmus)] című kötetének 2., jelentősen kibővített kiadásában jelent meg (1996). Rudolf Steiner halálának 88. évfordulójára fordította és magyar nyelven közzéteszi: Korcsog Balázs


Kapcsolódó anyagok (Az egyház jövője és a jezsuiták szerepe):

Polzer-Hoditz gróf feljegyzései (1. rész: A szellem elleni harcés a három kulcskérdés)

Polzer-Hoditz gróf feljegyzései (2. rész: Azok a körök... és Dél-Németország feladata)

Kaspar Hauser és Christian Rosenkreutz (Európa gyermeke és a rózsakeresztesség)

Friedrich Schiller, Kaspar Hauser, Rudolf Steiner (Schiller Demetriusa és Közép-Európa sorsa)

A fehér és a fekete pápa dialógusa (Pilinszky egyfelvonásosa)

A bajor pápa (XVI. Benedek és a kétféle müncheni impulzus)

Utolsó frissítés ( 2013. július 29. )
 
< Előző   Következő >