A jezsuita rend (Jézus Társasága) címere

Rudolf Steiner kijelentései

A „jezsuitizmusról”

Szergej O. Prokofjev összefoglalója (3. rész)

Ludwig Polzer-Hoditz utolsó beszélgetése Rudolf Steinerrel négy héttel Steiner halála előtt. Szellemi hagyaték- vagy végrendeletszerű szavak a jezsuitákról: „Hordozza ezt mindig a tudatában: a jezsuiták elvették az emberektől a vallásosságot, a jámborságot, s teljesen azonosak a római államhatalommal. Hatalmuk erőszakos módszere a szellem elleni harc, vagyis a szellem elleni bűn, melyről az Írás azt mondja, hogy ez az egyetlen bűn, amely megbocsáthatatlan. A szellemet azonban nem lehet teljesen elpusztítani, de csak kevesek tudják majd átvinni a jövőbe.” Ez a [jezsuita] áramlat a társaságon belül is erősen érezhető, s reméli, hogy a Karácsonyi konferencia révén meg tudta bénítani azt (…). Mindig is a szellem elleni harc állt és áll továbbra is minden külső történés hátterében. (…) Azután a római és a nyugati páholyok törekvéseiről beszéltünk, és Rudolf Steiner nagyon komolyan hangsúlyozta, hogy három feladatot kell megoldani, melyek eredménye egészen rendkívüli jelentőségű a jövő szempontjából: 1. a két Jánosra vonatkozó kérdést; 2. ki volt Demetrius?; 3. honnan jött Kaspar Hauser? (1925. március 3., lásd GA 265, 453. o.)

Csak ily módon érthetjük meg Rudolf Steiner következő szavait, melyekben megfogalmazza, miért küzdenek a jezsuiták az antropozófia ellen: „Nem egy tévedés miatt harcolnak ellenünk, hanem azért, mert bizonyos körökben tudják, hogy mi az igazságot akarjuk.”

Rudolf Steiner kijelentéseiből ugyanakkor arra is fény derül, hogy a Goetheanum felgyújtásánál és az ő egészsége ellen irányuló közvetlen támadásban 1924. január 1-jén, a Karácsonyi konferencia utolsó napján, ugyanezek az erők tevékenykedtek.

Ennélfogva antropozófusként és Rudolf Steiner tanítványaként az embernek rendkívül komolyan kell vennie Polzer-Hoditz grófhoz intézett szavait és a jezsuitákra vonatkozó egyéb kijelentéseit.

Szergej O. Prokofjev és Christian Lazaridès: Der Fall Tomberg (Anthroposophie oder Jesuitismus) [A Tomberg-ügy (Antropozófia vagy jezsuitizmus)]. 2., jelentősen kibővített kiadás, 1996, 51. o.

Marie Steiner 1925-ben a következőket írta Rudolf Steiner Életutam című önéletírásának első kiadásához írott utószavában:

„Életútjának leírása itt hirtelen félbeszakad. 1925. március 30-án Rudolf Steiner eltávozott. Életét, melyet teljesen az emberiség áldozatos szolgálatának szentelt, kimondhatatlan gyűlölettel viszonozták: Rudolf Steiner megismerési útját »tövises úttá«: keresztúttá változtatták.

Rudolf Steiner áttörte a megismerés határait, s az egész emberiség számára megnyitotta a szellemhez vezető utat, amely lehetővé teszi, hogy az új Krisztus-tudat minden emberben kibontakozzék. Ezzel a legnagyobb emberi tettet hajtotta végre. A legnagyobb isteni tettet tanította nekünk, s azt ő értette meg velünk - a legnagyobb emberi tettet ő maga vitte véghez. Hát hogyne gyűlölték volna őt mindazon démoni erővel, mely a pokol rendelkezésére áll?! - Ő azonban szeretettel viszonozta mindazt a meg nem értést, amit vele szemben tanúsítottak.

Meghalt - ő, aki tűrt, vezetett, s beteljesített,

egy olyan világban, mely lábbal tiporta őt,

s melyet képes volt a magasságokba vezetni.

Magasba emelte a világot, de ők közbeavatkoztak,

gyűlöletet okádtak, eltorlaszolták előtte az utakat,

s lerombolták, ami keletkezőfélben volt.

Tűzzel és méreggel pusztítottak,

s most örvendezve mocskolják be az emlékét.”

Szergej O. Prokofjev és Christian Lazaridès: Der Fall Tomberg (Anthroposophie oder Jesuitismus) [A Tomberg-ügy (Antropozófia vagy jezsuitizmus)]. 2., jelentősen kibővített kiadás, 1996, 209. o.

A jezsuitizmus problematikájával összefüggésben végezetül a mögötte álló szellemi lényre, a jezsuitizmus érzékfeletti inspirátorára irányuló kérdést kell megválaszolnunk.

Az a belső hazugság, amely korunkban az egész jezsuita mozgalmat áthatja, azzal van összefüggésben, hogy a jezsuitizmus ma már nem a luciferi, hanem az ahrimáni erők eszköze. Ez jelenti ugyanis a jezsuita rend „továbbfejlődését”: amit a 16. században Loyolai Ignác luciferi inspirációból alapított, az az idők folyamán egyértelműen ahrimáni jelleget öltött. A jezsuita rend okkult gyakorlata ma már „ahrimáni módon megmerevedett”, s ennek következtében „a jezsuita áramlat fejlődése ahrimáni vizekre terelődött, teljesen ahrimáni útra tért”, és a jezsuita rend „ma ahrimáni értelemben működik (ahrimáni szellemben tevékenykedik)”. (GA 346, 1924. szeptember 9.) Ezt különösen olyan katolikus szervezetek esetében lehet megfigyelni, mint az „Opus Dei”, amely a jezsuita beavatási elvek további ahrimánizálódásának az eredménye.

Szergej O. Prokofjev: Menschen mögen es hören (Das Mysterium der Weihnachtstagung) [Bárcsak meghallanák az emberek (A Karácsonyi konferencia misztériuma)]. Stuttgart, 2002, 838. o.

A jezsuitizmus érzékfeletti inspirátora s egyben a jezsuita rend egyfajta „csoportszelleme” esetében tehát egy olyan szellemi lényről van szó, amely eredetileg ugyan luciferi természetű, de ma már ugyanakkor a Nap-démon ahrimáni küldöttjének (e hatalmas ahrimáni lénynek) az eszközéül szolgál.

Szergej O. Prokofjev: Die geistigen Quellen Osteuropas und die künftigen Mysterien des Heiligen Gral [Kelet-Európa szellemi forrásai és a Szent Grál jövendő misztériumai]. Dornach, 1989, 1995², 315. o.

Mindezeket figyelembe véve nemcsak nagyon naiv dolog, hanem az ismert következmények folytán végzetes hiba volna, hogyha bármiféle „békekötést” remélnénk ezzel az áramlattal. Hiszen ahogy az evangéliumban áll: „Senki sem szolgálhat két úrnak (Senki sem lehet egyszerre két úr szolgája)” (Máté 6,24).[*] S ezért előbb vagy utóbb minden embernek választania kell a [Rudolf Steiner által képviselt] „etikai individualizmus” útja és a között az út között, amely „vakfegyelemhez [Loyolai Ignác ismert kifejezésével élve, szó szerint: hullaengedelmességhez]” vezet.[**]

Szergej O. Prokofjev: Menschen mögen es hören (Das Mysterium der Weihnachtstagung) [Bárcsak meghallanák az emberek (A Karácsonyi konferencia misztériuma)]. Stuttgart, 2002, 838. o.

Rudolf Steiner halálának 88. évfordulójára összeállította és fordította: Korcsog Balázs