NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
WAGNER 200 (Rudolf Steiner Wagner-ciklusa, 2. előadás) Nyomtatás E-mail
2013. július 21.

ImageRudolf Steiner

Richard Wagner a

szellemtudomány fényében

A berlini Wagner-ciklus

(1905. március-május)

 

Második előadás

(1905. május 5.)

 

A nibelung gyűrűje (II.)

 

Ezekben az előadásokban látni fogjuk, Wagner zenedrámáinak hősei hogyan emelkednek föl az istenekhez, majd szállnak alá ismét az emberekhez, hogy megszabadulást és megváltást hozzanak az emberiségnek.

A nibelung gyűrűjének rögtön az elején megjelenik az ötödik földkorszak (az Atlantisz utáni időszak) egészének vezérmotívuma: az öntudat, az Én születése az asztrális elemből. Bizonyára tudják, hogy a víz az asztralitás okkult kifejeződése. Ha meg akarjuk érteni a Wagnernél uralkodó hangulatot, akkor az északi mítoszok világába kell belehelyezkednünk. Anélkül, hogy minden részletnek tudatában lett volna, Wagner mégis kifejezésre juttatta azt az erőt és azokat a szimbólumokat, melyek ezekben a mítoszokban élnek. Aki engedi, hogy hatással legyen rá mindaz, ami az északi istenek köré csoportosul, úgy fogja találni, hogy van bennük valami tragikus elem: hogy minden a végére van kihegyezve, az istenek alkonyára. De mi ez az alapvető vonás, aminek egy ilyen csodálatos műalkotás az eredménye, [mint amilyen Wagnertől A nibelung gyűrűje]?

Képzeljük el, milyen volt a Föld az ősi északi emberek idejében. Trópusi éghajlatot találnának, olyat, ami semmiben sem különbözik a mai trópusi éghajlattól. Emberszabású majmok, elefánthoz és zsiráfhoz hasonló állatok éltek ezeken a vidékeken. A természet lényegesen más volt, mint ma. Mindezt lassanként felváltotta az úgynevezett eljegesedés, a jégkorszak, s megjelennek primitív kultúrával rendelkező elődeink. Ennek a jégkorszaknak, ennek az eljegesedésnek az utóhatásaiból keletkezett későbbi germán kultúránk.

Északon is voltak misztériumok és misztériumiskolák: voltak drotta, s inkább nyugatabbra pedig druida misztériumok. Ezek nagyon mély misztériumok voltak. Egy beavatott állt mögöttük: Wotan. Főként a kelta népesség lakta területeken maradtak fönn a régi druida misztériumok maradványai. Angliában Erzsébet királynő koráig [1558-1603] megtalálhatók ennek nyomai. Azután felszámolták őket. Az ősi drotta és druida misztériumok mesélnek egy Sig vagy Sigge nevű szellemi tanítványról, aki egy bizonyos életkorban feláldozta saját individualitását, s képessé vált arra, hogy magába fogadjon egy magasabb rendű individualitást. Ennek a folyamatnak a leírását valamennyi misztériumban megtalálhatjuk. Jézus is így kínálja föl testét a János-féle [Jordán-]keresztelő során egy magasabb rendű individualitás számára. Mindaz, ami Siggel kapcsolatos, arra a misztériumra emlékeztet, hogy egy szellemi tanítvány képes lemondani saját individualitásáról egy magasabb rendű lény javára. Wotan azért költözött bele Sigbe, hogy előkészítse, aminek a jövőben kell bekövetkeznie.

Minden titkos tanítványnak úgy tanították, hogy az északi istenek világát felváltja majd a kereszténység. Wotan egész működése valójában előkészület az eljövendő kereszténységre. Miközben az atlantiszi népesség a Góbi sivatag felé vándorolt, bizonyos törzsek hátramaradtak itt, északon. S míg délen a[z Atlantisz utáni időszak első] négy kultúrkorszaka kibontakozott, azalatt északon is lezajlott egy folyamat. A fejlődésnek itt is négy szakasza játszódott le, az utolsó maga az istenek alkonya”.

Az északi mítoszokban annak utóhangját halljuk, ami e négy előkészítő korszak folyamán lezajlott. Wotan ez alatt az idő alatt négy ízben is magasabb beavatásban részesül. Első beavatása során, az [Atlantisz utáni] első kultúrkorszakban, kilenc napig függ a keresztfán, a világkőris fáján. Ekkor odamegy hozzá Mimir, s megtanítja őt a rúnavetésre (rovásírásra). A keresztre feszítés itt is a megváltást jelenti. Második beavatásakor megszerzi a bölcsesség italát, melyet Gunlöd őrzött egy barlangban. Wotannak kígyóként kellett behatolnia e föld alatti barlangba, s három napig tartózkodik ott, hogy elnyerje a bölcsesség italát.

Image
Az egyszemű Wotan (Odin) és hollói
Harmadik beavatásánál, amely a harmadik kultúrkorszaknak felel meg, a saját szemét kell feláldoznia. Ez a mondákban szereplő bölcsességszem, amely az egyszemű küklopszokra emlékeztet, akik a lemúriai időszak embereit jelentik. Ez a szem nálunk már régóta visszafejlődött. Újszülötteknél még észrevehető ennek maradványa. Ez a tisztánlátás szeme. Miért kell ezt Wotannak feláldoznia? Mindegyik földkorszakban még egyszer röviden megismétlődik mindaz, amin előzőleg keresztülment. Tehát a harmadik kultúrkorszakban ismét fel kellett áldozni a tisztánlátást, hogy megjelenhessen az, ami elsőként Wotanban ragyogott fel: az ésszerű bölcsesség, az európai szemléletmód ismertetőjegye. Wotan negyedik beavatása Siegfriedhez, az isteni sarjhoz, Wotan ivadékához kapcsolódik. S ezzel először lépnek emberi beavatottak az Isten helyére.

Siegfried beavatást nyer. Ehhez fel kell ébresztenie Brünnhildét, a magasabb tudatállapotot, s mindezt azáltal, hogy keresztülhatol a lángokon, mivel a tűz által kell megtisztulnia a szenvedélytől. Így megy keresztül a megtisztuláson, a katarzison. Ezt megelőzően megölte a sárkányt: legyőzte az alacsonyrendű érzékiséget, s ezáltal sebezhetetlenné vált. Csak a lapockái között maradt egy sebezhető pontja. E sebezhető pont jelképes utalás arra, hogy a negyedik kultúrkorszak még híján volt valaminek, amit majd csak a kereszténység lesz képes elhozni. Jönnie kellett valakinek, aki ott is sebezhetetlen, ahol Siegfried még sebezhető volt: Krisztus, aki a keresztet hordozza a hátán, ott, ahol Siegfrieden halálos sebet ejthettek.

Még egy támadásnak, az atlantisziak rohamának is a kereszténység által kellett meghiúsulnia. Azok a népek, akiknek Atli (Attila, Etele) a vezére, atlantiszi eredetűek. Ezek a mongol törzsek megtorpannak a kereszténység előtt, amely I. Leó pápa révén száll szembe velük. A kereszténység váltja fel az ősi kultúrát.

Image
Loki, a vak Hödur és Baldur halála a fagyönggyel
Régen a mítoszokban jelképek által, szimbolikus képek formájában ábrázolták a fejlődést. Így van ez a Baldur-mítosz esetében is. Baldur személyében is egy északi beavatottal van dolgunk. Nála a beavatás valamennyi feltétele teljesül. A Baldur-rejtély mély igazságot rejt magában. Lokinak az északi mondákban betöltött sajátos szerepét is csak ezáltal érthetjük meg. Tudják, hogy Baldur anyja, baljós álmoktól gyötörve, minden lényt megesketett, hogy nem fogja bántani Baldurt. Csupán egy jelentéktelen növényről feledkezett meg: a fagyöngyről, amely így nem tett ilyen fogadalmat. És Loki ebből a fagyöngyből készíti el azt a nyilat, amelyet odaad Hödurnak, a vak istennek, amikor az istenek játékból a sebezhetetlennek vélt Baldurra lövöldöznek nyilaikkal. Baldur istent Hödur lövése öli meg.

Tudják, hogy a földfejlődést egy másik időszak: a Hold-korszak előzte meg. A Hold anyaga az élőlényekéhez volt hasonló. A Hold növényzetének néhány tagja megrekedt az akkori szinten, s így zavaró tényezőként hat a későbbi új világban. Az ilyen növények nem képesek ásványi talajon nőni, csakis más élőlényeken tudnak növekedni, tehát élősködők. A fagyöngy is ilyen „holdnövény”. Loki pedig egyfajta holdisten: ő szintén még a Hold-korszakból származik. Loki a Hold-korszak alatt volt tökéletes, de most a tökéletlent, a rosszat testesíti meg. Így azt is megértjük, miért jelenik meg Wagner drámáiban Loki kettős természetűként, kétneműként: egyszerre férfiként és nőként. Mint tudják, az egyneműség megjelenése egybeesik a holdkiválással: a Holdnak az egységes planétából történő kiválásával. Az új teremtés élén Baldur, a napisten áll. S ekkor összeütközésre kerül sor a régi és az új teremtés, a Hold és a Nap birodalma között, s ennek az összeütközésnek esik áldozatul Baldur, a Nap-kultúra képviselője. A vak Hödur annak a vak természeti törvényszerűségnek a megtestesítője, amely az ásványok világában él. Hödurnak azért kellett magára vállalnia ezt a bűnt, hogy ezáltal lehetővé tegyen egy bizonyos előrehaladó elemet. A misztériumokban Baldurnak ismét új életre kellett kelnie, miután Loki Hödurral megölette őt.

Ilyen érzések töltenek el bennünket Richard Wagner műveinek hallatán. Vizsgáljuk meg A Rajna kincsének első jelenetét, amikor a rajnai sellők őrzik a Rajna kincsét, az aranyat. Alberichben, a törpében először érzéki vágy ébred irántuk. Aztán elkezd sóvárogni az arany után, s lemond a szerelemről, mert aki az aranyat és a hatalmat akarja birtokolni, annak le kell mondania a szerelemről. Ezért kovácsol belőle gyűrűt. Mi kapcsolódik ehhez a gyűrűhöz? A birtoklás, az önzés. Amíg az ember nem különült el, addig semmit sem kívánt saját maga számára. Az önzés, az egoizmus csak akkor kezdődik, amikor az embert körülfogja az érzékiség gyűrűje. Alberichnek tehát le kell mondania a szerelemről. Ő, az öntudat képviselője, körülveszi magát a fizikaisággal. A fizikai test ugyanazon törvények szerint épül fel, melyek a természetben uralkodnak, s amelyből a rajnai sellők aranya is származik. Az aranyhoz az önzés, az egoizmus, az elkülönült létezés kapcsolódik. Az arany itt azt a fajta bölcsességet jelenti, melyet értelmünk révén szerzünk meg, s nem a teremtő bölcsességet. Ahhoz, hogy arra szert tegyünk, az embernek előbb fogékonnyá kell tennie magát e teremtő bölcsességre. Ha visszamegyünk abba az időbe, amikor az ember még nem tagolódott két nemre, akkor még nem rendelkezett a gondolkodás képességével, hogy gondolkodása révén öntudatra ébredjen. Mindazt, amit az ember alkotott, a szeretet által hozta létre. Az ember csak annak árán tehetett szert a magasabb fokú szellemiségre, hogy lemondott alkotóerőinek feléről, s egyneművé vált.

Kinek a műve mindez? Korábbi időkben tevékenykedő lények műve. Ahhoz, hogy az ember szert tegyen e szilárd testiségre, a Földnek át kellett alakulnia egy másmilyen állapotba. Wotan korábbi időkből származott, a hullámzó tüzes köd idejéből. Onnan, amikor még a legtisztább tűzerők működtek a Földön, midőn Isten szelleme lebegett a vizek fölött, ott volt eredetileg Wotan hazája. De Wotannak most szilárd várrá kellett átalakítania otthonát: a Földnek meg kellett szilárdulnia. Az istenek várát, a Walhallát az óriások építették. Ezek az óriások a lemúriai időszak emberei: a lemúriai óriások, akiknek még nem volt túl fejlett szellemisége. Az óriások -, vagyis a testiségből magát kiküzdő emberiség - ezért vágyakoznak Freyára, újból egy női alakra. Freya a tudatot testesíti meg, a tudatot, amire azért van szükségük, hogy fennmaradjanak, hogy megfiatalodjanak.

S ekkor Loki az, aki a tüzes elemből képes létrehozni valamit, ami megfelelő az alacsonyrendű természet számára. Loki megszabadítja Wotant Freya feláldozásától, s eléri, hogy Freya az isteneknél maradjon. Mit kell megszereznie az embernek? A gyűrűt, amely a törvényeknek megfelelően felépülő testiséget jelenti. Az embernek a magasabb rendű szeretet javára le kell mondania a szenvedélyről, ami érzéki természetének velejárója. A teljes kibontakozáshoz előbb a léleknek is fel kell épülnie. Az óriások lemondanak Freyáról, a szerelemről, amely így az isteneknél marad. Az óriások megelégszenek a gyűrűvel, az arany elemével, melyhez átok tapad. A szeretet csak a kereszténység által érkezik majd el.

Egy tragikus vonás járja át az északi mitológiát. Látjuk, Wotan számára milyen kínszenvedést jelent, hogy átadja az uralmat az emberi nem egy szülöttjének. Továbbra is meg akarja őrizni hatalmát, s megpróbálja visszaszerezni a gyűrűt. Ekkor ismeri meg Erdát, akitől bölcsességet tanul. Erda a Föld szelleme, az egész emberiség közös tudata mindaddig, amíg az emberi tudat ki nem bontakozik a Földön. Erda leányai, a nornák adják hírül a Föld magasabb rendű tudását, ők testesítik meg a Föld ősi bölcsességét a múltról, a jelenről és a jövendőről. Ők bogozzák szét az egyes ismeretek szálait, ám az elkülönült tudásnál magasabb rendű az a bölcsesség, amely az örökkévalóság jegyeit viseli.

Wotan végül odaadja a gyűrűt az óriásoknak. Ekkor harcra kerül sor a két óriás között. A viszály oka az elkülönült létezés. Ezért jelenik meg itt a kardmotívum, melyben egy átmenet fejeződik ki: az addig még inkább közösségi formában élő emberiségtől az elkülönült életmódot folytató, egymás ellen harcoló, újfajta emberiséghez való átmenet. Wotan számára világossá válik saját szerepe az emberiség fejlődésében, különösen az ötödik földkorszakhoz [az Atlantisz utáni időszakhoz] fűződő kapcsolata.

ImageSzivárvány vezet a Walhallától a Földig. A szivárványnak különös jelentősége van az okkult bölcsességben. Tudják, hogy az özönvíz után is szivárvány jelent meg. Az északi mítoszokban most ismét találkozunk ezzel a szimbólummal. A szivárvány az atlantiszi korból az Atlantisz utáni időszakba való átmenetet jelenti. Akkoriban a levegő sokkal sűrűbb, a víz pedig sokkal hígabb volt, mint manapság. A mai értelemben vett csapadék, eső akkor nem létezett. S így abban az időben szivárvány sem keletkezhetett. Azt a vidéket, ahol az északi emberek nemzetsége kialakult, joggal nevezték a köd birodalmának, a köd hazájának, Nibelheimnak. A ködnek e birodalmából keletkeztek azok a víztömegek, amelyek elárasztották az atlantiszi kontinenst. Csak az atlantiszi időszak végén, a vízözön után jelenik meg a szivárvány. Az okkult kutatás ad magyarázatot arra, hogy ez mit jelent. A Bibliában, az özönvíz utáni szivárvány esetében - éppúgy, mint az északi mítosz szivárványhídjában - olyasvalamivel van dolgunk, ami az emberek és istenek közötti összeköttetést jelenti. Amikor Siegfried legyőzi Wotant, akkor ez arra utal, hogy most az ember lép a régi istenek helyére. Előkészítik az ötödik földkorszak [az Atlantisz utáni időszak] feladatát: hogy az emberiségvezetők és mesterek az emberek közül kerülhessenek ki. Az emberiség korábbi vezetői a magasabb világokból érkeztek az emberek közé. Most viszont egy olyan mester lesz az emberiség vezetője, aki végigjárta az emberiség fejlődésének valamennyi fokát (csak gyorsabban, mint a többi ember), s aki tehát előrehaladottként vezeti az emberiséget.

Legközelebb ismét Siegfriedről fogunk beszélni, s még többet fogunk megtudni erről a fejlődésről. Látni fogják, Wagner hogyan használta fel az északi mítoszokban rejlő erőt az emberiség legégetőbb kérdéseinek bemutatására. Hiszen ezért oly hallatlanul lélekemelőek és szívhez szólóak Wagner zenedrámái.

 

Richard Wagner születésének 200. évfordulójára

összeállította és fordította: Korcsog Balázs

 

Kapcsolódó anyagok:

Richard Wagner az antropozófia fényében (Rudolf Steiner kijelentéseinek tükrében)

Richard Wagner a szellemtudomány fényében I/1. (Rudolf Steiner 1905-ös berlini Wagner-ciklusa, 1. előadás, 1. rész: Lohengrin)

Richard Wagner a szellemtudomány fényében I/2. (Rudolf Steiner 1905-ös berlini Wagner-ciklusa, 1. előadás, 2. rész: A nibelung gyűrűje I.)

Rudolf Steiner Richard Wagnerről, az Arenson-vezérfonal nyomán (Richard Wagner az antropozófia fényében, Rudolf Steiner kijelentéseinek tükrében, 1. rész)

Rudolf Steiner a wagneri muzsikáról: a Grál-misztérium Richard Wagner műveiben (Richard Wagner az antropozófia fényében, Rudolf Steiner kijelentéseinek tükrében, 2. rész)

Rudolf Steiner és korának zenéje (Beethoven és Wagner)

A müncheni misztériumjátékok: az antropozófia Bayreuthja (Schuré, Steiner és Wagner)

A Művész és a Grál-király (Richard Wagner és Kaspar Hauser bambergi találkozása)

Wagner Ringje Budapesten (A Siegfried-monda és a kereszténység misztériumai)

Szergej O. Prokofjev első találkozása az ezoterikus kereszténységgel (Wagner és a Parsifal)

Dornach volt élete álma (Szergej O. Prokofjev találkozása Wagner Lohengrinjével)

Utolsó frissítés ( 2013. december 29. )
 
< Előző   Következő >