NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
400 éve halt meg William Shakespeare Nyomtatás E-mail
2016. április 22.

Image
Shakespeare-I.Jakab-Bacon hármas csillagzata
Shakespeare 400

Shakespeare és I. Jakab király

(Az író és az inspirátor)

Egy 21. századi misztérium

 

Április 23.: Shakespeare születésének és halálának napja.[1] Az angol, sőt az egész világirodalom egyik legnagyobb alakja a hagyomány szerint ugyanazon a napon jött a világra, amely 52 évvel később a mennyei születésnapja lett (1564-1616). Idén ünnepeljük a nagy angol költő halálának 400. évfordulóját, ahogy két évvel ezelőtt emlékeztünk meg születésének 450. évfordulójáról.

A mára egész könyvtárat kitevő szakirodalomban évszázados vita alakult ki Shakespeare műveinek szerzőségéről: hogy valójában ki írta Shakespeare műveit? Ám a Shakespeare műveinek szerzősége körüli vita semmiképpen sem pusztán irodalomtörténeti kérdés, hanem annak valódi tétje: Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa előrehaladó szellemiségének összeköttetése.

Rudolf Steiner Shakespeare-rel kapcsolatos kutatásainak jelentőségét az a szellemtudományos felismerése adja, hogy - miként egy jóval magasabb szinten, de megkülönbözteti egymástól a salamoni és a nátháni Jézus-gyermeket, vagy még magasabb szinten: a názáreti Jézust mint embert, mint földi hordozót, és Krisztust mint istenséget, mint kozmikus Nap-szellemet, úgy - a Shakespeare-kérdést is kettéválasztja, és különbséget tesz aközött, hogy ki írta Shakespeare műveit, és hogy ki inspirálta őt.

(1) Ki írta Shakespeare műveit? - Steiner válasza, hogy nem más, mint maga Shakespeare, a színész: „Az egész világirodalomban nincsenek még ilyen drámák, melyek ennyire színészi nézőpontból lennének megírva. Ez is bizonyítja, hogy Shakespeare-é, a színészé a dicsőség, hogy ő volt a költője ezeknek a drámáknak” - mondta Rudolf Steiner egyik legkorábbi antropozófiai előadásában (GA 51), a Shakespeare művei körül akkoriban is zajló szerzőségi vitához kapcsolódva. S majd negyed századdal később, előadói munkásságának legvégén, az 1924 szeptemberében tartott ún. „Dráma-kurzuson” is egy színész lángelméjeként ábrázolja Shakespeare szellemét (GA 282). Ám ezt a tényt Steiner világosan megkülönbözteti attól a kérdéstől, hogy

(2) ki inspirálta őt? Vagyis szellemi értelemben ki állt Shakespeare műveinek hátterében? - Rudolf Steiner szellemi kutatása szerint egy beavatott állt Shakespeare mögött és korának három másik nagy alakja mögött, s ez a beavatott inspirálta őket és szólalt meg a műveiken keresztül: „Bacont és Shakespeare-t, de Jakob Böhmét és Jakob Baldét is ugyanaz a Mester inspirálta- mondta Rudolf Steiner 1907 elején egy kasseli ezoterikus tanítványának.[2] És tizenhét évvel később, 1924-ben, a második „Karma-kötet” második előadásában Steiner megerősíti és valamivel részletesebben is kifejti ezt a szellemi összefüggést: „Az irodalomtörténészek Baconnel és Shakespeare-rel kapcsolatos teljesen felszínes vitája üresen cseng, amikor is mindenféle érveket hoznak fel annak bizonyítására, hogy voltaképpen nem is Shakespeare, a színész írta a nevéhez fűződő drámákat, hanem Bacon, a filozófus és államférfi. Mindazok a törekvések, amelyek külső szempontok alapján keresnek hasonlóságot Shakespeare drámáinak és Bacon filozófiai műveinek gondolkodásmódja között, teljesen elhibázottak, hiszen meg sem közelítik a dolog lényegét. Az igazság ugyanis az, hogy Bacon, Shakespeare, Jakob Böhme és még valakinek a működése idején valójában egy beavatott szólalt meg mind a négyükön keresztül. Szellemi rokonságuk onnan ered, hogy voltaképpen mindnyájan ugyanabból a forrásból merítenek. De a külsődleges érveket felhozó emberek természetesen nem beszélnek erről a beavatottról, aki mögöttük állt. Ezt a beavatottat - a többi modern beavatotthoz hasonlóan - eléggé kellemetlen emberként írják le a történelemben. Pedig nem csupán az volt. Noha külső cselekedeteiben ilyesmi is előfordult nála, ő mégis olyasvalaki volt, akiből roppant nagy erők indultak ki, s valójában ezekre az erőkre vezethetők vissza Bacon filozófiai művei, Shakespeare drámái, valamint Jakob Böhme írásai és a jezsuita Jakob Balde művei is.” (GA 236)[3]

Image
Shakespeare mint írnok
Ludwig Tieck német romantikus költő, író és Shakespeare-fordító (1773-1853), költői megérzése révén mintha öntudatlanul is megsejtette volna e Shakespeare tollát vezető inspirációt, ezért Dichterleben [A költő élete] című elbeszélésében (1825) Shakespeare-t „ismeretlen írnokként” jeleníti meg, aki így vall alkotásmódjáról: „Egyszer egy magányos órában a végzetnek és az isteni igazságnak mérhetetlen könyve hangos suhogással feltárult előttem, s lelkem másként olvasott benne, mint azelőtt: látott vonatkozásokat [összefüggéseket], jóslatokat és beteljesülést, amit addig sohasem tudott felfedezni. A végtelen elragadtatás áramlott ereimbe és kimondhatatlan lelkesedés [átszellemültség] lett úrrá rajtam, s ekkor elhatároztam, hogy e látást [látomást, jelenést], mely a maga teljes egészében, az események gazdag tömegében, a történelem isteni ítélőszéke előtt oly érthetően megnyilvánult [megnyilatkozott], szavakban és alakokban tükrözöm vissza… Gyakran az az érzésem volt, mintha egy láthatatlan kéz vezette volna száguldó tollamat.” - Ez a költői hitvallás voltaképpen egy összetett szellemi élmény: egy kép-, hang-, és lény- vagy egységélmény (vagyis imagináció, inspiráció és intuíció) leírása, s ez valójában nem más, mint a shakespeare-i ars poetica: Shakespeare, az ismeretlen írnok előtt feltárul az Akasha-krónika.

De ki volt az inspiráció forrása? Ki volt a Shakespeare által is megnyilatkozó beavatott? - Itt egy jelentős misztérium előtt állunk. Az antropozófia „három muskétása” közül - ahogy napjainkban a Shakespeare- és Bacon-kutató Richard Ramsbothamet, a Kaspar Hauser-szakértő Terry Boardmant és a szlávság szellemi küldetését vizsgáló Markus Osterriedert emlegetik[4] (s akik kutatásaik révén így Európa nyugati, középső és keleti szellemi impulzusát képviselik) - a Shakespeare-kutató külön könyvet szentelt ennek a misztériumnak,[5] mely már címében is választ ad a kérdésre: I. Jakab - Shakespeare és Bacon inspirátora.[6]

Rudolf Steiner többször is beszélt I. Jakab angol király titokzatos alakjáról, legrészletesebben talán a Történelmi szimptomatológia című ciklusának első két előadásában (GA 185).[7] Az ő nevéhez fűződik Jakab király Bibliája (King James Bible), e nyelvteremtő erejű és mindmáig legjelentősebb angol bibliafordítás (1611), mely Wulfila gót és Luther német Szentírás-fordításához hasonlóan szintén okkult ismeretekből és beavatási tudásból született. Rudolf Steiner egy másik előadásában nem kevesebbet mondott róla, mint hogy „I. Jakab angol királyban egy egészen rendkívüli beavatott lélek lakozott” (GA 169). Maga Francis Bacon - vagyis a Jakab által inspiráltak egyike - pedig úgy fogalmazott, hogy „Krisztus ideje óta nem élt király vagy világi uralkodó, ki annyira jártas lett volna minden irodalomban, isteni és emberi tudományban… Felséged birtokolja azt a hármasságot, amelyet tisztelői hajdan Hermésznek tulajdonítottak: a király hatalmát és vagyonát, a pap tudását és megvilágosodását, s a filozófus ismereteit és egyetemességét.” (1605)[8]

Végezetül csak utalni tudunk arra, Richard Ramsbotham említett könyvében - szellemi és karmikus összefüggéseket is megpendítve - Nagy-Britannia [bölcs] Salamonjának nevezi Jakab királyt, egyfajta szellemi kapcsolatra utalva ezzel a bibliai Salamon király és Jakab király között. S így egyrészt a salamoni áramlattal, de ugyanakkor - Hiram Abiff, a salamoni templom építőmestere révén - a másik nagy szellemi áramlattal: a jánosi-rózsakeresztes kereszténységgel is karmikus összefüggésbe hozza Jakab királyt.[9] Thomas Meyer felteszi a kérdést a könyv német kiadásához írott előszavában: „Hogyan válhatott I. Jakab olyan ellentétes szellemek inspirátorává, mint Shakespeare, Bacon, a misztikus Böhme és a jezsuita Balde? Talán, hogy a távoli jövőben egyszer majd a magasabb egység útjára terelje ezeket az eleinte teljesen ellentétes szellemi áramlatokat? Mi a karmikus háttere ennek a jelentős személyiségnek? A [Jakab királyról mint] Nagy-Britannia Salamon királyáról szóló fejezetben a figyelmes olvasó fontos építőköveket találhat e kérdés megválaszolásához.”[10]

 

Korcsog Balázs



JEGYZETEK

[1] Thomas Meyer Polzer-életrajzában hívja fel a figyelmet arra, hogy Ludwig Polzer-Hoditz grófnak is április 23. volt a születésnapja. Ez az „egybeesés” a közép-európai és az angolszász szellemiség előrehaladó része közötti kapcsolatra is utalhat. Lásd Thomas Meyer: Ludwig Polzer-Hoditz. Egy európai szellem. Arkánum, Ispánk, 2006, 11. o.

[2] Lásd Ludwig Kleeberg: Wege und Worte. Erinnerungen an Rudolf Steiner [Utak és Igék. Emlékezések Rudolf Steinerre]. Mellinger Verlag, Stuttgart, 19903, 129. o.

[3] Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata. II. kötet (GA 236). Genius, Budapest, [é. n.], 25-26. o.

[4] Lásd Vladimír Havrda: „Die vergessene Aufgabe Mitteleuropas” [Közép-Európa elfelejtett feladata]. Das Goetheanum - Nachrichtenblatt (Anthroposophie weltweit), 2014/3. (2014. február 28.), 12. o.

[5] Richard Ramsbotham: Who Wrote Bacon? William Shakespeare, Francis Bacon and James I - A Mystery for the Twenty-first Century [Ki írta Bacon műveit? William Shakespeare, Francis Bacon és I. Jakab - Misztérium a 21. század számára (Egy 21. századi misztérium)]. Temple Lodge, London, 2004.

[6] Richard Ramsbotham említett könyvének német nyelvű kiadása: Jakob I. (1566-1626) - Inspirator von Shakespeare und Bacon. Ein Beitrag zur Autorschaftsdebatte um Shakespeare [I. Jakab (1566-1626) - Shakespeare és Bacon inspirátora. Adalék a Shakespeare műveinek szerzősége körüli vitához]. A német fordítás Helga Paul, Ingrid Paul és Thomas Meyer munkája. Perseus Verlag, Basel, 2008.

[7] Rudolf Steiner: Történelmi szimptomatológia (GA 185). Genius, Budapest, [1995], különösen 30-35. o.

[8] Idézi Szenczi-Szobotka-Katona: Az angol irodalom története. Gondolat, Budapest, 1972, 189-190. o.

[9] Richard Ramsbotham i. m., 82-94. o.

[10] Uo., 9. o.

 

Kapcsolódó anyagok (Shakespeare-ről és I. Jakab királyról):

I. Jakab angol király titokzatos személyisége (Jakab király mint Shakespeare, Bacon, Böhme és Balde inspirátora)

Richard Ramsbotham: Oxford grófjáról és Shakespeare-ről

Shakespeare: kutatás vagy Hollywood? (A Shakespeare-vita újabb hulláma) 

Richard Ramsbotham: A kérdés továbbra is: Ki volt Shakespeare? (Alan Stott cikkéről) 

Ki írta Shakespeare és Bacon műveit? (Richard Ramsbotham: I. Jakab, Shakespeare és Bacon inspirátora) 

Az írnok és az inspirátor (A shakespeare-i ars poetica: Az „ismeretlen írnok” előtt feltárul az Akasha-krónika)

A Shakespeare-vita újabb hulláma (2012)

Utolsó frissítés ( 2016. szeptember 27. )
 
< Előző   Következő >