Az 1913-as és a 2013-as év az antropozófia történetében (2. rész) Nyomtatás E-mail
2014. január 05.

Image
Épül az első Goetheanum (1914. febr. 10-i állapot)
Az antropozófia középpontja

Az 1913-as esztendő

mint Grál-év

Az Alapkő, a János-épület és az Ötödik evangélium mint Krisztus befogadásához vezető út

 

Az 1913-as év - az önálló Antropozófiai Társaság, az utolsó müncheni misztériumjátékok, a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium esztendeje - kettős értelemben is az antropozófia középpontját jelenti. Egyrészt időrendben, kronológiailag képezi az antropozófia földi fejlődéstörténetének középpontját a 20. század első negyedében: a Rudolf Steiner szellemi tanítóként való fellépésétől és az általa vezetett Német Szekció megalapításától a munkásságának betetőzéséig, az 1923/24-es Karácsonyi konferenciáig és a társaság újraalapításáig, majd Steiner idő előtti haláláig tartó időszakban.

 

Az Antropozófiai Társaság „három alapítása” és a három alapkőletétel

(a társaság fejlődésének három lépcsőfoka)

(az 1902 és 1923 közötti [3x7] 21 évben)

kezdő/kiindulópont

középpont

tetőpont

1902

a Teozófiai Társaság

Német Szekciójának megalapítása

(1902. okt., Berlin)

 

müncheni Pünkösdi kongresszus

(1907. máj.)

 

a malschi modellépület

alapkőletétele

(Karlsruhe közelében)

(1909. ápr. 5-6.)

 

1912/13

az első Antropozófiai Társaság megalapítása

(1912. dec. 28., Köln és

1913. febr. 3., Berlin)

 

1913. szept. 20.

dornachi alapkőletétel és

Ötödik evangélium

 

szellemi és fizikai alapkőletétel

(Grundstein als Eckstein:

az antropozófia alapköve mint sarokkő)

és az Ötödik evangélium mint az antropozófia evangéliuma

 

János-épület

(első Goetheanum)

1923/24

Karácsonyi konferencia

(Weihnachtstagung)

az Általános[an emberi] Antropozófiai Társaság megalapítása

(1923. dec. 24. -

1924. jan. 1., Dornach)

 

szellemi alapkőletétel

mantrikus formában

(Grundsteinspruch:

Alapkő-„meditáció”)

 

második Goetheanum

előzmények:

1899: Káli Júga vége, új fényes korszak kezdete, Rudolf Steiner Krisztus-élménye (beavatása);

1900 (Michaeli): Steiner első antropozófiai előadása

előzmények és következmények:

1922/23 fordulóján az első Goetheanum tűzkatasztrófája;

1924 (Michaeli): Steiner utolsó előadása (Letzte Ansprache);

1925: Steiner idő előtti távozása a fizikai síkról


 

Az 1913-as esztendő és annak legfontosabb eseményei: a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium ugyanakkor szellemi, krisztológiai értelemben is az antropozófia középpontját jelentik. Hiszen az Alapkő kettős dodekaédere, a János-épület kétkupolás szerkezete és az Ötödik evangélium fejtegetései a két Miatyánkról és a két Jézus-gyermekről mind-mind az antropozófia mint korszerű megismerési és beavatási út célját jelenítik meg: a modern ember Krisztussal való találkozását, a Krisztus-lény befogadását. Ehhez ugyanis a két nagy misztériumáramlat: a makrokozmikus és a mikrokozmikus út, a mágusok és a pásztorok útjának belső egyesítésére van szükség: hogy az ember egyesítse magában a salamoni Jézus-gyermek (Zarathusztra) egyetemes bölcsességét és a nátháni lélek mennyei ártatlanságát. E két princípium, e két szellemi minőség belső egyesítésével jöhet létre a lélekben az a kehely, mely Krisztus hordozójává válhat. Korunkban ez az út vezet Krisztus befogadásához. S az Alapkő kettős formája és maga a kétkupolás János-épület is ennek az útnak a jelképe, sőt szemmel látható formába öntése, megtestesülése, az Ötödik evangélium pedig nem más, mint a két Jézus-gyermek egyesülésével létrejött názáreti Jézus útjának leírása a Jordán-keresztelőhöz, vagyis a Krisztus-lény befogadásához.

Image
A templom (János-épület) és építőmestere
Az 1913-as évet és annak fő eseményeit - a János-épület alapkőletételét és az Ötödik evangélium kezdetét - tehát nem csupán kronológiai, hanem krisztológiai értelemben is az egész antropozófia középpontjának tekinthetjük, az 1913-as esztendőt pedig Grál-évnek is nevezhetjük: a ’13-as év a Krisztus befogadásához szükséges kettős jézusi kehely korszerű antropozófiai megformálásának, illetve megfogalmazásának esztendeje, amikor is az Alapkő, e jézusi-krisztusi sarokkő úgy jelenik meg, mint egyfajta Grál-kehely; a János-épület (az első Goetheanum) mint modern Grál-templom, mint az új michaeli-rózsakeresztes misztériumok temploma, az élő Ige (Logosz), vagyis az éteri Krisztus háza; az Ötödik evangélium, a megismerés evangéliuma pedig mint a Grál-út: a Krisztus befogadásához vezető út leírása. S mindez a páli mondás jegyében: „Nem én, hanem Krisztus - Énbennem.”

(Rudolf Steiner és az első Goetheanum modellje, 1914)

Korcsog Balázs

 


Kapcsolódó anyagok (százéves összefoglalók 1907-1913):

A Pünkösdi kongresszustól a Karácsonyi konferenciáig (1907-1923/24) (Az 1907-es év Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében)

München (1907) és Budapest (1909) között (Az 1908-as év sarokkövei)

Az 1908-as év - napról napra

Kristiania és Budapest: Krisztus és Buddha (Az 1909-es év folyamatainak képe)

Az 1909-es év - napról napra

Az 1910-es év és az éteri Krisztus sorozat állomásai

Okkult történelem: az 1910-es év

Az 1911-es év Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében (Találkozások, előadások, alapítások)

Az 1912-es év (Titanic és Titánia; Új naptár és időszámítás, illetve Helykeresés, névadás: Dornach, Antropozófiai Társaság, euritmia)

Az 1913-as esztendő mint Grál-év (1. rész: Az önálló Antropozófiai Társaság, az utolsó müncheni misztériumjátékok, a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium esztendeje)

Utolsó frissítés ( 2023. november 30. )
 
< Előző   Következő >