NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Mint Merlin, a beavatott... (Nikolaus Lenau Merlin-verse) Nyomtatás E-mail
2013. augusztus 04.

ImageNikolaus Lenau

Mint Merlin…

Erdei dalok (5.)

 

 

Wie Merlin                                                          Mint Merlin,

Möcht’ ich durch die Wälder ziehn:                járnék erdők mélyein,

Was die Stürme wehen,                                     hogy mi zeng a szélben,

Was die Donner rollen                                       s dörgés robogását,

Und die Blitze wollen,                                        villám csattanását

Was die Bäume sprechen,                                 és a fák beszédét,

Wenn sie brechen,                                             melyeket a szél tép,

Möchte’ ich wie Merlin verstehen.                  mint Merlin, mind, mind megértsem.

 

Voll Gewitterlust,                                              A viharba lép,

Wirft im Sturme hin                                            fergetegbe vág

Sein Gewand Merlin,                                          csapkodó ruhát,

Dass die Lüfte kühlen,                                       a szél hadd nyaldossa,

Blitze ihm bespülen                                            villám csiklandozza

Seine nackte Brust.                                            csupasz kebelét.

 

Wurzelfäden streckt                                           A tölgy-gyökerek

Eiche in den Grund,                                            mélybe nyúlanak,

Unten saugt versteckt                                         ott szív életet

Tausendfach ihr Mund                                      sok piciny ajak

Leben aus geheimen Quellen,                           hűs források rejtekéről,

Die den Stamm gen Himmel schwellen.           mitől a törzs ég felé tör.

 

Flattern lässt sein Haar Merlin                         Éji viharban haja

In der Sturmnacht her und hin,                        csak lobog ide-oda;

Und es sprühn die feurig falben                       villámok a koponyáját

Blitze, ihm das Haupt zu salben:                        fölkenik és körbejárják.

Die Natur, die offenbare,                                   A természet titka nyílt már,

Traulich sich mit ihm verschwisternd,            s szomjazó szívét itatja,

Tränkt sein Herz, wenn Blitze knisternd         ha cikázva csókolgatja

Küssen seine schwarzen Haare. - -                 fekete haját a villám.

 

Das Gewitter ist vollbracht,                              A vihar már messze ment,

Stille ward die Nacht;                                         jött az éji csend;

Heiter in die tiefsten Gründe                             az ég, harca csillapodtán

Ist der Himmel nach dem Streite;                      tiszta. Ezt a békességet

Wer die Waldesruh verstünde,                         jobban ki is értené meg

Wie Merlin, der Eingeweihte!                      Merlinnél, az avatottnál?

                                                                     [Mint Merlin, a beavatott!]

 

Frühlingsnacht! kein Lüftchen weht,              Tavaszéj! Szellő se kél,

Nicht die schwanksten Halme nicken,            nem bólognak a füvek sem,

Jedes Blatt, von Mondesblicken                      s bénító hold-bűvöletben

Wie bezaubert, stille steht.                               némán áll a falevél.

 

Still die Götter zu beschleichen                        Isteneket lesve, némán,

Und die ewigen Gesetze,                                   s törvényüket, mely örök,

In den Schatten hoher Eichen                          hosszútörzsű tölgy árnyékán

Wacht der Zaubrer, einsam sinnend,              a varázsló fel s le járva

Zwischen ihre Zweige spinnend                      a nagy tölgyfa ágbogára

Heimliche Gedankennetze.                             gondolathálót kötöz.

 

Stimmen, die den Andern schweigen,              S hangokat, halláson túli

Jenseits ihrer Hörbarkeiten,                              hangokat, miket nem hall más,

Hört Merlin vorübergleiten,                              hall Merlin sűrűn tolulni,

Alles rauscht im vollen Reigen.                         s körülötte zsong a kartánc.

Denn die Königin der Elfen,                             Mily csodás érzékelés ez!

Oder eine kluge Norn                                         Tündérasszony, sors tündére

Hält, dem Sinne nachzuhelfen,                         bűvös kürtöt tart füléhez,

Ihm ans Ohr ein Zauberhorn.                          hogy a hangokat megértse,

Rieseln hört er, springend schäumen              s hallja, hogy az életáram

Lebensfluten in den Bäumen.                           hogy kereng, buzog a fákban.

 

Vögel schlummern auf den Ästen                   A madarak nászi ünnep

Nach des Tages Liebesfesten,                         után águkon megülnek

Doch ihr Schlaf ist auch beglückt;                  s álmukban is boldogak;

Lauschend hört Merlin entzückt                      meghatódva hallja Merlin

Unter ihrem Brustgefieder                                 tollas kis keblüknek mélyin

Träumen ihre künft’gen Lieder.                        jövendő dalaikat.

Klingend strömt des Mondes Licht                Holdból pengve hull a fény

Auf die Eich’ und Hagerose,                            s tölgyre, rózsafára árad,

Und im Kelch der feinsten Moose                   s kelyhében a kis moháknak

Tönt das ewige Gedicht.                                   zeng az örök költemény.

 

(1843)

 

(Fordította: Jékely Zoltán)

 

Merlin: a kelta mondák híres varázslója. Lenau itt az Artúr-mondakörnek arra mozzanatára utal, amely szerint Merlin, aki Artúr király seregében harcolt a szászok ellen, a vesztett csata után megőrült, s a csatatér melletti erdőben élt haláláig, mindvégig megtartva látnoki képességét.

Utolsó frissítés ( 2014. január 30. )
 
< Előző   Következő >